Az ellenzék tudja, hogy a kormányváltáshoz túl kell nyúlni a pártszimpatizánsokon

Brenner Koloman szerint a Jobbik az egyetlen jobbközép, keresztényszociális alapon működő néppártként speciális helyzetben van az együttműködésben, és a szavazóbázisuk elsősorban azokon a kisebb településeken van, amelyek az előválasztási folyamatban alacsony részvételt mutattak.

A jobbikos politikus úgy látja, felülemelkedtek a pártos érdekeiken, amikor ebben a formában is nagy erőforrásokkal vettek részt az előválasztásban. Brenner Koloman arról is beszélt, hogy a DK mellett a Jobbik volt az a párt, amelyik a legtöbb anyagi erőforrást biztosította, és az aktivistáik is nagy számban ültek a sátrakban. Jakab Péter kiesése után a második fordulóban már nem voltak érdekeltek, de így is nagy fegyelmezettséggel segítették a lebonyolítást.

Jakab Péter kudarcáról elmondta, hogy nyár elejéig a kutatások alapján jó számokkal rendelkezett miniszterelnök-jelöltjük, de amikor a parlament nyári szünetre ment, és nem tudott Orbán Viktorral szemtől szemben kiállni, elkezdett csökkenni a támogatottsága, a kistelepüléseken támogatóik jelentős része el sem jutott az urnákig.

Dorosz Dávid kiemelte, hogy jelöltjeik többsége győzött, sok helyen erős eredménnyel, és meg tudták jeleníteni azt zöld, újbaloldali gondolkodást, amely a Párbeszéd sajátja. A politikus azt is hozzátette: az előválasztásra azért is szükség volt, mert az a munka, amelyet el kellett végezni, „izmokat rakott” a helyi jelöltekre és kampánycsapatokra, ami elengedhetetlen 2022 szempontjából is.

Hajnal Miklós azzal kezdte, hogy

az összefogás egy választástechnikai fogalom, de az a szintű összeszokás, ami a pártok szervezetei között meg kellett hogy teremtődjön, hogy legyen közös munkakultúra, az létrejött.

A Momentum kampányfőnöke szerint a saját erőforrásaihoz és lehetőségeihez mérten senki nem fogta vissza magát, a legtöbb esetben még túl is nyúltak a takarón.

A második fordulóról Hajnal Miklós úgy fogalmazott, kifejezetten büszkék rá, hogy elsőként álltak be Márki-Zay Péter mögé, és nagy szerepük volt abban, hogy kétszázezer új szavazót el tudtak vinni voksolni, de ebben Karácsony Gergelynek is komoly érdemei vannak.

Az LMP részéről Gál József kifejtette, hogy volt egy kis rivalizálás az előválasztáson, de a társaság jobban összeszokott. Ezt azért tartja fontosnak, mert az előválasztás egy lépés volt abba az irányba, hogy megismerjék egymást, kialakítsák azokat a formákat, amelyeket a kampányban és akár a kormányzásban is használhatnak.

Az LMP azzal, hogy 2019-ben az önkormányzati választáson és most az előválasztáson is azt mondta, hogy szükség van az együttműködésre, politikai és szervezeti értelemben fontos identitásvonalat lépett át saját maga és a kormányváltás érdekében.

Az MSZP-s Agócs Ádám leszögezte, hogy az ellenzék tíz éve egymásrautaltsági helyzetben van, de az előválasztás olyan intézményi keretet adott, amelyben ez meg tudott valósulni, ráadásul az előválasztás olyan bizonytalanságokat is tudott kezelni, amelyeket a tárgyalóasztalnál nem lehet, vagy csak olyan kompromisszumokkal, amelyeknek nem lehet ellenőrizni az alternatíváját.

Agócs Ádám szerint az ellenzék az elmúlt tíz évben arra szocializálódott, hogy egymáshoz képest hogyan tudják azokat a különbségeket felnagyítani, amelyek elválasztják őket egymástól, ezáltal próbálva szavazókat gyűjteni. Az előválasztás meghagyta ezt az opciót, de rájuk tette az együttműködés felelősségét is.

Azt is hozzátette, hogy az előválasztás megújította az ellenzéki politikai kultúrát, másfajta párbeszédet és másfajta problémamegoldást tesz lehetővé, de ez még mindig egy ellenzéki szubkultúrán belüli történet volt, akkor is, ha soha nem csináltak ekkora társadalmi aktivitást kiváltó akciót. A következő lépés az, hogy tudják kinyitni ezt, és nem rázáródni erre a bázisra.

Sebián-Petrovszki László elismerte, volt egy olyan félelem benne, hogy az előválasztás árthat az együttműködésnek, mert jelöltek közötti küzdelemről van szó, és mi történik, ha olyan szintű konfliktusokat generál, amelyeket nehéz reparálni. A DK pártigazgatója úgy látja, hogy alakultak ki viták, voltak a kampányból fakadó különbözőségek és becsúszó szerelések, amelyeket minden szereplő fájó pontként értékelt, de túlléptek rajta.

Mi úgy tekintjük, hogy a DK a nagy nyertese az előválasztásnak mint párt

– jelentette ki. Azzal folytatta, hogy a DK-nak az előválasztás mozgósítási próba is volt, körülbelül öt éve dolgoztak ki egy mozgósítási stratégiát, hogy milyen eszközöket használnak, és ezek hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Például hogy mikor küldenek e-mailt vagy SMS-t, mikor és hova megy el a jelölt fórumozni, vagy mikor kell a Facebookon hirdetni. Ennek a sikeres próbája is volt az előválasztás.

Visszatértek a tervezőasztalokhoz

A panelbeszélgetés résztvevői elmondták, hogy most visszatértek a tervezőasztalokhoz. Vannak olyan témák, amelyek ezt kívánják, és ezek gyümölcse a kampányban fog látszódni. Zajlik a kampánytervezés, programírás és szavazatszámlálók toborzása, utóbbinál a húszezres célszám felénél tartanak.

Miután pártokon kívüli jelölt nyerte a miniszterelnök-jelölti előválasztást, új szempontok jelentek meg a programalkotásban és a kampánystratégiánál is, illetve jelen pillanatban a legnehezebb politikai kérdés a közös lista összeállítása. A programírásban és a közös lista ügyében is dűlőre szeretnének jutni még karácsony előtt.

Dorosz Dávid itt arra is felhívta a figyelmet, hogy ennek van egy másik oldala; a kormánypártok sem tétlenkednek:

A szennykampány már elindult, nemcsak Márki-Zay Péterrel szemben, hanem az egyéni jelöltek szintjén is, erre is fel kell készülni. Az én körzetemben az elmúlt néhány hétben közel harmincmillió forintot költöttek el arra, hogy hazugságokkal lejárassanak engem és más ellenzéki politikusokat, közösségszervezőket.

Új szavazókat is bevonnának

A kampányeszközök területén Brenner Koloman többek között a kopogtatás jelentőségét emelte ki. A személyes jelenlét különösen azokon a kistelepüléseken fontos, ahol máshogy nem igazán tudják elérni a választópolgárokat.

Ez a leginkább aktivistaigényes, legnehezebb, de legszebb műfaj is. Ebben izmokat rakott ránk az előválasztási kampány, de komoly pszichés és mentális feladat.

Agócs Ádám világossá tette, hogy

a választók egy jelentős hányada a végén dönt. Az utolsó nyolc-tíz napban dönti el, hogy elmegy-e szavazni, és hogy kire szavaz.

Úgy véli, hogy ebben a kritikus időszakban egy negyven-ötvenezer fős operációra lesz szükség, ami a választás napján húszezer ellenzéki delegáltat jelent a szavazókörökben. Az előválasztás lebonyolításában egyébként tízezres nagyságrendben vettek részt aktivisták.

Hajnal Miklós arról beszélt, hogy erőforráshátrányból indulnak, és ha fel akarják venni a versenyt, emberi erőforrásban és szervezettségben le kell győzniük a Fideszt, és el kell érniük azokat a plusz százezreket, akikkel még nincsenek olyan kapcsolatban, hogy mindenkit fel tudjanak hívni közülük.

Sebián-Petrovszki László is hasonló állásponton volt. Elmondta: a hardcore szimpatizánsokon túl kell nyúlni a győzelemhez, de az előválasztás második fordulója azt mutatta, hogy kétszázezer olyan szavazó jelent meg, aki az első fordulóban nem volt ott; alapvetően fiatalok. Rájuk nagy szükség lesz tavasszal is, mert a fiatalok között arányaiban alacsonyabb a részvétel.

Gál József ahhoz hasonlította a mostani helyzetet, amikor az ember egy jó buli után hazamegy, és másnap visszaemlékszik, hogy de jó volt a tegnap este. Sokaknak hiányzik az előválasztás folyamatosan felfokozott állapota, hogy az online oldalakon, a híradókban és az utcán is ez volt a téma, az ellenzék tudott tematizálni.

Dorosz Dávid azzal zárta a beszélgetést, hogy az alapüzemanyag az emberek lelkesedése, és a munka részben arról szól, hogy ennek a lelkesedésnek megfeleljenek, ez az alapja az emberek és a pártok közötti szövetségnek.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)