Újabb botrányos történetek a nőgyógyászati ellátásról

Mint arról korábban beszámoltunk, vizsgálatot indított a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) azok után, hogy több bejelentés is érkezett hozzájuk a nőgyógyászatban tapasztalt szakmaiatlanságokkal kapcsolatban. Vannak, akiket bugyi nélkül várakoztatnak az előtérben, míg mások kénytelenek intim problémáikról mások füle hallatára beszámolni, de nemegyszer az orvosok is sértő, cinikus megjegyzéseket tesznek. Emiatt sok nő dönt a magánellátás mellett, míg mások csak akkor mennek nőgyógyászhoz, ha tényleg muszáj, de például a szűrővizsgálatokat inkább kihagyják.

Mindez számos egészségügyi kockázatot tartogat, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) is úgy véli, hogy ha ilyet tapasztalunk, a legjobb, amit tehetünk, ha jelentjük.

Amennyiben a betegellátás során a beteget sérelem éri, a területileg illetékes etikai bizottságnál tehet panaszt

– javasolta MOK. A panaszt postán vagy ügyfélkapun keresztül lehet benyújtani, az etikai eljárások illetékmentesek.

Így egyelőre nem tudni, hogy pontosan mely intézmények és orvosok érintettek az ügyben, mindenesetre a történetek beszédesek. Korábbi cikkünkben ugyanis azt kértük, hogy ha bárki bárhol az országban kellemetlenséget, jogtalanságot tapasztal, írja meg nekünk. Mondanunk sem kell, hogy rengeteg levelet kaptunk, mutatjuk a legszürreálisabb eseteket.

Évekkel ezelőtt voltam a Szent János Kórház nőgyógyászati rendelőjében vizsgálaton. Ott két vetkőzőkabin volt, pont olyan, mint a strandokon, és minden szót hallani lehetett a vizsgálóból. Mialatt az egyik páciens bent volt, mindig behívták a következőt, hogy addig vetkőzzön le a kabinban. Én is bent toporogtam félmeztelenül, mialatt vizsgálták az előttem lévőt, akinek nem kívánt terhessége volt. Ezt éppen ott és akkor állapították meg, majd azt is megvitatták, hogy megtartja-e. No komment!

– írta olvasónk, aki rögtön egy másik történetről is be tudott számolni.

„Szintén évekkel ezelőtt volt, hogy egy befejezetlen vetélés miatt egészségügyi küretre kellett mennem, szintén a Szent János Kórházba. Az egynapos műtőnek külön kórtermei vannak, külön váróval, de ott is kiültettek mindenkit bugyi nélkül a műtő elé, amíg bent volt az előző páciens. Az én dokim persze késett, a nővér kétszer rátelefonált, hogy hol van már, így én percekig ott ültem bugyi nélkül a műtő előtt. Nem is ennél a dokinál szültem később! A műtét előtt méhszájtágítót kellett felhelyezni, ami egy másik vizsgálóban történt, a folyosó túloldalán. Oda is hosszú hálóingben, bugyi nélkül kellett mennem, át a nagyközönség előtt, de a legrosszabb az volt, hogy miután felrakták a tágítót, olyan fájdalmaim voltak, hogy csak görnyedve tudtam visszasétálni az egynapos műtő kórtermébe.

De hogy jót is mondjak, a szülészet és a szülőszoba szép, ott jó volt az ellátás. Kivéve hogy az ügyeletes doki vajúdás közben kihívott a szülőszobáról, hogy diktáljam már be az adataimat, mert be kell írnia a gépbe. Én meg ácsorogtam ott a fájásoktól kínlódva, míg pötyögte a dolgokat. De ez már tényleg semmi” – jegyezte meg a nő.

Egy másik olvasónknak Debrecenből vannak rossz emlékei.

„Körülbelül 17 éves voltam, amikor valamilyen panasszal el kellett mennem sürgősen nőgyógyászhoz. Ez volt a legeslegelső nőgyógyászati élményem. Egy férfi orvoshoz kaptam időpontot leghamarabb, gondoltam, más is jár, valahogy kibírom, pedig már előre éreztem, hogy kellemetlen lesz. Egy fiatal nőnek, még ha 17 éves el is múlt, akkor is kellemetlen, hogy turkál benne valaki, főleg egy idegen férfi egy első nőgyógyászati vizsgálaton. 

Ez egy legelső nőgyógyászati élménynek borzalmas volt. Azóta csak nőhöz járok, mert nem gondolom, hogy egy férfi átérzi, hogy milyen érzés ez egy nőnek. Mint azt az anyukámtól megtudtam, az én születésemet is körülbelül negyvenen nézték végig, arra sem kértek engedélyt, de nyilván anyukám fontosabb dolgokkal volt elfoglalva. A testvérem születése előtt azonban előre kijelentette, hogy hallgatókról szó sem lehet, és még csúnyán néztek rá, hogy nem engedi” – írta olvasónk.

„Semmelweis Egyetem I. sz. női klinika, ügyelet, a váróban körülbelül harminc ember – írta le az alapszituációt egy másik hölgy.

– Kismamák egyedül vagy a párjukkal, van, akit a fél család elkísért. Kijön egy fiatal doktornő, és jó hangosan elkiáltja magát: ki az, aki spirállal terhes és vérzik? Mindenki felkapja a fejét, én meg leforrázva odasomfordálok. Szerintem látta az arcomon a sokkot, és elnézést kért. De volt egy olyan érzésem is, hogy azért kért elnézést, mert véletlenül én voltam a legjobban öltözött. Meglepődött, hogy én álltam fel, és teljesen megváltozott a testbeszéde és a hangja is. Kíváncsi vagyok, hogy ha egy roma nő megy oda, mi lett volna. A doktornő azt mondta ugyanis, hogy nem gondolta, hogy én vagyok az”

– írta egy fiatal nő.

Egy oroszlányi lakos a helyi szakrendelőben került megalázó helyzetbe.

„Kezdjük ott, hogy hiába időpontra kell menni, még sosem jutottam be időben, sőt minimum egy órát szoktam várni. Amikor bejut az ember lánya a két ajtó valamelyikén, akkor két öltözőfülkében találja magát. Ebből az egyikben csak egy függöny választ el a vizsgálótól, tehát konkrétan hallani mindent abból, aki épp előttem van bent a doktornál. Ha leskelődnék, az se tűnne fel senkinek.

Az orvosok, akik itt rendelnek, mind bunkók, látszik, hogy csak teher nekik ez az egész munka. Az első terhességemet olyan szívtelenül, robothangon állapította meg a doki, hogy örülni se tudtam, mert olyan volt az egész, mintha egy húsgyárban lettem volna valamilyen termék. Azt is teljesen szenvtelenül kérdezte meg, hogy megtartom-e a gyereket, vagy elvetetem. Még tudnék írni, de már így is sok” – jelezte a nő.

Kérjük, hogy amennyiben bárhol az országban, bármely egészségügyi ellátásban tapasztalt szakmaiatlanságot, írja meg nekünk!

(Borítókép:  Gräfl János / Index)