Nagyapáink futurisztikus, de ma már élhetetlen Budapestet álmodtak nekünk

Nem túl gyakran rendeznek kiállítást olyan dolgoknak, illetve eseményeknek a bemutatására, amik sohasem történtek meg, olyan terveknek, melyek soha nem váltak valósággá. Most a Közlekedési Múzeum azonban épp erre vállalkozott, felvillantva olyan – papíron maradt – víziókat is, melyek magvalósításának elmaradásáért nem lehet elég hálás az utókor. 

A legextrémebb ezek közül az a 30-as, 40-es években az Egyesült Államokból importált elképzelés, mely a fővárost a rajta keresztül vezetett autópályákkal szabdalta volna darabokra. A koncepció járulékos veszteségként számolt azzal, hogy elődjeink simán lebontották volna Budapest történelmi belvárosát, csak hogy 2x3 sávos autópályát építsenek a mai Király utca helyére. Ez a rémálom a Klauzál térnél csatlakozott volna a belváros szövetébe, és valahol a Deák tér környékén ért volna véget.

Amint arra Vitézy Dávid, a múzeum (leköszönését bejelentő) igazgatója rámutatott, ennek nyomai ma is láthatók, hiszen az íves ház kialakítása jelzi a Madách téren a beérkezési pontot, és a Gozsdu udvar mögött is volt egy lyuk a városszerkezetben, ami ennek a urbanisztikai téveszmének a megvalósulását szolgálta. (Azóta már néhány oda épült irodaház töltötte ki a mesterséges űrt.)

1971-ben egy 2x2 sávos autópálya-körgyűrű tervéről cikkezett a korabeli Esti Hírlap, a Hungária körút mentén vezető többszintes beton monstrum a Budapestről kiinduló autópályákat kapcsolta volna össze. E gondolat egyébként először 1948-ban fogalmazódott meg, de mivel 1950-ben senkinek nem lehetett magántulajdonú autója, a gyér gépkocsiforgalom nem indokolta a fejlesztést; le is került akkor a napirendről. A koncepciót a 60-as években porolták le, és egészen 1977-ig dédelgették a Váci úttól a Duna-hídon át az M1-es autópályáig vezető, irányonként 3 sávos (leállósáv nélküli!) gyorsforgalmi magasút tervét. Az alá tervezett villamos azonban megvalósult. Vitézy Dávid a Déli Körvasút körüli vitára utalva megjegyezte, hogy egyébként a kiállításon bemutatott tervrajzok szerint épp a Hamzsabégi út mentén vezetett volna az emelt szintű autópálya.

Ezek között nemcsak a fővárosi pályaudvarokat összekötő vasúti alagutat említette, de a Gellért-hegy tetejével közvetlen kapcsolatot teremtő siklót is, mely megépülését jelenleg a Fővárosi Önkormányzat ellenállása és forráshiány is késlelteti. Érdekes adalék, hogy 100 évvel ezelőtt is egy koncessziós társaság építette volna, és a korabeli tervekből látható, hogy pont a jelenlegi készültségi szintig jutott el akkor is a projekt.

Nem kevésbé érdekes, hogy már 1902-ben elkészítette Zielinski Szilárd a vasút és metró hibrid tervét, amely lényegében a 3-as metró vonalán képzelte el a nyomvonalat. A koncepció majdnem hetven évig fiókban volt, majd 3-as metróként valósult meg 74 évvel később. Az eredeti elképzelés egyértelmű jele, hogy a nyomvonal Rákospalota–Újpesten és Kőbánya–Kispesten rásimul a vasútra. Sajnos a hetvenes évek elejének hidegháborús megfontolásai miatt végül a 3-as metró egy zárt, szeparált metróüzemként, polgári védelmi funkciókat is ellátva épült meg. 

A kiállításon azonban láthatóak a millennium korának metrótervei is. Sokan – mi, magyarok is – szeretjük az 1896-ban átadott, a kontinens első, föld alatti viszonylatát az első metróként emlegetni, ez azonban inkább egy föld alá vezetett villamos volt, semmint metró. Azonban a párizsi és londoni tervek mintájára Budapesten is készültek valódi metrótervek, melyeket azonban csak a II. világháború után, az 50-es években kezdtek el megépíteni. Természetesen vannak alapvető különbségek, de a ma létező metróhálózatunk magja már több mint 100 éves. 

Ikarusz-történelem és a szocialista géppark

A kormányzattól gyűjteményfejlesztésre kapott 6 milliárd forintból a II. világháború utáni – eddig hiányzó – különlegességek megvásárlása mellett a múzeum azt is küldetésének tekinti, hogy azokat a járműveket is megmentse, amelyek Magyarország útjainak mindennapos résztvevői voltak. A hangsúly az elmúlt 60-70 évben közlekedésből kivont járművein van, az Ikarus-gyár exportsikereit megalapozó Ikarus 311-es, valamint egy 211-es autóbusz már látható, ahogy a faros Ikarusz is, egy MTVA-s volt közvetítőkocsi, a 260,90 pedig épp restaurálás alatt áll. 

A kiállítás egyetlen kakukktojása egy Citroën DS, mely sem nem magyar, sem nem tartozott a magyar valóság 60-as, 70-es éveinek hétköznapjaihoz, sőt a múzeum nem is vásárolta meg. A műgyűjtő Pákozdi Imre felajánlása, melyet befogadtak. A francia különlegesség azon kevés nyugati autó egyike, melyet sikerült valahogy – még bőven a szocializmus évei alatt – az országba bejuttatni. 

A kollekció folyamatosan bővül, a gyűjtés fő szempontja az egykor mindennapos forgalomban lévő tárgyakra és járművekre irányul. Ennek megfelelően már megtekinthető a Csepel 450-es tehergépkocsi, amelyet 1955-től a 70-es évekig gyártottak, s rövidesen ez a modell vált a legmeghatározóbbá a polgári használatban is. 1959-ben mutatta be a Skoda modern kisautóját, a Skoda Octaviát, amely nálunk is meghatározta a 60-as, 70-es évek városképét. A Közlekedési Múzeum gyűjteményében most egy több mint 60 éves modell látható. 

Azok a járművek, amelyeket kivonnak a forgalomból és így eltűnnek az utcaképből, nem fontosak, nem érdekesek, majd 20, 30 év múlva felértékelődnek, 50 vagy 100 év múlva pedig egyedi értékük lesz. Ma is a legszebb darabjaink ilyenek

– hangsúlyozta Vitézy Dávid. A Zugligeti út holtvágányán veszteglő 1000-es villamospárt a múzeum már megvásárolta, a felújítását most pályáztatják, és ha megvan a győztes, már indulhatnak is egyenesen a restaurálóműhelybe. Egy-egy ilyen jelenlegi romhoz persze megannyi történet kapcsolódik. Ha ezek megőrzésére nem vállalkozna a Közlekedési Múzeum, mi sem tudnánk olyan izgalmas kultúrtörténeti elemeket is felvillantó esetekről beszámolni, mint amilyeneket például a Turán 9-es, Horthy Miklós kormányzó vasúti kocsija rejtegetett.

A számos közlekedésfejlesztési kuriózumot is tartogató, Meg nem épült Budapest címet viselő új, időszaki kiállítás június 21-étől egészen szeptember 30-áig megtekinthető az Északi Járműjavítóban (Kőbányai út 24–28.) .

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)