Keveset tudunk róluk, de eldönthetik a választást

Závecz Tibor, a Závecz Research alapító-ügyvezetője az Index kérdésére összefoglalta, hogy általában a pártnélküli szavazók csoportjára szokás használni a bizonytalanok jelzőt, de szét lehet szálazni ezt a területet. Vannak olyanok, akik rendelkeznek pártpreferenciával, de nem mondják biztosra a választási részvételüket. Létezik egy olyan csoport is, amely valószínűleg részt vesz a választáson, de még nem döntötte el, hogy hova húzza az ikszet. A kettőnek a metszete, akik a részvételükben és a pártválasztásukban is bizonytalanok.

A kutató kiemelte, hogy nehéz megbecsülni a különböző csoportok méretét, ráadásul mozgó számról van szó, de a pártpreferenciájában és a részvételében sem biztos szavazók 150 ezer fő körüli csoportot alkothatnak. A pártpreferenciával rendelkező nem biztos résztvevők tömege nagyságrendileg hasonló lehet, ők képezhetik a pártok belső tartalékát, csak a részvételükről kell meggyőzni őket. A legnagyobb csoport a választási részvételt ígérő, viszont pártot csak az utolsó pillanatban választó szavazóké, ez 400-500 ezer fő is lehet.

Az IDEA Intézet 2022. március 2. és március 11. között készített felmérésében a teljes népesség körében 23 százalékot mutat a nem tudja/nem válaszol kategória. Böcskei Balázs, az IDEA kutatási igazgatója ezzel kapcsolatban az Indexnek kifejtette:

2019 januárja óta ez a legalacsonyabb érték ebben a kategóriában, működik a centripetális erő, a versenyképes tömbökhöz sodródnak ezek a szavazók.

Böcskei Balázs szerint a kutatások tükrében a választói piacon fogynak a bizonytalan szavazók, mégis adódhatnak közvélemény-kutatói kihívások ebben a kérdésben. Feltételezhető, hogy egyes válaszadók már eldöntötték, hogy kire szavaznak, de egy kutatásban hitelesebb pozíció magukat bizonytalannak mondani.

Hogyan lehet megszólítani őket?

Závecz Tibor úgy gondolja, hogy nem ideológiai oldalról kell megközelíteni azokat, akik még nem döntöttek, mert az értékek kialakulása hosszú távú folyamat, ha eddig ez nem történt meg, akkor az utolsó héten már nem is fog.

Az egyik kulcs az lehet, hogy a kormánypártoktól milyen ígéretet kapnak, vagy milyen intézkedéseknek van már most hatása, ilyen például a 13. havi nyugdíj vagy az szja-visszatérítés. Ezzel szemben az ellenzéknek is vannak zsebbe vágó ígéretei.

Závecz Tibor megemlítette a háborút érintő kommunikációt is, bár itt a kormány stratégiai nyugalma és az ellenzék Európa-pártisága nem zárja ki egymást, és mindkettőre fogékonyak lehetnek a választópolgárok. A kérdés az, hogy melyik üzenet lesz hangosabb, hitelesebb és relevánsabb a döntő pillanatban.

Ezek mellett a 106 egyéni választókerületben kiemelt szerepe van a helyi ügyeknek is, amelyekre az ott induló jelölteknek szintén reagálniuk kell, és fejlesztési irányt is várnak tőlük a lakosok.

Böcskei Balázs arra hívta fel a figyelmünket, hogy a bizonytalanok

nem feltétlenül tanácstalanok. Egy részük a gazdasági várakozásait, a szubjektív jólétét tekintve közel állhat a fideszes szavazókhoz. Ugyanakkor az ideológiai önbesorolásukat vagy egyes közpolitikai témákat, illetve akár a korrupciót illetően, az Európai Unióhoz fűződő viszonyt vizsgálva ellenzék-kompatibilisek. Itt ütközik a hogyan élek és a ki vagyok én kérdése, de hogy a választáshoz közeledve melyik kerekedik felül, nem magától értetődő.

Az IDEA Intézet elemzője viszont hangsúlyozta, hogy sokszínű, heterogén választói rétegről van szó, nincs olyan kategória, hogy „a” bizonytalan szavazó.

Melyik tömbnek van nagyobb tartaléka?

Az ellenzéknek ebben a csoportban több potenciális támogatója van, de ezek még nem jelentenek szavazatokat

– fogalmazott Závecz Tibor.

Böcskei Balázs is úgy látja, hogy az ellenzéknek van több potenciális szavazója a különböző bizonytalan csoportok között, de rögzítette, hogy ebből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, ezeket a potenciális szavazókat meg is kell mozgatni.

Az IDEA kutatási igazgatója ezzel összefüggésben azt is elmondta, hogy az ellenzéknek ki kellene vonnia a kampányból azokat a témákat, amelyekben jobban teljesít a kormány. Feltételezhetően ilyen a háború is, mert a stratégiai nyugalom álláspontja valószínűleg a választópolgárok jelentős részének elfogadható. Az ellenzéknek kézenfekvőbb terepet adhatnak a szociális kérdésre, a korrupcióra, a hatalomkoncentrációra vagy a konkrét erkölcsi és identitáspolitikai területekre vonatkozó kérdések.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)