Összefogtak a fotográfusok tragikus sorsú társuk családjáért
További Belföld cikkek
- Árokba hajtott egy kamion Jászapátinál, a rakomány halálra nyomta a sofőrt
- Változások a Magyar Telekom élén, több felső vezető távozik
- Felfüggesztetett szabadságvesztést kapott a férfi, aki önkielégítést végzett a MÁV vonatán
- 12 éves lányoktól, „Tóth Nikoletta” álnéven zsarolt ki meztelen képeket egy 35 éves férfi
- Iskolai botrány Pest vármegyében: a gyerekek élőláncot álltak szeretett osztályfőnökükért
Egy héttel meghosszabbították, így egészen március 10-ig látogatható az In Memoriam Móricz-Sabján Simon tárlat, ahol a kiállított fényképek megvásárlásával bárki segíthet a 42 éves korában elhunyt fotográfus özvegyén és félárván maradt négy kisgyermekén.
„A magyar fotográfia a XXI. századi legnagyobb alakját veszítette el.” Nem az egyiket közülük, hanem a legnagyobbat. Az évtizedek óta az AFP francia hírügynökségnek fényképező Kisbenedek Attila szavaival nehéz lenne vitába szállni, a december 28-án tragikus baleset következtében elhunyt Móricz-Sabján Simon gyászhírére reagált ezzel a kijelentéssel. Túl megnyerő stílusán, lehengerlő személyiségén Simont hihetetlen alázat és precizitás jellemezte, a magas minőségre való, megalkuvás nélküli törekvés legalább annyira a sajátja volt, mint a fantasztikus képi világban kiteljesedő ösztönös zsenialitás. Valóban olyan bensőséges kapcsolatban állt a fényképezőgéppel, amit nem túlzás Mozart és a zongora vagy éppen Messi és a futball-labda mágikus viszonyához hasonlítani.
„Igyekszik az ember, bocsássa meg a világ!” – sokszor fogadta így a gratulációkat egy újabb rangos szakmai díj, nemritkán nagy nemzetközi elismerés után. A barátoknak, kollégáknak már most hiányoznak a kávézások, a nagy beszélgetések, a közös munkák, a világmegváltó tervek – mert míg a legtöbb ember csak az álmodozásig jut, Móricz-Sabján Simon élte az álmait, sorra valósította meg mindazt, amit egyszer kitűzött célul maga elé. Még ha több mindent is ért el 42 éves korára, mint sokan kétszer ennyi idő alatt sem, annyi nagy pillanat, mérföldkő várt volna még rá. És nemcsak mint Capa-nagydíjas fotográfusra, hanem mint férjre, apára is – felesége és négy gyermeke gyászolja.
Amikor fiatalon és váratlanul veszítünk el valakit, egyúttal azzal is szembesülünk, hogy a saját érinthetetlenségünk, halhatatlanságba vetett hitünk pusztán egy illúzió, de a közös élmények gyakran felkavaró felidézése és a méltó megemlékezések után azoknak, akiket Simon hátrahagyott, immár nélküle kell boldogulni az életben. Ezt a célt hivatott segíteni az a jótékonysági kiállítás is, amely a tragikus sorsú fotográfus emlékére nyílt Budapesten, az Einspach Fine Art & Photography galériában.
A február 27-e óta elérhető tárlaton Móricz-Sabján Simon képei mellett csaknem 90 fotográfus munkái láthatók. Többek közt Barakonyi Szabolcs, Bácsi Róbert László, Benkő Imre, Keleti Éva, Mohai Balázs, Csontó Lajos, Csoszó Gabriella, Hajdú D. András, Gáti György, Korniss Péter, Kovalovszky Dániel, Lugosi LUGO László, Mónus Márton, Mandur László, Urbán Tamás, Révész Tamás és Vető János képei tekinthetők meg – egészen március 10-ig, miután egy héttel meghosszabbították a kiállítást. A művészek és a szervező kurátorok az emlékezés mellett egyúttal támogatni kívánják Simon családját az eladott képekből befolyó összeggel.
Móricz-Sabján Simon, vagy ahogy sokan hívták, a Művész Úr már nincs köztünk, de a nehéz helyzetbe került családján most bárki segíthet. A csend beszél tovább – és a képek, amelyek valóban többet mondanak ezer szónál.