A kormány és a szakszervezetek is zsákutcába keveredtek

Az oktatás helyzete már jó ideje a hazai nyilvánosság egyik központi témája, hullámokban ugyan, de időről időre mindig jön egy újabb tiltakozáscunami, ez történt ezen a héten is.

Mint ismert, március 14-én és 15-én Civil Sugárút néven 90 civil szervezet összefogásával 48 órás ünneplést, emlékezést, demonstrációt tartottak a Hősök terén. A kétnapos rendezvényhez számos, oktatásban érintett csoport is csatlakozott, közöttük az Adom Diákmozgalom, az Egységes Diákfront, a Szülői Hang, a Tanítanék!, valamint a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ). Utóbbi részéről Ravasz Ágnes országos választmányi tag lapunknak elárulta: a 48 óra alatt nagyon sok tanárral beszélgettek, volt olyan pedagógus, akivel órákon át tanulmányozták a státusztörvényt.

Nagy az elégedetlenség, ez nem kérdés, a kormány újabb húzása sokakat felháborított

– mondta az érdekvédő.

A Hősök terén a másik nagy pedagógus-szakszervezet, a PSZ egy sajtótájékoztatót is tartott, ahol a két alelnök, Gosztonyi Gábor és Totyik Tamás bejelentette: népszavazási kérelmet nyújtottak be a Nemzeti Választási Irodánál, az alábbi öt kérdésre kértek jóváhagyást:

1. Egyetért-e Ön azzal, hogy állami fenntartású általános iskolát csak a felvételi körzet szerinti településen megtartott helyi népszavazás támogató döntése esetén lehessen megszüntetni?
2. Egyetért-e Ön azzal, hogy köznevelési intézményben tanórai foglalkozást csak pedagógus-munkakör betöltéséhez szükséges szakképzettséggel rendelkező személy tarthasson?
3. Egyetért-e Ön azzal, hogy köznevelési intézményben 5. évfolyamtól tantárgyat csak az adott tantárgynak megfelelő szakos tanár tanítson?
4. Egyetért-e Ön azzal, hogy a tanuló a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 6. mellékletben meghatározott testneveléssel együtt számított heti óraszáma három órával csökkenjen?
5. Egyetért-e Ön azzal, hogy a helyi tanterv a tanórai foglalkozások időkerete harminc százalékának felhasználásáról rendelkezzen?

A Szabadságmenet és a pintérezés

A kétnapos esemény zárásaképp március 15-én a Hősök teréről Szabadságmenet indult az Andrássy–Bajcsy-Zsilinszky út kereszteződéséig, a sort az Egységes Diákfront vezette.

A főképp elégedetlen oktatókból, szülőkből, és diákokból álló tömeg számos, mára már jól ismert rigmust skandált, fő üzenetként elhangzott többek között, hogy

• „A tanár nem bűnbak”,
• „Szabad ország, szabad oktatás”,
• „Nincs tanár, nincs jövő”,
• „Pintér, takarodj!”,
• „Rendőrállam nem jogállam”.

Ismét sztrájk indult a hazai iskolákban

Közvetlenül a nemzeti ünnep utáni napon még mindig nem értek véget a tiltakozások, sőt, ekkor – március 16-án – indult el a határozatlan idejű munkabeszüntetés az oktatásban. A sztrájkhoz immár a közoktatási és szakképzési intézmények is csatlakoztak, de a csatlakozók száma még így is alacsonyabb volt, mint egy évvel ezelőtt ilyenkor.

Ettől függetlenül a küzdelem folytatódik, Szilágyi Kitty óvodapedagógus a Szabadságmenet színpadán jelentette be, hogy a következő országos sztrájknap április 24-én lesz. Azt Horgas Péter, az esemény főszervezője, a Civil Bázis Egyesület elnöke is nyomatékosította a demonstráció végén, hogy a változás érdekében – és itt nem csak az oktatásra gondolt – újabb tüntetéseket kell szervezni.

A sokadik oktatásügyi akció után joggal felmerülhet a kérdés, hogy hova vezet a tiltakozáscunami. A szakszervezetek több alkalommal is hangsúlyozták, hogy álláspontjuk szerint a kormány „kifárasztásos játékot űz”, éppen emiatt úgy vélik: nem érdemes feladni. Mihalics Lili, az Egységes Diákfront aktivistája az Indexnek azt mondta: a diákokban még mindig van tűz, vidékről is egyre többen csatlakoznak hozzájuk, ami azt jelzi, hogy a probléma országos.

Egészen addig nem hallgatunk el, amíg nem érünk el változást

– szögezte le a tanuló.

Az érdekérvényesítő akciók hatékonyságáról nemrég Gloviczki Zoltánnal, az Orbán-kormány korábbi köznevelésért felelős helyettes államtitkárával, az Oktatási Hivatal volt elnökével is beszélgettünk. A szakértő – aki jelenleg az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora – az elmúlt időszak történéseit az alábbiak szerint summázta: „Szerintem egy picit mindkét fél zsákutcába keveredett. Se a kormány, se a szakszervezetek nem tudnak kilavírozni ebből a kommunikációs helyzetből. Úgy érzem, hogy egyik fél sem tud már ennél többet mondani. Azt is gondolom, hogy a sokadik megmozdulás már nem egy stratégiailag átgondolt tudatos lépés, hanem sokkal inkább a frusztráció kifejeződése, vagyis a jelenlegi szakaszban inkább már okokról beszélhetünk, semmint célokról”.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)