Harmadával csökkenthető lenne az emlőrák okozta halálozás

Magyarországon húsz éve működik a Nemzeti Rákregiszter, amely minden évben összegzi az új megbetegedések számát. E szerint hazánkban évről évre nő az emlőrákos megbetegedések száma: 2007-ben egy év alatt 6694, 2014-ben 8094, 2018-ban pedig már 8400 esetet regisztráltak.

A trend egyébként világszintű, a nők körében egyértelműen az emlőrák előfordulása a leggyakoribb. Bár az esetek száma nő, a halálozási arány 2004 óta nem emelkedett, ehhez többek közt az is hozzájárult, hogy megjelentek az úgynevezett onko-teamek, ahol több szakma együttesen javasol terápiát. Ennek köszönhetően 18 százalékkal csökkent az emlőrák okozta halálozás.

Boér Katalin, a Szent Margit Kórház osztályvezető főorvosa elmondta: a diagnózis után minden páciens azt kérdezi, hogy „Miért pont én?”. Az onkológus szerint a betegség kialakulásának pontos okát viszont nem lehet tudni, van ugyanakkor két hajlamosító tényező.

Már eleve nőnek lenni rizikófaktor. Keveset beszélünk róla, de a férfiaknál is előfordulhat az emlőrák, ők csupán az esetek 1 százalékát teszik ki. A nem mellett a másik kockázati tényező az életkor: a nemzetközi és a hazai tapasztalatok is azt mutatják, hogy 45 éves kortól a betegség előfordulása egyre gyakoribb. Az átlagéletkor 62, de 40 év alatt is regisztrálnak évi körülbelül 400 esetet

– mondta a Novartis Hungária mellrákkal foglalkozó médiaworkshopján Boér Katalin. Hozzátette: nagyon fontos, hogy szűrés segítségével a betegséget még a korai stádiumban kimutassák, így ugyanis komoly esély van a gyógyulásra.

A mellrák kimutatása mammográfiás vizsgálattal lehetséges, ezt Magyarországon 2002 óta végzik országosan a legveszélyeztetettebb, 45–65 éves korcsoportban. A vizsgálatokra csupán a nők 40 százaléka megy el, míg a skandináv országokban 70-80 százalékos a részvétel. 

Boér Katalin sajnálatosnak nevezte, hogy van olyan páciens, aki csak tíz évvel az elváltozás észlelése után fordul orvoshoz. Mint mondta, az emlőráknak négy stádiuma van, a negyedik már az áttétes, ami a legsúlyosabb. Az ötéves túlélési esély ez esetben 25 százalék.

Áttétek ugyanakkor a korai stádiumban felfedezett emlőrák után akár 5-10-15 évvel később is kialakulhatnak, ez az esetek 30 százalékára jellemző. A szakember ezt követően a mellrákkezelések fejlődéstörténetébe is betekintést engedett.

A mellrákot már az ókori Egyiptomban is ismerték, kezdetben tüzes vassal kezelték. Az 1500-as években megjelentek a természetes módszerek, tejjel, trágyával és békával is próbálkoztak, sőt az orvosok egy időben fertőző betegségnek is tartották a rákot. Az 1800-as években megjelent az érzéstelenítés, valamint a röntgensugárzás, ami hatalmas áttörés volt, csakúgy, mint az 1900-as évek derekán a kemoterápia térhódítása. A 2000-es évek óta egyre több az egyénre szabott, célzott terápia. Amennyiben a daganatot el lehet távolítani műtétileg, és a beteg sugárkezelést is kap mellé, ugyanolyan túlélési esélyei vannak, mintha radikálisan eltávolították volna a mellét. Napjainkban ha csak lehet, emlőmegtartó műtétekre törekednek az orvosok

– jelentette ki az onkológus.

Kiemelte, a folyamatos fejlődés mellett szintén az elmúlt évtizedek pozitív hozadéka, hogy már kilencvenévesen is meg lehet kapni ugyanazt a kezelést, amit harmincévesen. Ezzel szemben korábban 70 év felett például nem alkalmazták a kemoterápiát. Továbbá a bővülő terápiás lehetőségek minden olyan városban elérhetők, ahol működik onkológiai osztály.

Nem mindegy, hogy milyen stádiumban van a beteg

Sokan azt gondolják, hogy „a mellrák az mellrák”, függetlenül a betegség stádiumától a diagnózis időpontjában. A médiában az emlődaganatot gyakran úgy jellemzik, mint egy viszonylag „jó” ráktípust, amely a kezelések megfelelő kombinációjával legyőzhető. A negyedik stádiumú áttétes emlőrák – az a rák, amely az emlőből a test más részeire, például a csontokra, a májra vagy az agyra is átterjedt – nagyon különbözik a korai stádiumú emlőráktól.

Nem véletlen tehát, hogy míg október a mellrák elleni küzdelem hónapja, addig október 13-a kifejezetten az áttétes emlőrákban szenvedő betegek világnapja.

A rák nem egyenlő a halálos diagnózissal

Az Egészség Hídja Összefogás a Mellrák Ellen szervezet alelnöke, Tóth Krisztina felhívta a figyelmet, hogy ha valakinél áttétes mellrákot diagnosztizáltak, akkor sem kell a legrosszabbra gondolni. Nála például sok év után újult ki a betegség, de nem adta fel, akaraterejének köszönhetően pedig ma úgy éli a mindennapjait, ahogyan azt mindig is tette.

Nem szabad temetni azokat, akiknél áttétes rákot diagnosztizáltak, a beteg hozzáállásán is nagyon sok múlik. Amikor először kiderült, hogy melldaganatom van, nem ijedtem meg, tudtam, hogy ezzel a betegséggel nekem dolgom van. Aztán idővel újra visszacsúsztam abba az életmódba, ami szerintem hozzájárult a probléma kialakulásához, így ismét változtatnom kellett. Azóta nem a feladatok és az elvárások irányítják az életemet, hanem úgy cselekszem, ahogyan az a legjobb nekem

– mondta Tóth Krisztina, aki szerint a gyógyuláshoz egy olyan orvosra is szükség van, aki partnerként tekint a páciensre. Mint mondta, az első onkológus, akivel találkozott, be sem mutatkozott, és nyers stílusban közölte, hogy a következő kilenc hónap nagyon nehéz lesz. Ekkor hazáig futott, és eldöntötte, hogy keres egy olyan szakembert, akivel megvan az összhang.

Kenessey Andrea kardiológus, a Mellrákfórum alapítója szintén fontosnak nevezte az orvos-beteg kapcsolatot, saját tapasztalata nyomán pedig rávilágított arra is, hogy a tudatosságnak milyen fontos szerepe van.

Nálam nagyon fiatalon, a harmincas éveim közepén diagnosztizálták a mellrákot. Amikor megkaptam a diagnózist, sokkos állapotba kerültem. A felét talán fel sem fogtam, ezért is fontos, hogy valaki ott legyen a beteg mellett, engem például minden vizsgálatra elkísért a férjem. Idővel én is tudatosabbá váltam, listát írtam arról, hogy miket szeretnék megkérdezni az orvostól, és így a lehető legnagyobb léptekkel nagyobb haladtam a gyógyulás felé

– mondta Kenessey Andrea. A Mellrákfórum alapítója úgy véli, mindenkiben megfogalmazódik a kérdés, hogy miért jelent meg a szervezetében a rák, és a legtöbben idővel válaszokat is kapnak. Az idáig vezető úton ugyanakkor szükség lehet pszichológiai segítségre, de a mozgás, illetve a támogató baráti, munkahelyi környezet is kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy megtanuljunk együtt élni a betegséggel.

(Borítókép: Mammográfiai vizsgálat 2021. november 30-án. Fotó: BSIP / Universal Images Group / Getty Images)