Fiatal tehetségből veterán politikus – Orbán Viktor 34 éve a magyar politikában

Az áprilisi választások előtt Orbán Viktor többször említette, hogy eddig tizenhat évet volt kormányon és tizenhat évet ellenzékben, ezért szeretné végre pozitívra fordítani a mérleget. A Fidesz–KDNP zsinórban negyedik kétharmados győzelme után lehetősége is nyílik erre a miniszterelnöknek, aki immár ötödik kormányzati ciklusát kezdheti meg kormányfőként.

Ruszkik, haza! – Egy pályafutás kezdete

Orbán Viktor egyértelműen a Nagy Imre újratemetésén mondott szavaival robbant be a magyar politika élvonalába, pedig már az orosz csapatok kivonulását követelő nagy hatású beszéd előtt is aktívan politizált.

A Fideszt 1988. március 30-án alapította meg 37 fiatal a Bibó István Szakkollégiumban, akiknek eleinte nem csekély vegzálást kellett elszenvedniük az új politikai kezdeményezést ellehetetleníteni akaró hatóságok részéről.

A fiatal demokraták képviselőjeként Orbán Viktor 1989-ben az egyik legagilisabb szereplőként részt vett az Ellenzéki Kerekasztal egyeztetésein. Ezt követően 1989 szeptemberétől 1990 januárjáig a Soros Alapítvány ösztöndíjával Oxfordban tanulmányozta az angol liberális filozófia történetét, de az 1990-es választásokra hazatért, és a Fidesz listavezetője lett. Pártja az akkor még kétfordulós választások első körében 8,95 százalékot kapott, és végül a parlamenti mandátumok 5,44 százalékát megszerezve 21 parlamenti helyet szerzett.

Liberális tehetségből konzervatív vezető

Nem sokkal később megkezdődött a Fidesz konzervatív fordulata. Ezt a jobbra tolódást, amelyet Orbán Viktor és Kövér László támogatott, többen ellenezték, ami 1993-ban mintegy kétszáz tag pártból való kilépéséhez vezetett. Közülük többen, például Fodor Gábor az SZDSZ-ben folytatták a politizálást.

Fideszes körökben máig úgy tartják, hogy a kilépések – a balliberális oldal felbujtására – ütemezetten történtek, azzal a céllal, hogy kiiktassák az akkorra igencsak népszerűvé váló Fideszt a magyar politikából. A kilépési hullám a párt népszerűségén is meglátszott. A közvélemény-kutatásokat 1992-ben toronymagasan vezető Fidesz támogatottsága ugyanis 1993 második felében zuhanni kezdett.

Nem sokkal 1993 végén bekövetkezett halála előtt Antall József telefonon beszélt Orbán Viktorral, akivel egyedüli ellenzéki politikusként váltott szót a haldokló miniszterelnök, akinek fia szerint a beszélgetésen Antall arra kérte Orbán Viktort, ne felejtse el, miért harcoltak az Ellenzéki Kerekasztal idején, és azt tanácsolta neki, hogy vigyázzon a pártjára.

A haldokló miniszterelnök utóbbi tanácsa nem volt alaptalan, ugyanis a Fidesz az 1994-es választások előtt mélyrepülésben volt, és mindössze húsz mandátumot szerzett a voksoláson.

Az 1998-as választásoknak már úgy futott neki az akkor éppen Fidesz Magyar Polgári Párt néven szereplő alakulat élén Orbán Viktor, hogy ő volt az ellenzék vezetője, akinek a legtöbb esélye volt leváltani Horn Gyulát, akit a két forduló között alaposan elvert a miniszterelnöki vitában.

„Kormányon, de nem hatalmon”, avagy az első ciklus

A választási győzelem után első kormányát az MDF és az FKGP részvételével létrehozott koalícióban alakíthatta meg Orbán Viktor. A következő négy évben meglehetősen sikeres gazdaságpolitika következett, a főbb makroszámok pozitívan alakultak, és a ciklus végére a V4-es régió legsikeresebb országa lett hazánk.

A Fidesz első kormányzását olyan intézkedések fémjelezték, mint a Széchenyi-terv elindítása, a családi adókedvezmény vagy a diákhitel bevezetése és az otthonteremtési program elindítása. A ciklus során először mutatkozhatott meg Orbán Viktor – azóta többször megnyilvánuló – válságkezelési képessége is. 2001 márciusában hatalmas árvíz vonult le a Tiszán, ami miatt több mint tízezer embert kellett kitelepíteni. Orbán Viktor azonnal cselekedett, aminek eredményeként állami segítséggel több mint 1100 lakóházat építettek újjá, és további mintegy 1600 épületet helyreállítottak egy éven belül.

A Fidesz tehát optimistán várhatta a 2002-es választásokat, amelyet pozitív, elsősorban eredménykommunikációs kampány előzött meg. A közvélemény-kutatások magabiztos jobboldali előnyt jeleztek, Orbán Viktor a baloldal miniszterelnök-jelöltje, Medgyessy Péter elleni vitán is jól teljesített, így bizakodva várhatta a választásokat.

Az eredmény aztán hideg zuhanyként érte a Fideszt, amely kikapott a választóknak nála sokkal többet ígérő baloldaltól. Orbánék 2002-es élményét Kövér László a választási vereség után állítólag úgy foglalta össze: „kormányon voltunk, nem hatalmon”.

„Megmondta, hogy vissza fog jönni”

A bukott miniszterelnök azonban nem adta föl, és a választások után nem sokkal meghirdette a polgári körök mozgalmát, aminek később hatalmas szerepe volt abban, hogy a Fidesz széles, elképesztően lojális és biztos szavazóbázist tudott kialakítani. Medgyessy Péter nemrég azt nyilatkozta, hogy Orbán Viktor példát mutatott 2002-ben abból, miként kell fölállni a vereség után. A volt szocialista miniszterelnök szerint riválisa már nem sokkal a választási kudarcot követően megmondta neki, hogy vissza fog jönni.

A 2006-os választásokra aztán visszatért, hogy azzal érveljen a kampányban: „Rosszabbul élünk, mint négy éve.” Lehet, hogy gazdasági szempontból igaza volt a Fidesznek, amikor ezt a szlogent választotta, az emberek helyzetérzékelése ugyanakkor más volt, hiszen a baloldali kormányzat – igaz, hogy az államadósság megugrásának árán – ekkor még jelentős megszorítások nélkül fedezte a kiadásokat.

Orbánnak a miniszterelnöki vitában is meggyűlt a baja Gyurcsány Ferenccel, aki szemrebbenés nélkül tagadta, hogy megszorításokra készülne, így sovány vigasz maradt a Fidesz elnöke számára, hogy a választások után nem sokkal kiderült: ellenfele hazudott, neki volt igaza.

Őszödtől az első kétharmadig

A zsinórban második, összesen negyedik, ellenzékben töltött ciklusa során Orbán Viktor már ismét jóval aktívabban politizált, mint az azt megelőző négy évben. A 2006 szeptemberében kiszivárgó őszödi beszéd után lemondásra szólította föl Gyurcsányt, majd hatalmas gyomrost vitt be a baloldali kormánynak, amikor október 23-án bejelentette a szociális népszavazás kezdeményezését.

Az eredmény után nem sokkal felbomlott az MSZP–SZDSZ-koalíció, és 2009 áprilisában Gyurcsány Ferenc is lemondásra kényszerült, miután az MSZP zuhanórepülésbe került  a gazdasági válság előtt és közben hozott megszorító intézkedések miatt.

A 2010-es választásokon így már nem az volt a kérdés, hogy nyer-e a Fidesz, hanem hogy meglesz-e a kétharmad. Orbán Viktor fölszántotta az országot a kampány során, ami után megalapíthatta első alkotmányozó többséggel rendelkező kormányát.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere

A választási győzelem után – amelyet Orbán Viktor a szavazófülkékben lezajlott forradalomként értelmezett – a Fidesz, megragadva a kétharmad adta lehetőséget, alkotmányozásba kezdett. A folyamat során bemutatkozott Orbán Viktor politikájának egyik új meghatározó eleme, a nemzeti konzultáció is, amely által mintegy egymillió választó adta meg véleményét az alkotmányozás témájában. Az ellenzék viszont a kezdetektől kritizálta az Alaptörvény elfogadását, amelyet végül csak a Fidesz–KDNP politikusai szavaztak meg.

A jobboldal teljesítette ebben a ciklusban a határon túli magyaroknak korábban tett ígéretét is. Bevezették a kettős állampolgárságot, és jelképes szavazati jogot biztosítottak a külhoniaknak.

Többek között a munkaalapú társadalom meghirdetése, a multikra kivetett adók, az új választási törvény és az időközben elfogadott új médiatörvény miatt a hazai ellenzéken kívül külföldről is sok kritika érte a második Orbán-kormányt, így a miniszterelnök Brüsszellel vívott harca is ettől a ciklustól datálódik. A Barroso-bizottság idején meglévő konfliktusok mai szemmel nézve ugyan még nem voltak súlyosak, de a Tavares-jelentést már 2013-ban elfogadták.

A 2014-es választások előtt egyértelműnek tűnt, hogy ismét a Fidesz elnöke alakíthat majd kormányt. A kérdés megint inkább az volt, hogy lesz-e kétharmad. Orbán Viktor nem is érezte szükségét, hogy miniszterelnöki vitát vállaljon kihívóival. Papírforma-eredmény született, a Fidesznek ismét meglett az alkotmányozó többsége.

Újabb kétharmad, migráció és illiberális állam

A sikerrel vett választások után nem sokkal Orbán Viktor jelentősen felkavarta az állóvizet. A 2014 nyarán elmondott, illiberális államot emlegető tusnádfürdői beszédével a miniszterelnök – talán a maga számára is meglepően – nagy port vert föl, amikor úgy fogalmazott:

Az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, mely nem kizárólag az egyéni érdekekre épít, hanem a közjót tartja a legfontosabbnak, és vele együtt tiszteletben tartja a szabadságot, az emberi jogokat, a kulturális értékeket.

A beszéd miatt erős támadásokat kapott Orbán a nyugati médiában, ráadásul tovább rontotta a helyzetét, hogy az októberben bejelentett internetadó-tervezet miatt jelentős tüntetések kezdődtek. Orbán Viktor és a Fidesz népszerűsége komolyan megcsappant, és az ellenzék éledezni kezdett.

Ezt bizonyította a 2016-os migrációs népszavazás eredménye is. Igaz, hogy érvénytelen lett a referendum, de az érvényesen szavazó mintegy 3 millió 340 ezer választó 98 százaléka elutasította a kötelező betelepítési kvótát, ami mind a belpolitikai, mind az uniós harctéren komoly győzelmet jelentett Orbán Viktornak.

A 2014–2018-as ciklus végére ráadásul már a gazdaság erősödését is egyre inkább érezni kezdték a választók. Jelentősen nőttek a keresetek, tartósan alacsony volt az infláció, és a választók adóterhei is csökkentek.

A 2018-as választási kampánynak így ismét megerősödve vághatott neki a miniszterelnök. Ennek során Fidesz–KDNP a migráció elutasítását hangsúlyozta, és azt ígérte, még Soros György szervezeteinek és az EU-nak a nyomására sem engedik, hogy a bevándorlás veszélyeztesse Magyarország biztonságát.

Orbán politikai ellenfelei mindeközben nem akartak összefogni. Az ekkor még magasan a legerősebb ellenzéki pártnak számító Jobbik elnöke, Vona Gábor elutasította a baloldallal való együttműködést. A Simicska Lajostól várt atombomba sem érkezett meg, és a választók egyes csoportjai által propagált taktikai szavazás sem valósult meg érdemben. Az eredmény újabb Fidesz-kétharmad lett.

A válságok ciklusa, avagy a vírus és a háború is Orbánt segítette

A 2018-ban kezdődő ciklus elején ismét úgy tűnt, hogy erőre kaphat az ellenzék, amely az általa rabszolgatörvénynek nevezett új túlóra-szabályozás kapcsán viszonylag jelentős demonstrációkat tudott szervezni.

Először a nyugalmat helyezte előtérbe, és igyekezett minimalizálni a szigorú lezárások időszakát. Később jó érzékkel nyitott a keleti vakcinák felé, majd ahogy enyhült a járvány, a gazdaság és a normális élet újraindítását hangsúlyozta.

A közben az EU-val is folyamatosan erősödő konfliktusok, a jogállamisági jelentések, a hetes cikkely szerinti eljárás elindítása és a helyreállítási alap forrásainak visszatartása is Orbán Viktort segítette politikailag.

Az ellenzéki összefogás ténye és az őszi előválasztás ugyan megerősítette Orbán politikai ellenfeleit, de a sorozatosan bejelentett jóléti intézkedések ellensúlyozták ezt, így szép reményekkel várhatta 2022 áprilisát a miniszterelnök.

Az orosz–ukrán háború esetében ráadásul megint ő találta el a politikailag helyes választ. A béke, a háborúból való kimaradás és a rezsicsökkentés eredményeinek megőrzésének hangsúlyozása ismét kétharmadhoz segítette a Fidesz–KDNP-t.

Orbán Viktor vágya tehát teljesült: mostantól elmondhatja magáról, hogy többet volt kormányon, mint ellenzékben.

(Borítókép: A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke győzelmi beszédet mond a Fidesz–KDNP eredményváró rendezvényén, a Bálnában az országgyűlési választás és gyermekvédelmi népszavazás napján, 2022. április 3-án. Fotó: Fischer Zoltán / MTI)