Kirekesztés, zaklatás, magány – még csak sejtjük, hogy mit tett a gyerekek lelkével a digitális oktatás

További Belföld cikkek

Több évtizedes múltra tekint vissza az Egészségügyi Világszervezet nemzetközi kutatása, melynek célja, hogy átfogó képet adjon az iskolába járó fiatalok egészségi állapotáról. Az Iskoláskorú gyerekek egészségmagatartása című vizsgálat itthon az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának gondozásában készül. Az intézmény adjunktusa az Indexnek elmondta: a járvány és a digitális oktatás okozta hatásokról pontos adatok várhatóan az év második felében lesznek, de a pedagógusok, a szociális segítők és az iskolapszichológusok visszajelzései alapján egyelőre úgy tűnik, hogy a diákok feszültebbé, esetenként agresszívabbá, ezzel együtt sérülékenyebbé váltak az elmúlt időszakban, ami az iskolai bántalmazások számára is kihatással lehetett.

Ahhoz, hogy megértsük, mi történt az iskoláskorú gyerekekkel a járvány alatt, meg kell vizsgálni, hogy pontosan milyen problémák uralták az intézményeket a digitális oktatást megelőzően. Jármi Éva, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának adjunktusa szerint a mentális egészséget negatív irányba befolyásoló leggyakoribb esetek annyira szerves részei az iskolai közegnek, hogy akár természetesnek is tűnhetnek, ám fontos a gyerekek tudtára adni, hogy nem kötelesek elviselni a verbális és fizikai bántalmazást.

Melyek ezek a tipikus esetek?

Kiközösítés, kirekesztés: gyakori bántalmazási forma, amely főként a serdülő lányoknál tud komoly lelki nehézségeket okozni, ebben a korban ugyanis az önértékelésük egyik legfőbb építőkövét jelentik a külvilágból érkező visszajelzések.

Fizikai bántalmazás: ezek enyhébb változatai fordulnak elő gyakran, ilyen például a lökdösődés, a dobálózás és az elgáncsolás.

Verbális bántalmazás az offline és az online térben, vagyis a csúfolódás, a gúnyolódás, a piszkálás a szünetekben, az osztályteremben, kommentekben vagy üzenetekben. Ez egy súlytalannak tűnő, ám mégis hatékony eszköz a gyerekek kezében.

Kifejezetten az online világ sajátossága volt már a járvány előtt is a másokról készített kínos, intim fotók megosztása, egyes esetekben álprofilok segítségével történő kicsalása.

„A legtöbb célponttá váló gyerek offline és online is kapja a támadásokat, vagyis ha például valakit az öltözőben csúfolnak a testalkata miatt, akkor az a diák a fotója alatt is sértő kommenteket kaphat. A különbség csak az, hogy míg offline a verbális agresszió nehezen bizonyítható, addig az interneten ez egy képernyőfotó segítségével könnyen megoldható. Mivel a digitális oktatás idején a kapcsolattartás és a kommunikáció száz százalékban az online térben zajlott – a különböző csoportokba pedig a tanárok is becsatlakoztak –, a korábbinál lényegesen több eset vált láthatóvá” – mondta az egyetemi adjunktus, kiemelve, hogy ugyanakkor az sem zárható ki, hogy valóban nőtt a bántalmazások száma a járvány okozta stressz és a hosszan tartó bezártság miatt.

Főként az általános iskolásoknál figyelték meg, hogy a jelenléti oktatás visszavezetésekor csak nagyon rövid ideig tartottak a mézeshetek, vagyis a diákok nem sokáig örültek egymásnak, pár hét után ismét dominálni kezdtek a fent már említett tipikus esetek. Szintén beszédes, hogy az elmúlt két évben megteltek a gyerekek mentálhigiénés ellátásával foglalkozó intézmények, több lett az önsértő fiatal, és depresszióval, szorongással is sokan küzdenek

– sorolta a tapasztalatokat Jármi Éva, aki szerint ahhoz, hogy pontos adatokat kapjunk, meg kell várni az év második felében megjelenő, az Iskoláskorú gyerekek egészségmagatartása című országosan reprezentatív vizsgálat eredményeit, mely a WHO irányelvei alapján, az ELTE PPK gondozásában készül. Ebben kiemelt figyelmet fordítanak majd a diákok mentális egészségére, a szakértők ugyanis nemzetközi szinten is egyre aggasztóbb tapasztalatokról számolnak be. A hazai adatfelvételt nehezíti ugyanakkor, hogy továbbra is sok osztály, tanuló van karanténban, és a járvány miatt a kutatók is csak korlátozottan léphetnek be az intézményekbe.

Felértékelődött az iskolapszichológusok szerepe

„Az elmúlt két évben az átlagnál jóval több megkeresése volt az iskolapszichológusnak, az online térben ugyanis azok is mertek segítséget kérni, akik korábban cikinek érezték” – mutatott rá Jármi Éva, hozzátéve, hogy ettől függetlenül továbbra is gondot jelent, hogy csupán az intézmények mindössze 25-30 százalékában van iskolapszichológus. A szakemberek jelenléte azért is fontos, mert ők a pedagógusoknak is támogatást adhatnak. Erre komoly szükség is van, a tanárok közül ugyanis sokan megszenvedték a digitális oktatásból fakadó változásokat.

Iskolaőrség helyett prevenció?

Az iskolai agresszió visszaszorítására a kormány is igyekezett megoldást találni az elmúlt két évben. Többek közt emiatt hozták létre az iskolaőrséget, amely a kezdetektől fogva kapott hideget-meleget. A program bevezetésére válaszul jött létre például a Kerekasztal az Iskolai Biztonságért- (Kerib) összefogás, amelynek Jármi Éva is tagja, ő az ENABLE anti-bullying program és az Online az Online Bántalmazás Ellen- (OOBE) módszertan széles körű megismertetését célzó továbbképzések megtartását vállalta.

„A helyzet súlyossága miatt egyes intézményekben sajnos valóban segíthet valamit az iskolaőrök jelenléte, de ezek csak félmegoldások, és hosszú távon mégiscsak jobb lenne, ha a diákok és a tanárok nélkülük is biztonságban éreznék magukat. Ennek legfontosabb eszköze a prevenció, amire sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni” – tette hozzá a szakértő.

(Borítókép: Index)

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.