Vilhelmina
10 °C
21 °C

Húsz év függőség után is lehet új életet kezdeni, Norbi rá a bizonyíték

P  1418
2021.07.25. 12:46
A legmélyebb gödörből is van kiút, ha van hit, szerencse és akaraterő – talán így lehetne a leginkább összefoglalni Bajcsi Norbert életét. A mélyszegénységből jött férfi életében többször is megjárta a poklok poklát, a börtönöktől a rehabon át. Történetéről most könyv és monodráma készül, de terveiről az Indexnek is őszintén mesélt.

A 38 éves Bajcsi Norbert jelenleg építésvezetőként dolgozik Budapesten, tizenkét ember munkáját koordinálja nap mint nap. Emellett iskolákban tart drogprevenciós előadásokat, többfelé önkénteskedik, szeptemberben monodrámát mutat be, várhatóan decemberben pedig érkezik az életrajzi könyve. Pár éve még bizonyára hitetlenkedve olvasta volna ezeket sorokat, korábban ugyanis álmában sem hitte, hogy mindez akár az ő élete is lehet. Négy éve tiszta, de az idáig vezető út hosszú volt és nagyon kemény.

Gyerekként semmi meglepő nem volt abban, ha megjelentek nálunk a rendőrök. Alkoholista szüleim rendszeresen veszekedtek, verekedtek, így ha csak tehettem, elmenekültem otthonról

– kezdte lapunknak a székesfehérvári születésű férfi, akit az iskolában is rendszeresen bántottak, cikiztek rossz családi körülményei és szegényes megjelenése miatt.

„Amikor elváltak a szüleim, azt hittem, hogy minden jobbra fordul, de éppen az ellenkezője történt. Édesanyám megismerte az új párját, aki szintén egy alkoholista, börtönviselt, erőszakos férfi volt. Ketten együtt még inkább lezüllöttek, így én az időm nagy részét az utcán töltöttem. A lakótelepi srácok ajánlására próbáltam ki először a füvet, majd az összes akkor népszerű drogot, többek közt a speedet, az extasyt, a kokaint, a heroint és az LSD-t. A szereknek köszönhetően végre nem szorongtam, úgy éreztem, hogy ez az a boldogság és szabadság, amit egész életemben kerestem” – mesélte a férfi.

Lopott, hogy anyagozhasson, de a börtön csak olaj volt a tűzre

„A függőség ugyanakkor drága mulatság, ezért a barátaimmal folyamatosan azon voltunk, hogy minél gyorsabban minél több pénzt szerezzünk – folytatta Norbi. – Az apróbb bolti lopásoktól eljutottunk odáig, hogy pincéket törtünk fel, és végül egy ékszerboltot is kifosztottunk, ez a húzás pedig egészen a fiatalkorúak börtönéig vezetett, ekkor ugyanis még mindig csak 17 éves voltam” – idézte fel a férfi, aki saját bevallása szerint 1 év 4 hónap után rosszabb emberként szabadult, mint ahogy bement. Odabent végig nyugtatókat szedett, amit a börtönorvos gondolkodás nélkül, korlátlan mennyiségben írt fel neki. Ehhez elég volt annyit mondani, hogy kint is függő volt.

„Ahogy kijöttem, már az első nap anyagoztam, és a bűnözést is folytattam, hiszen a börtönben rengeteg alvilági kapcsolatra tettem szert, és számos trükköt megismertem. Közben a függőség egyre inkább úrrá lett rajtam, ha egy-két napig nem drogoztam, akkor elvonási tüneteim lettek, amit alkohollal tompítottam. Ismét részt vettem egy komolyabb bolti lopásban, ezúttal 7 év 10 hónapot kaptam, amiből végül 3 évet kellett letöltenem. 

Bent szinte egy tiszta pillanatom sem volt, hihetetlenül egyszerű volt drogot csempészni a börtönbe.

Az egyik legnépszerűbb trükk az volt, hogy a hozzátartozók egy kábítószerrel megtöltött szívószálat beledugtak egy kolbászba, amit aztán csomagként beküldtek nekem. Az itt töltött évek egyetlen haszna az volt, hogy végre lett egy szakmám, kőműves lettem” – mesélte Norbi.

Noha a börtönben végig azt tervezte, hogy a szabadulás után szakít régi életmódjával, ez ekkor még nem sikerült, még annak ellenére sem, hogy megismert egy nagyon jó anyagi körülmények közül érkező nőt, akit feleségül is vett. Házasságuk öt év után a drog miatt ért véget, és bár rámaradt egy berendezett lakás, végül odáig fajultak a dolgok, hogy a bútorokat szép lassan eladta, és végül az ingatlanon is túladott cserébe azért, hogy anyagozhasson.

„Hajléktalanként többször is megpróbáltam öngyilkos lenni, mentálisan teljesen tönkrementem. Egy alkalommal azt hallucináltam, hogy keresnek a rendőrök, ezért önként bementem a kapitányságra. Persze ott szembesültem azzal, hogy a történet csak a képzeletem szüleménye, de arra jó volt, hogy a zsaruk elvigyenek egy pszichiátria zárt osztályára.

A szervezetem már olyan állapotban volt, hogy nem bontotta le a gyógyszereket, csak nagyon nehezen tudták megmenteni az életemet.

Néhány hét után innen is elbocsátottak, és bár könyörögtem, hogy hadd menjek vissza, rám csukták az ajtót – mondta Norbi, akinek végül egy ismeretlen nő nyújtott át egy cetlit, amin a székesfehérvári Egészségdokk Drogambulancia címe volt. Legnagyobb meglepetésére ezen a helyen az a gyerekkori barátja nyitott ajtót, akivel anno kipróbálta a drogokat. A kör ezzel bezárult, végül ugyanis az akkor már önkéntesként dolgozó férfi segített neki bejutni a ráckeresztúri bentlakásos drogrehabra, ahol nemrég az Index is riportot készített.

A hit adott neki erőt a felépüléshez

Norbi 15 hónapot töltött a rehabon, ez idő alatt megtért, megbocsátott mindenkinek, végül saját magának is, bár, mint mondja, ez volt a legnehezebb.

„Rám nehezedett az elmúlt húsz év, folyamatosan jöttek az emlékek, hogy mi mindent tettem. A hit azonban végig erőt adott, így a rehab után munkát szereztem. Eleinte csak segédmunkásként dolgoztam, de ma már több budapesti építkezést is én vezetek. Főként olyan srácokkal dolgozom, akik egykor szintén függők voltak. A jövőben tovább szeretném bővíteni a céget, hogy minél több embernek adhassak új esélyt” – mesélt a mindennapjairól a 38 éves férfi, akiről most éppen könyv készül, szeptemberben pedig a KOMA Bázisban adja elő saját monodrámáját.

„Emellett megismertem a menyasszonyomat, akinek hozzám hasonlóan nehéz élete volt, de most ketten együtt mindenkinél erősebbek vagyunk. A történetem a bizonyíték arra, hogy a legmélyebb gödörből is van kiút” – zárta gondolatait Norbi.

(Borítókép: Bajcsi Norbert. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)