A tüdőrákban elhunytak 14 százaléka túl későn fordult orvoshoz

Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján 2019-ben 8447 ember halt meg tüdőrákban, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatbázisában ugyanez a szám azonban 1203-mal (14 százalékkal) kisebb volt. Az MSD Pharma Hungary Kft. annak járt utána, hogy mi áll a számok mögött. Kiderült, hogy évente ezer ember úgy kerül súlyos tüdőrákra utaló panaszokkal kórházba, hogy onkológiai kezelésben nem részesült.

Állapotuk már olyan előrehaladott volt, hogy a nagyobb megterheléssel járó biopsziát nem lehetett volna elvégezni rajtuk, ami előfeltétele az onkológiai terápia megkezdésének. Az ő esetükben utólag, a boncolás során állapították meg a tüdőrákot halálokként

– magyarázta Polányi Zoltán, a gyógyszercég kommunikációs és kormányzati kapcsolatok igazgatója a felmérés eredményeit bemutató sajtótájékoztatón. Hozzátette: az így elvesztett betegek majdnem ugyanannyian vannak, mint a prosztatarákban elhunytak.

Főleg egyedül élő időseknél marad rejtve

Az adatok pontos elemzéséből kiderült, hogy a nem vagy igen későn, a haláluk után diagnosztizált betegek valamivel idősebbek (átlagosan 71 évesek), többnyire egyedülállók és alacsonyabb iskolai végzettségűek voltak, mint azok, akik a pontos diagnózis birtokában érdemi kezelésben részesülhettek. A HULC-vizsgálat azt is megmutatta, hogy e betegek a haláluk előtti két évben évente 11-12 alkalommal megjelentek az alapellátásban. Noha különböző vizsgálatokat végeztek rajtuk, nagy valószínűséggel a tüdőrákra utaló korai jelek felismerés nélkül maradtak vagy eleve későn mutatkoztak.

A vizsgált adatokból egyértelműen kiderült: nem az ellátáshoz való hozzáférés okozta, hogy későn fordultak orvoshoz, ugyanis a nem diagnosztizált betegek 18,5 százaléka Budapesten élt.

A magyar adatok az uniós kutatásokban is segíthetnek

Kiss Zoltán, a kutatást végző munkacsoport vezetője, a Pécsi Tudományegyetem ÁOK címzetes egyetemi docense ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a halálozás utáni pontos tüdőrák-diagnózis 14 százalékos aránya nem azt jelenti, hogy itthon ilyen rossz az ellátás helyzete.

A jelenség oka inkább az, hogy Magyarországon a halálesetek 30-40 százalékában végeznek boncolást, míg ez a nyugati országokban mindössze 5-10 százalék

– ismertette a szakorvos, aki szerint a magyarországi jelentős adatvagyon nemcsak az itthoni, hanem az európai kutatásokban is segíthet.

Miközben Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban külön-külön egyetemi vagy adott kórházhoz tartozó betegadatok állnak rendelkezésre, addig Magyarországon a rákos megbetegedéseket és haláleseteket illetően a NEAK, a KSH és a Nemzeti Rákregiszter alapján összesített országos statisztikák állnak rendelkezésre. „Ez jelentős támpontot adhat bizonyos kezelések hatékonyságát illetően vagy a rizikófaktorok és a szűrésspecifikus csoport meghatározásában” – árulta el az Indexnek a PTE kutatóorvosa. 

Az elmúlt tíz évben javult a túlélési esély

Polányi Zoltán előadásában kiemelte, hogy sajnos a rákos megbetegedések tekintetében az uniós lista elején állunk, de azoknak a betegeknek, akik idejében bekerülnek az ellátórendszerbe, nem rosszabbak az esélyeik, mint más európai országban, az innováció, az orvosok szakértelme miatt olyan kezelésben részesülnek, mint tőlünk nyugatabbra. A régiónkban pedig messze jobb eredményeink vannak ötéves túlélés tekintetében: míg ez nálunk 17,9 százalék, addig Csehországban mindössze 10,9 százalék. A kedvezőbb statisztikákkal rendelkező skandináv országoknál ez az arányszám 20 százalék körül mozog, Svédországban 19,5 százalék. 

– hangzott el az előadáson. 

Polányi Zoltán hozzáfűzte: a szakorvosok visszajelzése alapján sokan azért késlekedtek a vizsgálattal, mert féltek a stigmatizálástól és attól, hogy a diagnózis egyenlő a halálos ítélettel, pedig a daganatos megbetegedések időben, korai stádiumban észlelve ma már jobban gyógyíthatók, mint akár tíz évvel ezelőtt.

A megoldási lehetőségekkel kapcsolatban elmondta: hazánkban a leggyakoribb tumoros halálok a tüdőrák. A sokszor észrevétlenül fejlődő daganattípusoknál – mint pl. a tüdő- vagy vastagbélrák – elengedhetetlen az ismereteink bővítése, az edukáció, a betegek, háziorvosok fokozottabb bevonása jogosultságaik bővítésével, a tünetek korai észlelése, a betegutak lerövidítése és a rizikócsoportba tartozó, de még tünetmentes páciensek alacsony dózisú CT-vel végzett szűrésének meghonosítása. Az Indexnek úgy fogalmazott, mindezzel a túlélési esély akár 2030-ra 30 százalékra lenne emelhető. 

Mivel a nem diagnosztizált tüdődaganat elsősorban a magányosan élő, idősebb korosztályban fordul elő, a tünetek észlelésében és az orvoshoz jutásban nagy szerepe lehet a közvetlen környezetnek is, és a prevenciós intézkedéseknek

– húzta alá. 

A már bevezetett dohányzásellenes intézkedések eredményeit a korábbi, HeLP3 nevű vizsgálat már kimutatta. Főként a férfipopulációban a tüdőrák előfordulása jelentősen csökkent.

(Borítókép: Courtesy of the American Cancer Society / Getty Images)