Hiller István: Elvették a tanártól a legfontosabbat

A szocialista politikus – akivel az MSZP parlamenti frakcióirodájában találkozunk – az Indexnek arról is beszél:

• hogyan látja pártja jelenlegi helyzetét a kudarcos országgyűlési választás után;
• mitől jön rá a szívinfarktus;
• miért nem száll be a „ki a hét legkedveltebb idiótája?” versenybe;
• miért néz ki úgy az irodája, mint egy fogorvosi rendelő;
• és miért fontos a bizalom, ami nem olyan, mint a húsleves.

Jó egészséget kíván Gyurcsány Ferencnek, Ungár Pétert kedveli, de nyilatkozzon kevesebbet, azt pedig még nem döntötte el az MSZP, hogy továbbra is érdekében áll-e támogatni Karácsony Gergelyt.

Nemrégiben Medgyessy Péter volt miniszterelnökkel interjút készítettünk, önt az MSZP elfogadható személyiségének nevezte, de mással már nem szívesen ülne le beszélgetni a pártból. Valóban ennyire rossz lenne a helyzet az MSZP-ben?

A hivatásos kesergők második nemzedékét ismerem már, de nyugi, többen keseregnek, mint amennyien elhagyják a pártot. Az MSZP élő politikai közösség. Medgyessy Pétert becsülöm. Az a politikus, aki csak képletekben, nagy szlogenekben gondolkodik, és nem ismeri el, hogy ember, akinek érzelmei vannak, az nem való a politikába. Medgyessy Péter kormányában voltam először államtitkár és miniszter. Egy egyetemi előadásról jöttem ki, amikor a tanszéki adminisztráción csörgött a telefon, és az adminisztrátor hölgy kikerekedett szemmel mondta, hogy a megválasztott miniszterelnök keres. Akkor kért fel oktatási államtitkárnak. Az egyetemi szobámból mentem a Szalay utcai Oktatási Minisztériumba. Ezeket nem felejtem. Amiről most beszélünk, több mint húsz éve történt. Azóta is tartom a kapcsolatot Medgyessy Péterrel, aki egy tisztességes, rendes, baloldali ember. Ha úgy gondol rám, ahogy ön elmondta, akkor ez számomra megtisztelő.

Sokan tartják önt az MSZP utolsó értelmiségi pártpolitikusának. Miért csinálja, mi hajtja még a politikában?

Meggyőződéses magyar szociáldemokrata vagyok. Büszke arra, hogy magyar, és büszke arra, hogy szociáldemokrata. Mindkettő nagyon jól összeillik Hiller Istvánban, ráadásul hűséges típus vagyok. 1989 őszén Bécsben dolgoztam ösztöndíjasként, de hazajöttem, hogy itthon legyek a köztársaság kikiáltásán, történetesen innen – ahol most beszélgetünk – száz méterre, és jelentkeztem a szocialista pártba. Tagja voltam az MSZMP-nek. A bölcsészkari szervezetnek száznál több tagja volt. Öten léptünk át a szocialista pártba. Alapítója vagyok az MSZP-nek, és így felelősséget érzek iránta. Akkor is, amikor – hogy úgy mondjam – jól ment, és akkor is, amikor nehezebb.

„Az MSZP-nek most több ciklust mondanék”

Kudarcos évek, óriási választási vereség van az ellenzék mögött. Az egykori nagypárti MSZP-ből mára egy tízfős parlamenti képviselőcsoport maradt. Nem először kapja meg a kérdést, de továbbra is hiszi, hogy van még innen felfelé a szocialista pártnak?

Gondolja, hogy miután föltette ugyanazt a kérdést, mint tizenhét másik kollégája, mostanra megváltozott a véleményem? Nem. A tíz képviselő annyi, amennyi. Eggyel több, mint a Jobbiknak. Ugyanannyi, mint a Momentumnak.

És hogy én vagyok az utolsó értelmiségi? Ezt azok láthatják így, akik a fiatalabbakat vagy a legfiatalabbakat nem ismerik még. Ezt nem felrovom, csak látom. A szocialista pártban vannak idősebbek is. Tudja, ez nagyon fura, ugyanis én nem a mai vezetőgarnitúrában vagyok idősebb – vagy talán a legidősebb –, hanem az előző garnitúrának vagyok a legfiatalabbja. Közöttük tanultam meg a politikát, az akkori szocialista kormányokban voltam miniszter és a párt elnöke. A középgeneráció gyakorlatilag hiányzik az MSZP-ből, de a huszonévesek és a harmincasok egyre nagyobb számban vannak és jönnek. Belátom, hogy még nem ismerik őket, de érdemes megismerkedni velük.

A legfrissebb felmérések szerint 2–5 százalékon állnak.

Természetesen nem bírálom és nem is bírálhatom a közvélemény-kutatásokat. Nyilván van egy szám, ez a bűvös ötös. Akárhányszor erre gondolok, a szívinfarktus jön rám. Pártelnökként akkor kaptam az első komolyabb kritikát, amikor negyven százalék alá ment az MSZP. Bennem ezek az emlékek nem történelmi távlatúak, hanem eleven részei a gondolkodásomnak. De próbálok tenni azért, hogy erősödjön az MSZP, a magyar szociáldemokrácia pártja. Látom is ennek az eszközét, és az útját is.

Miért akarjon valaki az MSZP-ben politizálni? Mit jelent ma MSZP-snek lenni?

Összekapcsolni a magyarságot és a baloldaliságot, az európaiságot és a magyar szociáldemokráciát, ez az MSZP lehetősége és feladata. Úgy gondolom – nem kétségbe vonva mások meggyőződését vagy törekvését –, hogy erre van igény, és főleg a fiatalok körében, elsősorban a magyar értelemben vett közép- és nagyvárosokban. Az MSZP-nek ez az új generációja kimondottan ezt akarja, és büszke arra, hogy MSZP-s. Tudom, hogy ezek fura mondatok. Nem ilyeneket lehetett hallani az elmúlt években, hanem panaszkodást és siránkozást vereségekről. Őszintén remélem, hogy ennek vége, de kérje majd rajtam számon 2024. május 27-én (vagyis az önkormányzati és az európai parlamenti választások után – a szerk.).

Hány parlamenti ciklus van még az MSZP-ben?

Először is azt remélem, hogy sok parlamenti ciklusa lesz még a magyar demokráciának. Az MSZP-nek most több ciklust mondanék, mint két évvel ezelőtt.

Azon dolgozom, hogy a következő évtizedben pedig mások már megkérdőjelezhetetlenül képviseljék azt, amit ma MSZP-nek hívunk. Magyarul távlatos jövőben gondolkodom, és nem egy ciklusban. Az nem az én mentalitásom, hogy hogyan húzzunk ki még egy ciklust, és mit csináljunk azért, hogy legalább abban az egy ciklusban megmaradjunk. Ez nem én vagyok.

Ujhelyi Istvánt nem tudták, vagy nem is akarták a pártban tartani?

Az Ujhelyi-ügyet lezártam. Kérdezhet, de ezt fogom mondani.

Lesz 2024-től európai parlamenti képviselőjük?

Igen. Meggyőződésem, hogy igen.

Ki? Kiket tart alkalmasnak az európai parlamenti képviselőségre?

Az MSZP választmányának elnöke vagyok. Ezt a feladatot kimondottan ambicionáltam. Az MSZP választmányának a feladatkörébe tartozik a különböző választási listák összeállítása, így az európai parlamenti listánk is. Még ebben az évben el fogjuk kezdeni a felkészülést az önkormányzati és az európai parlamenti választásra, merthogy a kettő egy napon lesz. Ennek a folyamatnak vannak szervezeti és személyi részei. Utóbbira – úgy az önkormányzati, mint az európai parlamenti választások ügyében – nincs módom még válaszolni, ami nem azt jelenti, hogy nincsenek a fejemben nevek.

Ha azt mondom, hogy négy-öt név, akkor hirtelen van ennyi a fejében?

Nem hirtelen, mert nap mint nap foglalkozom vele. Válasszuk ketté: EP-lista és önkormányzati választás. Ma az MSZP helyi, önkormányzati, városi és fővárosi emberei sokkal ismertebbek és elfogadottabbak, mint a párt logója. Nem a szegfű húzza ezeket az embereket, hanem ők húzzák és éltetik a szegfűt. Ezért nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy ezeknek a tapasztalt vagy már bizonyított embereknek minden lehetőséget megadjunk a jó szerepléshez: amennyit ők kérnek, és amennyit ők igényelnek. Nem központi előírást akarok. Én azt akarom, hogy minél több MSZP-s legyen az önkormányzatokban képviselőként és polgármesterként, sőt, van olyan is, hogy megyei, januártól vármegyei közgyűlés. Már gondolkodtam rajta, hogy megcsinálom – szerintem meg is fogom, de csak a jövő évben, mert akkor lesz aktuális: egyszer felszólalok a parlamentben latinul. Azért, mert olyan időszerűnek tartom.

És mit mondana latinul?

Meg fogja hallani. De ha akarja, összeütök magának egy spontán felszólalást latinul. Játsszunk?

Félek, hogy a megértéséhez az én képességeim nem elegendőek.

Illustrissimi et Excellentissimi Domini! Olim lingua officialis dietae Regni Hungariae lingua latina fuit. Et nunc iterum tempus supremorum comitium venit. Horribilis! Lefordítom. Méltóságos és kegyelmes urak! Egykor a Magyar Királyság országgyűlésének hivatalos nyelve a latin volt. És most ismét a főispánok ideje jön el. Rémületes! De csak így hirtelen összeütöttem, gondolhatja, hogy nem készültem rá, hogy latinul adjak magának interjút.

Nehéz helyzetbe is kerülnék, ha latinul kellene leírnom. Az önkormányzati választásra való felkészülésnél tartottunk.

Igen, az európai parlamenti részére még válaszolni akarok. Látok olyan személyeket az MSZP-ben, akikben bízom, akiknek a teljesítménye és a felfogása összeköti a mai magyar valóságot az ország lehetséges európai perspektíváival; akik személyükben és teljesítményükben alternatívát jelentenek azzal az Európa- és Európai Unió-felfogással szemben, amit a kormány megjelenít. Kérem, fogadja el tőlem, hogy miközben konkrét nevek vannak a fejemben, amíg a saját politikai közösségem erről nem dönt, addig megtartom a véleményemet. Ennek a közösségnek a tagjaként először nekik fogom elmondani, határozottan befolyásolni akarom őket.

Az a cél, hogy legalább egy európai parlamenti képviselőjük legyen, vagy nagyobb képviseletben gondolkodnak?

Az a politikus, aki a saját ambícióit és terveit annyiban korlátozza, hogy egy kezén csak egy ujjat tud felmutatni, az nem való vezetőnek. Az a célom, az a célunk, hogy minél több polgármesterünk, önkormányzati és európai parlamenti képviselőnk legyen.

„Itt mintha divat lenne hülyének lenni”

Miután októberben ismét megválasztották Kunhalmi Ágnest társelnöknek, azt mondta: „Sok százezren várják ebben az országban, hogy az MSZP olyan legyen, mint régen.” Milyen régen?

Hiszek abban, hogy a magyar politikában helye van a klasszikus értelemben vett magyar szociáldemokráciának. Ez azt jelenti, hogy az MSZP a bérből, a fizetésből élők pártja, és azon értelmiségieké, akik össze tudják, akarják kötni a magyarság és az európaiság ügyét baloldali alapokon. Ez a klasszikus magyar szociáldemokrácia, és ennek kell, hogy legyen parlamenti képviselete. Ha ezt az irányt követjük, és ezt el tudjuk mondani, ráadásul el tudjuk juttatni a választókhoz is, akkor az MSZP nem gyorsan, de egyenletesen növekedni képes. Mert „tök jó”, ha roppant hasznos dolgokat kitalálunk, csak épp a célcsoporthoz nem jut el...

Ha már célcsoport, megnéztem a Facebook-oldalát, és nem túl gyakran frissül.

Jól látja.

A legtöbb ellenzéki és kormánypárti politikusnak nemcsak Facebook-, hanem Instagram-oldala is van, de előfordul, hogy a politikusok már a TikTokon tűnnek fel, illetve a Twitteren kommunikálnak. Az MSZP egyik vezetőjeként nem kellene az ilyen felületeket is aktívan használnia?

Nem hiszem, hogy feltételezi rólam, hogy ez véletlen, amit helyesen vett észre. Se nem lustaság, se nem koncepciótlanság a részemről. Pontosan értem, hogy mire alkalmas és hasznos a Facebook által teremtett világ, de egy egészen másik hatását is látom. Itt mintha divat lenne hülyének lenni. És én ebbe a sorba nem állok be.

Úgy gondolja, hogy a közösségi média csak egy buborékot fúj?

Igen, azt. Készséggel elfogadom, hogy a közösségi média megjelenése átalakította az emberek közötti kapcsolattartást, annak rengeteg előnyével és számos hátrányával.

Én ebben a vetélkedésben nem veszek részt. Nem akarok abban a versenyben szerepelni, hogy ki a hét legkedveltebb idiótája.

Van olyan politikus, akit riasztó példának tart?

Persze. Ha valaki alapból hülye, azt elfogadom, de nem tartom alkalmasnak. Ilyet látok. Aki viszont értelmes, és mégis hülyét csinál magából, azt rémületesnek tartom.

Mond nevet?

Eszem ágában sincs nevet mondani. Az a facebookos fotó, amikor egy politikus egy disznóölés után levágott disznófejjel pózol, vigyorgó képpel és büszkén, mert azt gondolja, hogy ez egy olyan hőstett, ami nagyobb népszerűséget hoz... Hát ne haragudjon!

„A bizalom nem olyan, mint a húsleves”

Kunhalmi Ágnes a tisztújítás után azt is leszögezte, hogy „új baloldali politika kell”. Milyen az?

Az új baloldali politikában, ha ezt meg tudjuk valósítani, vannak olyan elemek – és ezt örülök, hogy a párt társelnökei elfogadják –, amelyeket egy évtizede hangsúlyozok, de kevés eredménnyel. Vannak olyan elemek is, amelyeket az idő tett szükségessé. Ahogy már mondtam, össze kell tudni kapcsolni a baloldal, a nemzet, a magyarság és az európaiság kérdéseit. Ezt érdemes az MSZP-nek megpróbálni. Amikor azt írjuk ki, hogy „az igazi baloldal”, akkor erre gondolunk. Ehhez jönnek a szociális lépéseink, az állam szerepének pontosabb meghatározása is.

Mi vagyunk, akik ebben alternatívát tudunk állítani! Ugyanakkor helyesnek tartom, hogy a klasszikus baloldali szociáldemokrata gondolkodáshoz hozzákapcsoljuk a zöld gondolatot. Ennél a területnél céloztam arra, hogy kevés sikerrel jártam. 2004-ben tettem közzé az Új Magyar Szociáldemokrácia című programot, amelynek a harmadik fejezetét úgy neveztük, hogy zöld szociáldemokrácia. Ez jelenti a klasszikus és az új elem összekapcsolódását. Ennek azonban akkor van valós értelme, ha a leírt papírlapok mellett a gyakorlatban is meg tudjuk jeleníteni. Ez például vonzerő azoknak a fiataloknak is, akik csatlakoznak az MSZP-hez.

A másik társelnök, Komjáthi Imre azt mondta, hogy valószínűleg nem ő a párt legjobb stratégája és szervezője, de „egy tanulni, fejlődni képes munkásemberre” van szükség vezetőnek. Munkásököl kell most az MSZP-nek?

Szokványos, hogy a magyar politika vagy a politikához kapcsolódó értelmiség lebiggyeszti az ajkát, amikor egy baloldali párt vezetője nem értelmiségi. Komjáthi Imre egy jó ember. Aki a meghalt húgának négy gyerekét vette magához, és a feleségével hat gyereket nevelnek most már két évtizede. Majd ötvennégy évesen fölhív elképesztően idegesen. Tudja miért idegeskedett? Mert másnap ment az első egyetemi vizsgájára. Utána elküldte a fényképet a vizsgájáról, hogy jelest kapott. Most lett egyetemista ötvennégy évesen, ez egy tiszteletreméltó dolog.

Két cikluson keresztül volt az Országgyűlés egyik alelnöke. Hiányzik ez a pozíció?

Igen.

Miért?

Mert olyan lehetőségeket nyertem és biztosítottam az MSZP-nek, amelyek messze túlmutattak azon, mint amit esetleg a televízióban láttak a választók, hogy ott ülök a pulpituson három méterre a többi képviselő felett. Rengeteg civil szervezettel tudtam kapcsolatot létesíteni. Sok mindent elmond a mai Magyarországról, hogy egy polgármester kétszer is meggondolta, meghívja-e az MSZP egyik politikusát egy rendezvényre, de az Országgyűlés alelnökét minden további nélkül. Ugye ez azért volt nevetséges helyzet, mert mind a kettő én voltam. Aki a magyar politikában nem tudja rólam, hogy baloldali vagyok, azzal már elég kevés a foglalkozni való.

Az idén kezdődő új ciklusban azonban már nem jutott alelnöki székhez az Országgyűlésben.

Volt egy érvem az alelnökség mellett. Történetesen most áprilisban ötödször választottak meg képviselőnek egyéniben. A teljes magyar ellenzéken belül én nyertem a legtöbbször egyénit. De ez az érv kevés volt azzal szemben, hogy nem az MSZP alakíthatta a legnagyobb ellenzéki frakciót. Másrészt a hatalom olyan feltételeket diktált, amely szerint a parlamentbe bekerülő nem demokratikus ellenzéki párt a háromszázezer támogatójával ugyanazt a lehetőséget kapta, mint az 1,8 millió szavazó támogatását elnyert ellenzéki együttműködés, és egy-egy lista kapott egy-egy parlamenti alelnöki helyet.

Mi a titka? Mi az, ami miatt önnek választásról választásra sikerül egyéniben nyernie?

Az, hogy az ellenzékben én nyertem a legtöbbször egyénit, nem dicsekvés volt, hanem egy ténymegállapítás.

De ezek szerint valamit jól csinál, amit mások meg nem.

Elismerem, hogy vannak lényeges különbségek. Nem úgy kell ezt venni, hogy az én receptem bármely választókerületben is érvényes, de a nagyvárosokban igen. Minden értelemben a választóim között élek. Reggel a választókerületemben ébredek és este ott fekszem le. Van kedvenc éttermem és virágárusom, pesterzsébeti pékségem. A pesterzsébeti főutcát Kossuth Lajos utcának hívják, de senki sem nevezi így, csak Kossuthinak. Ha ott végigsétál velem – egy kétszázötven méteres szakasz –, két óra alatt nem ússzuk meg.

Más ellenzéki politikusoknál az lehetett a probléma, hogy nem végezték el a terepmunkát, nincsenek beágyazódva a saját választókerületükbe?

Jókor mondom, de nem elég interjúkat adni. Húsz éve minden hónap első csütörtökén képviselői fogadóórát tartok, és ez ennyi idő alatt bevésődött az emberek fejébe. Az irodám úgy néz ki, mint egy fogorvosi rendelő. Nem tudok széket biztosítani, annyian jönnek. Egy sereg ember csak beszélni akar velem, vagy számon kérni, mások pedig azt, hogy oldjam meg a problémáikat. Egyébként, ha a problémáknak a negyven százalékát sikerül megoldani, akkor az egy nagyon jó képviselői teljesítmény. Az, hogy ahhoz fordulhatnak az emberek, akit ismernek és látnak a tévében, bizalmat épít.

Én ezt nagyon tudatosan, nagyon régóta építem. És nem csak akkor vagyok közöttük, amikor kampányidőszak van. Nem csak akkor kampányolok, amikor kampányidőszak van. Politikusként ügyelek rá, hogy én menjek vásárolni. Szombat délelőtt engem a pesterzsébeti nagyáruházban talál. Azon kívül, hogy tényleg a családomnak vásárolok, ez egyfajta fórum is, mert odajönnek hozzám.

December 18-án időközi önkormányzati választás lesz a választókerülete egyik körzetében.

Elég szomorú okból. Egy nagyszerű társam hirtelen elment közülünk (Komoróczy László XX. kerületi önkormányzati képviselő – a szerk.). Tényleg nagyszerű ember volt, egy tanárember. Akit jelölünk, és őszintén remélem, hogy akit elfogadnak és megválasztanak, egy harminckét éves tanár.

Jurák Tamás.

Egy egyházi iskolában tanító tanárember. Kockás inges. Az MSZP tagja, nem most lett az, és nem is azért, hogy jelölt lehessen. A múlt héten is kampányoltam vele, kopogtattunk házról házra, jól meg is fáztam. De csak így lehet. A kampányok idején azt szeretem, amikor kiállok egy metrómegállóba. Ember nincs, aki megmondja, hogy ki jöhet vele szembe, amikor mennek haza a népek. Átkiabál a kutyát sétáltató ember; az idős hölgy, aki fél évvel ezelőtt vesztette el a húgát, elmondja az élettörténetét; a festékes nadrágú ember siet, majd meglát, és még húsz percet beszélgetünk –szerintem ez jelenti a terepmunka javát.

Nyert és veszített is időközi választásokat az ellenzék április 3-a után. Milyen előérzete van most?

Az eddig együttműködő pártok támogatják a jelöltünket. Van, aki ellenzékinek mondja magát és ráindul, ezt galád dolognak tartom. De a politikában van ilyen. Mindent megteszek azért, hogy nyerjen ez a tisztességes, becsületes, fiatal tanárember, és az az előérzetem, hogy meg is fogja nyerni.

„Nem értik a jövőt”

Szeptember óta több tüntetést, figyelemfelkeltő akciót szerveztek tanárok, diákok és civilek az oktatás helyzete miatt. Egy októberi felszólalásában kijelentette, hogy „amikor átadták a kormányzást, a magyar közoktatás minden tekintetben jobb állapotban volt, mint 12 évvel később”. Mitől volt jobb?

Egy egyre gyorsuló, de nem egyenletesen javuló pályára tettük 2003 és 2009 között a magyar közoktatást. Nincs olyan felmérés, amelyik ne ezt mutatná. Messze nem voltunk készen, de az a pálya, amire rátettük, sikeres volt. A legkisebbeknél az alapkészségeik megerősítését, a nagyobbaknál pedig a lexikális tudás és az alapkompetenciák új egyensúlyát kívántuk kialakítani. Ezt a 2011-es törvények alapjaiban változtatták meg. A magyar közoktatás ügyében a kontinuitás és a szakpolitikai megállapodás hiánya a legnagyobb bűn. Minden országban, amely az oktatását komolyan vette és képes volt eredményeket elérni, a politika biztosította a valós döntéshozatalt a szakmának. Nem is a finn példát mondom, mert az elcsépelt, hanem meg kell nézni a portugált. A politika mást nem akart, csak a keretek és a feltételek biztosítását. Sem színvonalát, sem a gyermekközpontúságot mint centrális kérdést tekintve nem áll ott a magyar közoktatás, mint amikor a jelenlegi hatalom átvette a kormányzást.

A 2010 előtti időszakkal kapcsolatban a kormány részéről rendszeresen elhangzik, hogy az MSZP kormányzása alatt megszüntették a 13. havi pedagógusbért, csökkentették a tanárok fizetését, utcára tettek 15 ezer pedagógust, bezártak több száz iskolát. Vitatkozik ezzel?

Azzal vitatkozom, hogy valójában mi a tét. Nem gondolja, hogy azért beszélnek a múltról, mert nem látják a jövőt? Mert azt állítom, hogy nem látják a jövőt. Bármilyen furcsa, az a jövő, amiben élünk. Politikusként nagy kihívás, de történészként elképesztően élvezem. A tudásátadás és tudásátvétel nagyszerű folyamatában olyan elképesztő változások zajlanak, amelyek csak a fél évezreddel ezelőttihez hasonlíthatóak, amikor Gutenberg elkezdte papírra nyomtatni a szövegeket. Ezért aki ezt érti, alakítani is akarja, nem csak megérteni. A fiatalok, a tizen- és huszonévesek, akik tüntetnek, nem divatból teszik. Értik, hogy ha nem kapnak megfelelő oktatást, nem szerzik meg azt a tudást, amire szükségük van, versenyhátrányban lesznek a munkaerőpiacon a francia, a dán, a holland és a német kortársaikkal szemben.

Ha lenne koncepciója a jövőről, arról beszélne, és akkor ütköztethetnénk a jövőképeinket. Bármikor szívesen hajlandó vagyok a 2010 előtti időszakról vitatkozni, de gondolja, hogy a mai oktatásban gondolkodóknak és tiltakozóknak ez jár a fejükben? Hát nem ez jár a fejükben. De azért különböztessük meg a propagandát a valóságtól. Mi indítottuk el az első európai uniós programot az oktatásban: a nemzeti iskolafelújítási program keretében 123 milliárd forintnyi eurót hoztunk a magyar iskolák infrastruktúrájának és internet ellátottságának a korszerűsítéséhez. Több mint 350 iskolát újítottunk fel, valahogy ez a kormánypárti kritikákban nem fordul elő. Megkezdtük az iskolák felújítását, és ebből a 350-ből valamivel több mint 300-at már az új adminisztráció adott át.

Az előbb idézett októberi felszólalásában azt mondta, hogy csak a pedagógusbérek emelésével nem fog megoldódni a közoktatás teljes problémája. Mi a legfőbb probléma a béremelésen túl?

A közoktatási problémák megoldásának 40 százalékához egy fillérre sincsen szükség. Természetesen szükségesnek tartom a béremelést, amely egy jelentős tétel. De ha valaki azt gondolja, hogy ezt az összeget így vagy úgy előteremti, és attól a magyar közoktatás színvonala emelkedni fog, az nagy tévedésben van. Elvették a tanártól a legfontosabbat, a szakmai szabadságát, amiért érdemes pedagógusnak lenni. Az én állításom a következő. Nem azt kell megszabni, hogy kedd, csütörtök és péntek délelőtt mi legyen a történelemórán a lecke, hanem egy egységes, magas színvonalú követelményrendszert a folyamat végére. Ezt most az egyszerűség kedvéért nevezzük érettséginek. Az állam, az oktatáspolitika határozza meg ezt a követelményrendszert, amit mindenkinek teljesítenie kell és ott kontrollálja, kérje számon szigorúan az eredményt. De hogy hogyan juttatják el a diákot ehhez a követelményrendszerhez, ahhoz én sokkal nagyobb szabadságot adnék a tanároknak.

A Momentum kezdeményezésére november 2-án vitanapot tartottak az oktatás helyzetéről a parlamentben. Miért nem szólalt fel?

Nem szakmai, hanem személyes oka volt. Három év után először volt módom meglátogatni a gyermekemet, aki a világ egy másik részén él. Két hónappal korábban megvettük a repülőjegyet, és aznap éjjel érkeztem haza, amikor ez a parlamenti vita volt.

Mindenki elmondta a magáét, a pedagógus szervezetek képviselői a vita színvonala miatt feldúltan és csalódottan távoztak. Van értelme a vitáknak?

Múlt héten parlamenti bizottsági nap volt, és az oktatással is foglalkozó Kulturális Bizottság ülést tartott, ahová a Momentum képviselője, Tóth Endre meghívta a diákok, illetve a pedagógusok egy-egy képviselőjét. Ez a három tisztességes ember hosszú időn keresztül azzal a hittel figyelte a plenáris vita színvonalához hasonló ülést, hogy a javaslatunkra a bizottság méltóztatik majd őket meghallgatni. Ott ültek csendben, rendben, mintha az iskolában lettek volna. Azt várták, hogy megszólalhassanak. Mind a kétszer leszavazta a kormánypárti többség, hogy megszólalhassanak, majd fölálltak és kimentek.

„Nem hiszek a szakácskönyvekben”

Mit tud mondani arról, hogy milliárdos tételű amerikai támogatás érkezett az ellenzéki összefogás közös miniszterelnök-jelöltjének civil mozgalmához?

Könnyen lehet, hogy ezzel is foglalkozó újságíróként többet tud, mint én, mert én erről nem tudok semmit sem, csak annyit, amennyit elolvastam a sajtóban. Hozzám nem érkezett nemhogy egy guruló, hanem egy ugráló dollár sem, se cent. Az MSZP-nek sem. Ennyit tudok mondani.

Nem aggódnak a folyamatban lévő nyomozások miatt? Nincs félnivalója az ellenzéki pártoknak?

A szocialista pártnak semmi.

Hívták árnyékminiszternek a DK árnyékkormányába?

Nem.

Az Orbán-kormánynak vagy inkább az ellenzéki pártoknak kihívás az árnyékkormány?

Az árnyékkormányt, mint eszközt, nagyon hatásosnak tartom a megfelelő időben és konstrukcióban. Nem a DK árnyékkormányáról beszélek, csak a politikai eszközről. Kell hozzá bátorság, neveket kell tudni mondani. Az egypárti árnyékkormányban nem hiszek. Sőt, az sajnálatos módon e jelentős eszköz értékvesztéséhez vezet.

Gyurcsány Ferenc szerint „a 2026-ig terjedő időszakban vagy a Demokratikus Koalíció tudja hatékony erővé szervezni az ellenzéket, vagy senki”. Olyat is mondott, hogy a DK gravitációs pontként maga rendezné össze valamilyen módon a hat ellenzéki pártot. Hogyan értelmezi a DK ambícióit?

Jó egészséget!

Lesz még olyan ellenzéki összefogás, mint amilyen az áprilisi választáson indult?

Ennél konkrétabban akarok válaszolni. Mert erre lehet mondani a sablonos választ: „hogyne, persze!” Vagy azt: „hááát nem”. Az MSZP érték alapon kötött szövetségeket 2012 óta. Olyan lépéseket is megtettünk, amelyeket az ellenzéki palettán senki, őszintén bízva a színvonalas és eredményes együttműködésben. Megválasztott képviselőt adtunk át egy másik pártnak, hogy lehessen frakciója. Valóban az aktivistáink ezrei vettek részt olyan képviselőjelöltek kampányában, akik mögött valódi párt aktivistahálózata egyszerűen nem volt és nincs. Ezt a felfogásunkat módosítani fogjuk. Mindenkivel szövetséget kötünk, akivel lehet, és amilyen szövetség az MSZP-nek érdekében áll.

Ungár Péter, az LMP társelnöke egy Facebook-bejegyzésben azt írta: „Az egyesült ellenzék abban a formájában, ahogy a választáson indult, megszűnt. Nincs. Vége. Elhunyt.”

Kedvelem, mert okos embernek tartom. Jó politikus lehet belőle. Mostanában gondolkodjon többet és nyilatkozzon kevesebbet.

2024 egy újabb választási év lesz. Beszéltünk már arról, hogy önkormányzati és európai parlamenti képviseletről fogunk dönteni. Mi lehet sikerrecept az ellenzék számára?

Nem hiszek a szakácskönyvekben, meg a receptes gyűjteményekben. Az MSZP ismert és még kevésbé ismert emberei nagyobb lehetőséggel kell, hogy rendelkezzenek. Azt szeretném, hogy minél több ellenzéki, ezen belül MSZP-s képviselő legyen. Továbbra is tartom, hogy a Fidesz jelöltjével szemben egy jelölt induljon, és továbbra is – minden kritika ellenére – helyeslem az előválasztás intézményét.

Arra biztatom a szocialista pártot, hogy továbbra is álljon ki az előválasztás intézménye mellett. Mindenesetre sok jelöltet fogunk állítani: önkormányzati képviselőket és polgármestereket. Mindenhol vannak embereink.

Mindenhol támogatni vagy javasolni fogják az előválasztást?

Miért ne? Ahol nem lehet eldönteni máshogy, ott legyen. Megmondtam, mindenkivel megállapodunk, akivel lehet, és amely megállapodás az MSZP érdekében áll. Ami nem, ott nem lesz megállapodás. Akkor hajrá!

A tavaly őszi ellenzéki előválasztáson Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölti jelöltségét támogatta. Támogatja az újraindulását a főpolgármesteri posztért?

Nem automatikusan.

Azért nem automatikusan, mert erről előbb a pártnak kell döntést hoznia, vagy azért nem, mert csalódott benne, amikor a tavalyi ellenzéki miniszterelnök-jelölti előválasztáson visszalépett?

Mindkettő. Borzasztóan csalódtam, amikor visszalépett. Akkor is és most is politikai hibának tartom. De a döntést a politikai közösségem fogja meghozni. A szocialista pártnak érdemes és fontos megfontolnia: mi az, ami az érdekében áll, és ami érdekében áll, azt támogassa, ami nem áll érdekében, azt ne.

Az MSZP-ben van olyan politikus, akit alkalmasnak tart a főpolgármester-jelöltségre?

Korai a kérdés, ezért nem fogom név szerint megválaszolni.

Karácsony Gergely eddigi munkájával elégedett?

Az, hogy a főpolgármesteri ciklusának eddig eltelt időszakát a koronavírus és a kormánnyal való hadakozás tette ki, kétségkívül egy egészen különleges helyzet. A 400 méteres síkfutásnál azonban kétharmad távnál nem csinálok célfotót.

(Borítókép: Hiller István. Fotó: Karip Tímea / Index)