Hajós András egy Down-szindrómás fiúval vonult stúdióba, különleges dal született

210416-335-KZ
2021.04.30. 08:49
Szív dalocska címmel debütált az a szerzemény, amelyet Hajós András egy Down-szindrómás fiúval készített. A Dalfutár ötletgazdája utólag nagyon hálás azért, hogy részese lehetett egy ilyen együttműködésnek, mert amellett, hogy a fogyatékkal élők támogatása fontos ügy, sokat tanult a közös munkából.

Egy Down-szindrómás fiúval készített dalt Hajós András. A közös munka a Rejtett Kincsek Down Egyesület kezdeményezésére valósult meg, az így született alkotás pedig a Szív dalocska címet kapta. A szervezet több mint húsz éve támogatja a fogyatékkal élőket, hogy a társadalom egyenjogú tagjaként ők is aktív, boldog életet élhessenek, amihez most Hajós András is hozzájárult mint dalszerző. A zenész-humorista, aki egyben a Dalfutár című sorozat atyja, az Indexnek elmesélte, milyen nyomokat hagyott benne ez a különleges együttműködés, amelyet első körben egyébként csuklóból visszautasított.

A lehető legrosszabbkor hívtak. Épp Dalfutárt forgattunk, és nyakig benne voltam a munkában, úgyhogy először nem akartam elvállalni. Aztán estére elszégyelltem magam. Ahogy a stresszből és az ordibálós telefonálgatásokból kiszakadtam végre, átvillant rajtam, hogy miért vagyok ismert ember, ha nem az ilyen ügyekért? Miért van Facebookom, Instám, ami nem annyira érdekel, ha nem azért, hogy ilyesmire használjam? Talán pont az improvizatív jellege miatt is vált aztán könnyedén kivitelezhetővé a dolog. Utólag nagyon örülök, hogy rászántam az időt, mert ez tényleg fontos.

Hajós András azt mondja, korábban sok zenésszel és gyerekkel dolgozott már együtt, ez a helyzet viszont számára is kihívást és nagyon sok újdonságot hozott. Mielőtt megismerte, a 18 éves Sinka György Gáborról mindössze annyit tudott, hogy szereti a zenét, és remekül beatboxol, de hogy miként sikerül majd egymásra hangolódniuk, több kérdést is felvetett benne. Épp ezért, még mielőtt nekiálltak volna a dalszerzésnek, külön kérte, hogy hadd találkozzon kamerák nélkül a Down-szindrómás fiúval – azaz olyan körülmények között, amelyben nem nyomasztja még Gyurcit a felvétel.

Másfél óra volt megérteni, hogy működik Gyurci, és ami számomra kiderült, hogy legbelül pontosan ugyanolyan, mint mindenki más, csak a kommunikáció más

– magyarázta a humorista, ilyen másfél órás „érzékenyítés” mindenkinek hasznos lenne. „Ez alatt az idő alatt lassan rávezetődtem, megtaláltam az utat ahhoz, hogy elő tudjuk hozni, ami benne van. Nagyon érdekes volt a közös munka. Kiderült például, hogy Gyurci nem szereti a választási lehetőségeket, és erős akarata van. Inkább kicsit mondani kellett neki, mit csináljunk, és akkor együttműködött.”

A dalszerzés folyamatáról Hajós András elmondta, az alapelemeket közösen találták ki, amihez aztán ő hozta a gitárdallamot. A szövegírást azonban abban a másodpercben elengedte, amikor Gyurci magához ragadta a mikrofont, mert akkor ott valami olyasmi történt, amire senki sem számított.

Egy dal létrejötte mindig egy csoda. Hogy mitől lesz valami sláger, azon múlik, hogy az énekes odaáll, és csodát csinál. Ez a gyönyörű az egészben. Amikor már zeneileg kész volt a dal, Gyurci a szájához ragadta a mikrofont, és abban a pillanatban felrobbant a stúdió. Pont olyan volt, mintha Snoop Dogg állt volna oda. Erős, igazi, különleges. Azonnal el is vetettük, hogy dalszöveget írjunk

– mondta a stand-upos zenész, hozzátéve: bár a címet nem ő hozta, úgy gondolja, azért lett Szív dalocska, mert az egésznek a lüktetése egy szív dobogását idézi. Szerinte egyébként a dalnak, illetve ennek az együttműködésnek, ahogy megoszlott kettőjük között a dalszerzési munka, a legfontosabb üzenete az egyenlőség. Úgy gondolja, azok, akik meghallgatják a szerzeményt, ezt biztosan érzik majd.

Nem tudom, hogy az Artisjus mit szól majd a szöveghez, lehet, hogy a szerzői jogi törvényeknek nem felel meg, de ki tudja, elképzelhető, hogy átmegy.

Hajós András arról is beszélt, mennyire fontosnak tartja, hogy az ember jó ügyek mellé álljon. Ő szociológushallgató kora óta sok segítő kezdeményezésben, kutatásban és alapítványi munkában részt vett, elsősorban a hátrányos helyzetűek támogatása kapcsán. Azt mondja, biztosan lehetne hatékonyabban is kampányolni a fontos ügyek mellett, de ő úgy látja, hogy Magyarországon így is nagyon sok ismert személy áll bele olyan projektekbe, amelyek mások megsegítéséről szólnak. Szerinte az emberekben megvan a segítő szándék, hiszen a kis SMA-s Zentének is összegyűlt a 700 millió forint a gyógyszerre, de más adománygyűjtő akciók is működnek az országban, amelyek igen eredményesek. Amit picit fájlal, hogy a kényesebb témáktól, mint például a mélyszegények, a hajléktalanok vagy a drogfüggők ügye, általában mindenki jobban fél. Ezek mellé ő azért odatenne egy felkiáltójelet. Amiben határozott véleménye van, hogy a támogatások esetén szerinte van egyfajta sorrend, amelyben nála az első helyen a gyermekek állnak.

Ahogy egy süllyedő hajóról is első körben a gyermekeket, aztán a nőket, illetve a felnőtteket mentik. Lehet, hogy sokan megköveznek majd, de szerintem az első, akinek segítenünk kell, a magyar állampolgárságú gyermek, legyen az roma, éhező vagy bántalmazott. Nálam minden más, felnőtt, kutya, fa csak ezután következik.

A járvány miatt persze most nagyon sokan hátrányos helyzetbe kerültek: a korlátozásokkal sok ember maradt bevétel nélkül. Hajós Andrásra is hatottak ezek a folyamatok. Tavaly március 13-án még Szombathelyen állt színpadon az épp aktuális, eredetileg országosra tervezett turnéjának egyik önálló estjén, amikor hirtelen jöttek a lezárások.

Minden színpadi dolog a levesbe ment. Majkával is volt egy összepróbált műsorunk, amit Szegeden és Miskolcon még a közönség elé tudtunk vinni, de aztán hirtelen minden leállt. Én nem vagyok aktív zenész, de megütött a dolog. Nagyon sok zenésszel kapcsolatban állok a Dalfutáron keresztül, de nyilván sokaknál jobb helyzetben vagyok. Például nincsenek kisgyerekeim, és vannak más munkáim is. Inkább pszichésen volt nagyon rossz. Olyan érzés volt, mintha rosszul csináltam volna valamit, amiért most megbuktam

– magyarázta a humorista, hozzátéve: volt néhány online stand-up-előadása, de ez a műfaj így nem igazán működik.

„Én azok közé tartozom, akik szeretnek új dolgokat felfedezni és megvalósítani ahelyett, hogy belekényelmesednék abba, hogy egyszer voltam valaki, és az is maradok. Persze megvoltak a magam technikái, sportoltam, írtam, igyekeztem lefoglalni magam, és készültem a forgatásokra, amik most már két hete tartanak. A Dalfutár indulásáról viszont a saját csatornánkon szeretnék először beszélni.”

(Borítókép: Knap Zoltán)