Amíg nem nyújt többet az ellenzék, kevesebb félnivalója van a Fidesznek

Róna Dániel, a 21 Kutatóközpont igazgatója úgy látja, hogy máris van hatása a Fidesz–KDNP támogatottságára a mostani intézkedéseknek.

A mérésünk azt mutatta, hogy a kormánypártiak 36 százaléka ellenzi a kata módosítását, húsz százaléknak ennek következtében negatívan változott a véleménye a kormányról. Azt nem tudjuk, hogy hány szavazót veszítenek, de ha még a támogatóik is elleneznek egy lépést, nagyon valószínű, hogy az káros a támogatottságra nézve

– fogalmazott lapunk kérdésére az elemző, hozzátéve: egy kutatásból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de ezek az intézkedések a Fidesz-tábor várakozásával ellentétesek.

A 21 Kutatóközpont július közepén ezer fő megkérdezésével végzett felmérést a kata módosításának megítéléséről. Az eredmények alapján a kormánypárti szavazók 38 százaléka helyeselte a változást, 36 százaléka ellenezte, 26 százaléka pedig nem tudott vagy nem akart állást foglalni a kérdésben.

Róna Dániel ugyanakkor azt is leszögezte, hogy a kormánypártoktól távolodó választókból nem lesznek automatikusan ellenzékiek, inkább úgy tűnik, hogy a bizonytalanok felé mozdulhatnak.

Kovács János szerint a kormány a jelenlegi, összetett válsághelyzetben kénytelen olyan kiigazító, költségvetésitartalék-képző intézkedéseket hozni, amelyek már rövid távon is elégedetlenséghez, ezen keresztül népszerűségvesztéshez vezethetnek.

Emiatt ősszel akár komolyabb tüntetéshullámra, forró őszre is számíthatunk. A tartós tömegtüntetések a protesthangulat utcai megjelenésén keresztül a közhangulatot is erőteljesen befolyásolják.

Az elemző megjegyezte, hogy a nemzetközi gazdasági környezet alakulása, az Európai Bizottsággal való esetleges megállapodás erőteljesen befolyásolhatja a kormány mozgásterét. Azt is lényeges kérdésnek nevezte, hogy „a romló megélhetési kilátásokért, az elszabaduló árakért, a tervezhetőség nehézségeiért a választók mennyiben hibáztatják az Orbán-kormányt és mennyiben a külső folyamatokat, politikai erőközpontokat”.

És ott van még az alternatíva megjelenítésének kérdése is: amíg nincs potens ellenzék, amely a reflexszerű bírálaton túl képes átfogó valóságmagyarázatot, jövőképet, konstruktív kritikát megfogalmazni – nevezzük ezt a kormányképesség egyik alapfeltételének –, addig a kormánypártoknak kevesebb félnivalójuk van.

Kovács János azzal folytatta, hogy „megfelelő szereposztással, a nyilvánosság elé tárt, »udvarhű« bírálatokkal (például Lázár János üzenetei) és gesztusértékű, hangulatjavító korrekciókkal politikai szelepet képezhetnek, amelyen keresztül a nyomás egy része levezethető”. Sok múlik a médianyilvánosságban megjelenő összképen is, „amennyiben az őszi-téli hónapokban egy összeurópai mértékű válság képe lesz az elsődleges benyomás, úgy a kormány is hitelesebben tudja elmondani, hogy vis maior helyzetről van szó, és ehhez mérten kell a hazai állapotokat értékelni”.

Profitálhat a hatpárti ellenzék?

Tordai Bence, a Párbeszéd társelnöke lapunknak adott interjújában az erre vonatkozó kérdésre így válaszolt: „ha ez egy széles körű társadalmi elégedetlenséggé alakul, és egy olyan mozgalom lesz belőle, ami néhány ügy köré szerveződve rájön, hogy a rendszerrel van a baj, akkor igen”.

Önmagában az, hogy a kormány támogatottsága csökken, kedvező az ellenzéknek, még akkor is, ha a választók nem mennek az ellenzéki pártokhoz. A meglévő tábor felértékelődik, muníciót és mondanivalót is adnak az intézkedések, de a támogatottság növeléséhez többet kell nyújtani

– fejtette ki Róna Dániel, aki kérdésünkre, hogy miben kell többet nyújtania az ellenzéknek, részletezte: alternatívát kell mutatni, elmondani, hogy ők mit csinálnának hasonló helyzetben.

Az elemző aláhúzta: nem elég Facebook-posztokat kitenni, a politikai eszköztárnak ennél szélesebb spektruma van. Az sem elegendő, ha egy alkalommal használnak valamilyen politikai eszközt, folyamatosan, hosszú időn keresztül nyomás alatt kellene tartaniuk a kormányt, „ez egy ilyen választási vereség után nehéz, de most tér nyílt a cselekvésre”.

Kovács János úgy véli, hogy a 2022-es hatpárti választási koalíció pártjainak támogatói és az elkötelezett kormányellenes szavazók mozgósíthatósága könnyebbé válik egy olyan közegben, ahol a tiltakozások mindennaposak. Az viszont hátrányt is jelent, ha a megmozdulások egyértelmű pártpolitikai színezetet kapnak, rájuk telepednek az ellenzéki pártok. Megjegyezte: a választási vereség óta az ellenzéken belül felerősödött a versengés, ráadásul vannak olyan szereplők, akik például a megszorítások ügyében politikai örökségük miatt nem tudnak hitelt érdemlően megnyilvánulni.

Ahhoz, hogy az ellenzék vagy annak egyes pártjai tudjanak profitálni a helyzetből, az indulati politizáláson és tagadáson túlmutató megoldási javaslatokkal is elő kellene állniuk, a karakter- és szervezetépítési teendőket nem is említve. Ha ezt a házi feladatot elvégzik, az dagaszthatja az ellenzék vitorláit, ám ahogy mondani szokás: semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart. Azok a pártformációk, amelyek képesek hiteles, jól felépített és könnyen kommunikálható kritikákat megfogalmazni, amelyek összecsengenek a választók többségének napi problémáival és szubjektív tapasztalataival, a többiek fölé nőhet és jelentős lendületet kaphat a válságidőszakban.

Erősödhet a Mi Hazánk?

Arról is megkérdeztük az elemzőket, hogy a kormány intézkedései hozhatnak-e magasabb támogatottságot a Mi Hazánk Mozgalomnak.

Ez egy reális lehetőség. Annál is inkább, mert a baloldali ellenzékkel szembeni elégedetlenség is jelentős – még a kormánykritikus szavazók körében is, ugyanakkor a világnézetileg nem elkötelezett protestszavazók és a kormánypártok szavazótáborának jobbszéle fülében jól csenghetnek a radikális szólamok

– válaszolta Kovács János, hozzátéve: a Fidesz is veszélyforrásként tekint erre, „nem véletlen, hogy a miniszterelnök a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen megtartott beszédében a radikális jobboldal számára is erős üzeneteket küldött”.

Az elemző arra is emlékeztetett, hogy a 2010-es évek első felében a Fidesz az akkor még nemzeti radikális Jobbik vitorlájából fogta ki a szelet, amikor a jobbszélnek is célcsoportos üzeneteket küldött, most pedig ugyanezt teheti Orbán Viktor annak érdekében, hogy „a Fidesz tábora minden kormányzati kihívás és az ezekkel járó esetleges elégedetlenség ellenére a lehető legjobban intakt maradhasson: a választói döntés ugyanis leginkább érzelmi alapú”.

A szimbolikus erejű, érzelmekre ható üzenetek erősítik a csoportidentitásokat, amelyek segítenek a népszerűségvesztést mérsékelni, átmenetivé tenni, vagyis lassítják az eróziót. A Fidesz egészen a centrumtól a mérsékelt jobbon át a jobbszélig akar terpeszkedni – egy nagyon marginális és abszolút szalonképtelen réteget leszámítva, akik mindig igazolási pontként szolgálnak majd számára, és akiktől meg lehet védeni a kisebbségi csoportokat.

Kovács János kitért arra is, hogy a kormány baloldali ellenzéke a gyenge országgyűlési választási szerepléssel bizonyította: nem kell centrális erőtér ahhoz, hogy a Fidesz–KDNP kétharmados parlamenti többséget szerezzen. Orbán Viktor számára mostanra szimpatikusabb is lehet „az egymással acsarkodó, »összegyurcsányozódott« ellenzéki szereplők konglomerátuma, mint a bilaterális (bal- és jobboldali) ellenzék egyidejű megléte. Ráadásul az összefogáspártok töredezettsége miatt a Mi Hazánknak elegendő volna csupán egy instabil középpárti támogatottsági szintre felfejlődnie ahhoz, hogy az ellenzéken belül pólusképző tényezőként tűnhessen fel a baloldali szereplőkkel szemben.”

Róna Dániel egyelőre nem érzi úgy, hogy a Mi Hazánk Mozgalom tudna profitálni a folyamatokból, de a későbbiekben ez még változhat. Az elmúlt időszak eseményein az ellenzék pártjai közül a Momentum és a Kétfarkú Kutya Párt jelent meg a legtöbbször.

A 21 Kutatóközpont vezetőjétől azt is megkérdeztük, hogy a választói emlékezetben kétéves időtávban is megmaradnak-e az egyes intézkedések. A következő nagy megmérettetés a pártok előtt a 2024-es európai parlamenti és önkormányzati választás lesz.

Nehéz megmondani, hogy történik-e valami olyan, ami addig felülírja ezeket az ügyeket. Uborkaszezonnak kellett volna lennie, de július fontos hónap volt a magyar politikában, sok minden történt. A fontos események, mint például 2006 ősze vagy a 2015-ös menekültválság hosszabb ideig megmaradt a választók emlékezetében.

Róna Dániel szerint ez azon is múlik, hogy a pártok mennyire emlékeztetik majd a választókat a mostani időszakra.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)