Egyre nagyobb az elégedetlenség az egyházi iskolákban

Egy csapat, egyházi iskolában tanító pedagógus kedd délutánra tanárballagást szervezett Budapest belvárosába. Az esemény leírása szerint az egyházi fenntartású iskolák és óvodák pályaelhagyó és – egyelőre – pályán maradó pedagógusait az intézmények dolgozói, szülők és öregdiákok búcsúztatják.

„A pályaelhagyás problémáján keresztül a közoktatás egészének tarthatatlan állapotára kívánjuk felhívni a figyelmet” – olvasható a meghívóban.

A rendhagyó ballagás fő szervezője, Lakatos Máté középiskolai tanár az Index megkeresésére elmondta: az elmúlt hetekben az egyházi intézmények pedagógusai is sztrájkoltak, többen közülük a tüntetéseken, demonstrációkon is részt vettek, ami jól mutatja, hogy a nem állami fenntartású iskolákban is egyre nagyobb az elégedetlenség.

A kötelező óraszám nálunk is 22-26, éppúgy, mint az állami iskolákban. A fizetésünket is ugyanazon bértábla alapján kapjuk, mint a közoktatásban dolgozók, illetve a diákok után kapott támogatás is annyi, mint bármely állami intézményben

– mondta az Indexnek Lakatos Máté, aki beszélt arról is, hogy a különbségek leginkább abban mutatkoznak meg, hogy az egyházi iskoláknak van saját költségvetése, így az esetleges megtakarításaikat intézményfejlesztésre, eszközbeszerzésre fordíthatják.

Emellett a szerzetesrend vagy az egyházmegye – mint fenntartó – egyéb forrásból szintén hozzájárulhat az infrastruktúra fejlesztéséhez, emiatt elképzelhető, hogy ezekben az iskolákban összességében jobbak a körülmények.

„A jobb körülmények következtében a pedagógusok egy része szívesebben tanít egyházi intézményben, így a tanárhiány kevésbé üti fel a fejét, mint máshol, a terhek ugyanis jobban eloszlanak. Ez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy nálunk nem okoz problémát a pedagógushiány, augusztus végén számos egyházi fenntartású intézményben nagy erőkkel dolgoztak a tantestületben lévő lyukak feltöltésén, nálunk is szinte kisebb csodának számít, hogy minden órát szakos tanár tart” – hangsúlyozta Lakatos Máté.

Elhúzódó válságról van szó

2020 februárjában 1600, egyházi intézményben tanító pedagógus már kiadott egy állásfoglalást, amelyben leszögezték, hogy a tanárok a társadalom egészével együtt fájdalmasan érzékelik „a magyar oktatás régóta elhúzódó, súlyos válságát”.

A dokumentum aláírói ezzel az állásfoglalással szerettek volna párbeszédet kezdeményezni a kormánnyal, ám alig pár héttel később hazánkba is megérkezett a koronavírus-járvány, ami mindent felülírt, az oktatási problémákról pedig elvitte a fókuszt.

„A helyzet azóta csak rosszabb lett, az infláció miatt a tanárok bére még inkább leszakadt a diplomás átlagkeresettől. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy az oktatásban dolgozókat elsősorban nem az érdekli, hogy hányadikak a sorban – noha persze a statisztikai adatnak is van egyfajta presztízsértéke –, hanem az, hogy a fizetésükből meg tudnak-e élni, el tudnak-e tartani egy három-vagy négygyermekes családot. A válasz sajnos az, hogy nem, vagy csak nagyon nehezen, amely következtében sokan kénytelenek másodállást vállalni, ami további túlterheltséghez vezet” – fejtette ki Lakatos Máté.

A változást szorgalmazó pedagógusok szerint a bér csak a jéghegy csúcsa, friss állásfoglalásukban a követeléseiket öt pontban fogalmazták meg:

1. Új nemzeti oktatási stratégiát! Egy oktatási stratégia megszületéséhez széles szakmai konszenzus szükséges. Kialakításához oktatási háttérintézmények kellenek, illetve be kell vonni a szakmai szervezeteket és minden, oktatásügyben érintett csoport képviselőit. Az intézményi átalakításon túl az oktatási stratégia része kell hogy legyen a Nemzeti Alaptanterv, a kerettantervek és az érettségi követelményrendszer felülvizsgálata.
2. Gyerekbarát oktatást! A családbarát politika eredményeit megkérdőjelezi, ha a családok támogatása csak az iskola kapujáig tart. Aki az iskolát nem támogatja, az a családokat sem támogatja igazán. Az iskolai tananyag tartalma, mennyisége, a nevelés és az oktatás módja a gyerekek valódi igényeinek feleljen meg! Csökkenjen a tanárok óraterhelése, hogy maradjon idejük és energiájuk a diákjaikkal való személyes törődésre! A pedagógusoknak ne kelljen másodállást vállalniuk, a saját gyerekeik számára is lehessenek jelen szülőként, családfenntartóként!
3. Autonómiát! A gyerekek igényei intézményenként eltérőek. A helyi igényekre helyben kell válaszoknak születniük. A törvényi szabályozás engedje meg, hogy a pedagógusok szabadabban alakíthassák pedagógiai programjukat! Ennek feltétele a tankönyvek széles választéka és a szabad tankönyvválasztás is. Az intézmények kapjanak valódi önállóságot, a működtetés kérdéseiben az állami fenntartású iskolákban se egy tőlük távoli tankerület döntsön!
4. Vonzó pedagógus-életpályát, értékálló és igazságos bért! Az oktatás felemelésének legelső feltétele, hogy jó képességű fiatalokat kell megnyerni az oktatás számára, a pályaelhagyást pedig meg kell állítani. A pedagógusbérek hosszú távon kiszámíthatóan tegyék lehetővé egy család eltartását és az értelmiségi életformát! Garantálja törvény a bérek értékállóságát! A fizetés legyen igazságos: igazodjon a munkaterheléshez, az óraszámhoz, legyenek kifizetve a helyettesítések és minden tanórán kívüli tevékenység!
5. Megbecsülést a pedagógusoknak! A pedagógusok munkájának megbecsülése mutatja meg azt, hogy egy ország vezetése hogyan gondolkodik az oktatásról. A tanári tiltakozások az oktatás mély válságának tünetei, a sürgős változás iránti vágy vezeti őket. Szolidaritást és együttműködést várunk a véleményükért kiálló pedagógusokkal! A tünetek felszíni kezelése helyett irányuljon nagyobb figyelem a tiltakozásokat kiváltó okokra! Induljanak érdemi tárgyalások a pedagógusok képviselőivel! Az oktatás ügye nemzetstratégiai kérdés, amely felelős oktatási minisztérium felállását követeli meg!

A délutáni tanárballagás fő szervezője, Lakatos Máté a közelmúltban egy véleménycikket is közölt az Indexen, melyben arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlegi oktatási rendszernek a gyerekek a legnagyobb vesztesei, de álláspontja szerint a mostani helyzet a társadalomra is negatív hatással van.

„Mert lehet, hogy belőle lesz majd az orvos, aki kezel téged, az építész, aki a házadat tervezi, az asztalos, aki a bútoraidat készíti, a sportoló, akinek az olimpiai döntőjét eksztázisban tombolod végig, az autószerelőd, a kedvenc éttermed szakácsa, a pszichológusod, az unokád kedvenc tanára, és így tovább” – írta korábban a pedagógus.

A teljes véleménycikket ide kattintva érheti el.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)