Alajos, Leila
20 °C
36 °C

Megkedvelték a lakók a hajléktalant, ingatlant vennének neki

STA8290
2021.05.12. 17:04 Módosítva: 2021.05.18. 09:05
Az erzsébetvárosi önkormányzat viszont változtatott korábbi álláspontján és végül másnak adta. Pedig a Dózsa György úti társasház lakóközössége nem mindennapi emberségről tett tanúbizonyságot: a szenvedélybetegségből épp kikeveredő fiatalember számára megvennék az épületben lévő szükséglakást.

A Városligetet szegélyező Dózsa György út egyik bérháza olyan, mint a másik, gondolják sokan. Színtelen, monumentális, falai között pedig zárkózott emberek élnek. Ha így is lenne (bár nem valószínű, hogy így van), egy kivétel biztosan akad, a 66-os szám alatt élők lakóközössége. A ház majdnem egy tucat lakója fogad bennünket, miután hírül vették, hogy történetüket szívesen megírnánk. A körfolyosós ház gondozott udvarán kerti növények körül gyülekeznek, beszélgetnek, köztük ott van Zalán is, a társasház mindenese, reménybeli lakótárs és hajléktalan (a nevét kérésére megváltoztattuk). Ez a cikk róla szól.

A szóban forgó társasház 34 lakása közül az egyiket a Menhely Alapítvány használja, ebben az átmeneti otthonban él immár négy és fél éve lányával és egy másik bérlővel Zalán. A ház épp akkor keresett takarítót, amikor odaköltözött, így kerültek kapcsolatba. Az évek során aztán jobban megismerték egymást, kiépült a bizalom, ma pedig már mellékállásban ő a ház mindenese. Egy idős, ott lakó asszonynál az ablakokat ő pucolja, hetente kiviszi a kukákat, takarít, ha kiég a villanykörte a lépcsőházban, kicseréli. Szorgalmával és megbízhatóságával levette a lakókat a lábukról, akik aztán úgy gondolták, megérdemli, hogy a ház közössége segítségére legyen. A helyi körülmények is a lakóközösség kezére játszottak, ugyanis az épület földszintjén áll egy 20 éve lezárt önkormányzati szükséglakás. 

Úgy gondolták, az ingatlan pont alkalmas jószolgálati célra, így nem lesz akadálya annak, hogy az önkormányzattól megszerezzék.

A lakók szószólója jelen formájában használhatatlannak írta le az apró ingatlant, s amikor bekukucskálunk a lefüggönyözött ajtaján, valóban vállalhatatlan körülményeket látunk. Azt gondolnánk, ez így senkinek sem vonzó állapot.

A ház lakói azonban meglátták benne a lehetőséget. 2018-ban közgyűlési határozattal meg is szavazták a tervet, 2019-ben jelezték is az akkori városvezetésnek, hogy szeretnék kedvezményesen megvásárolni, aztán felújítani, megoldva Zalán lakhatását, nem mellesleg pedig a két falszomszéd vizesedési problémáját is. A lakók döntését és elgondolását Szűcs Balázs (Párbeszéd) karolta fel.

Négy éve, még önkormányzati képviselőként folyamatosan számon kérte a vagyonkezelő EVIN Kft.-t és a korábbi városvezetésen, hogy miért nem adják el az ingatlant, miért nem segítik ebben a fontos és szerethető kezdeményezésben a lakóközösséget. Az akkori önkormányzat végül partnernek mutatkozott és 2019 őszére független szakértővel értékbecslést végeztetett, s amint azt a vagyonkezelő korábbi vezetője, Olajos János elmondta, szeptember 2-án eladásra jelölte ki az ingatlant a társasháznak.

2019-es őszi önkormányzati választások után a városrész vezetésében és Zalán ügyében is fordulat állt be. Szűcs Balázs alpolgármester lett, a kis ingatlan hasznosítási feladatát pedig a vagyonkezelő új apparátusa vette át. Az előzmények ismeretében 2020 év elején hiánypótlási felhívásban az új vagyonkezelő felhívta a társasházat, hogy az jelölje meg, ki jár el törvényes képviselőként a tervezett adásvételi folyamatban. A felhívásra a társasház közös képviseletében az Arany – Ház Kft. válaszolt. Utána még a házkezelő kapott egy levelet, hogy fenntartja-e a vételi szándékát, aztán a történet ezen a ponton véget ér, mivel erre a válaszra reakció többet nem érkezett.

A várakozás hónapjait 2021 elején a reménytelenség érzése váltotta fel, miután a ház lakói arra lettek figyelmesek, hogy ismeretlenek jönnek be a házba, és a Zalánnak szánt önkormányzati helyiséget méregetik. 

A lakók az érdeklődőktől tudták meg, hogy a fenti folyamatban lévő ügy ellenére az önkormányzat, árverésen meghirdette az ingatlant, ezért Szűcs Balázs alpolgármesterhez fordultak, akinek korábban választási ígéretei között is szerepelt az ügy rendezése, ő azonban elzárkózott a további kommunikációtól. Lapunk is megkereste a politikust, hogy mi változott az ügy megítélésében. Személyes találkozásunkkor az önkormányzat válaszát ígérte. Azt kérdeztük,  hogy miért nem támogatja már egy egykori szenvedélybeteg lakójuk lakhatási problémájának javasolt megoldását a helyhatóság. A konkrét felvetésre ugyan nem érkezett válasz, azt azonban közölték, hogy 

kerületünk ingatlangazdálkodása szigorú törvényi szabályozás alá tartozik, és mivel a lakók közössége nem tekinthető önálló jogi személynek, így nem élhetnek a vásárlás jogával.

A Dózsa György u. 66. szám alatt élő lakóközösség igényét egyébként már régóta ismeri az Erzsébetvárosi Önkormányzat, de a szabály az szabály, erről tájékoztatták is őket.

Az önkormányzat Zalán lakhatási ügyéhez fűződő viszonya azért is érthetetlen, mivel írásban nagy hangsúlyt fektet arra, hogy szociális elkötelezettségét hangsúlyozza. Azt írják: „minden rászoruló számára igyekszünk segítséget nyújtani, hogy senki ne kerüljön az utcára." Zalánnak viszont pont ez a problémája. Azt mondja, nem tudja, a Menhely Alapítvány meddig tud számára szállást adni. Egy biztos, hosszú távon nem számolhat jelenlegi  lakhatásával, hiszen annak éppen az a lényege, hogy tovább tudjon lépni. Aknai Zoltán, a Menhely Alapítvány igazgatója azt mondja, Zalán Vissza az Utcáról (VAU) keretében jutott a Menhely által (a Fővárosi Önkormányzat támogatásával) bérelt mostani hajlékához. Beköltözésétől kezdve keresik azt a megoldást, amely saját jogú bérleményhez juttatja, már több mint négy éve sikertelenül.

Az alapítvány egyébként már 2018-ban támogató levélben biztosította az önkormányzatot arról, hogy Zalán esetében a lakóközösség által elképzelt tulajdonszerzést támogatja, hozzájárul ügyfelük társadalmi integrációjához:

A jelen támogató javaslatunkkal csatlakozunk a társasházzal közösen megfogalmazott kérelméhez. Kifejezetten jó megoldás lenne, ha Z. a társasházban levő ingatlant bérelhetné, hiszen a lakóközösség már befogadta, ismerik és megbíznak benne, ami tulajdonképpen egyenértékű a társadalmi integrációval. Rendelkezik a lakásfenntartáshoz szükséges bevétellel és képességekkel. Alapítványunk nyitott arra, hogy az önkormányzat munkatársaival együtt megtaláljuk a mindegyik fél számára kedvező ingatlanbérleti konstrukciót. Z. számára segítséget nyújtunk az ingatlan felújításában, beköltözhetővé tételében, illetve továbbra is biztosítjuk azt a szociális munkát, mely segíti a lakás megtartásában. Jelen támogató levelünkkel Z. lakáshelyzetének végleges megoldásához szeretnénk hozzájárulni.

Niedermüller Péter polgármester az Indexnek adott korábbi interjújában azt mondta (igaz csak az önkormányzati ingatlanok bérletére vonatkozóan), hogy: „Amíg én vagyok itt a polgármester, addig önkormányzati ingatlant csak pályázati úton lehet bérbe adni." A baloldali városvezetés méltányosság gyakorlásának lehetőségéről sem korábban, sem most nem ejtett szót.

Amint azt a vagyonkezelő kijelölt illetékesétől megtudtuk, végül a szükséglakás idézzük:

2021. április 7. napján értékesítésre került.

Cikkünk megjelenése után (május 17-én) Szücs Balázs alpolgármester azt írta szerkesztőségünknek, hogy egyeztetett a Menhely Alapítvány vezetőjével, Zalánnak nem kell kiköltöznie a szervezet által bérelt lakásból, tehát addig marad, ameddig nem rendeződik megnyugtatóan a lakhatása.

"A cikkben szereplő lakás a közvagyon része, ezért az önkormányzat nem rendelkezhet felette, értékesítése jogszabályok által szabályozott. Közvagyont, áron alul semmiképpen nem tudunk értékesíteni. Ezt a lakók is tudták, kértem, hogy pályázzanak."

"További lépéseket teszek, hogy személyesen is találkozhassak Zalánnal és biztos vagyok abban, hogy a lakhatási lehetőségek között lesz olyan, amellyel ő és családja is tud majd élni az elkövetkező időkben és előreléphet."

(Borítókép: Sóki Tamás / Index)