Van még kire célozni, de a nulláról építkezve nehéz lesz

Mesterházy Attila április 4-én jelentette be, hogy az MSZP-ből távozik, de a politikában marad: szociáldemokrata, balközép pártot alapítanak Szocialisták és Demokraták néven.

A korábbi összefogás hat szereplője – a Demokratikus Koalíció, a Momentum, az MSZP, a Jobbik, az LMP és a Párbeszéd – mellett szintén parlamenti ellenzéki párt a Mi Hazánk Mozgalom. A parlamenten kívüliek közül 2022 áprilisában egy százalék feletti eredményre volt képes a Megoldás Mozgalom, valamint a Kétfarkú Kutya Párt. Ráadásul a választás óta eltelt időszakban a Jobbik korábbi elnöke, Jakab Péter saját mozgalmat indított Nép Pártján néven, ahogy Márki-Zay Péter, a volt miniszterelnök-jelölt is önállóan próbálkozik, folyamatban van a Mindenki Magyarországa Néppárt megalakulása.

Náluk próbálkozhatnak Mesterházy Attiláék

Závecz Tibor lapunk kérdésére azzal kezdte, hogy van egy olyan típusú kérdésfeltevésük, amelyben önbesorolásos módon kell választani ideológiai kategóriák közül, ez a liberálistól a konzervatívon át a szocialistáig sokféle dimenziót lefed. A Závecz Research alapító ügyvezetője ebből következően úgy látja, hogy

van körülbelül tíz százalék, aki szocialistának és öt százalék, aki szociáldemokratának vallja magát elsődleges identitásként. Ez körülbelül 15 százalék a teljes választókorú népességben. A következő kérdés az, hogy mekkora részük van lefedve a pártok által, körülbelül egyötödüknek, egynegyedüknek nincs párthovatartozása. Ez a teljes népességre vetítve három-négy százalék lehet, tehát van nagyjából 250-300 ezer olyan választó, aki önbesorolása alapján szocialista vagy szociáldemokrata, de nincs pártja.

Závecz Tibor hangsúlyozta, hogy ez egy elméleti, potenciális támogatói kör, amelyet meg lehet célozni, és alapvetően e csoport elérésével válhatnak sikeres politikai erővé.

Arra kevesebb esélyt lát, hogy a pártot már most is választani tudó szavazók közül lehessen halászni egy új szociáldemokrata alakulattal. A Demokratikus Koalíció és az MSZP nagyjából lefedi és magához köti ezt a közeget, sőt a Fidesznél is vannak baloldali orientációjú választók, „az identitás és a párthoz való kapcsolódás kérdése nem fekete-fehér, egy nagy néppárt bázisa, mint a Fideszé, sokszínű. Persze van egy domináns jobboldali, nemzeti, keresztény-konzervatív beállítottság, de bizonyos kormányzati intézkedésekkel vagy a kormány adakozó funkciója révén baloldali identitásúakat is megszólíthat.”

Nem gondolom, hogy az ellenzéki pártok támogatói közül rövid távon lehetne szavazókat gyűjteni, mostanában nem igazán vannak ilyen irányú mozgások

– folytatta a Závecz Research vezetője, hozzátéve: az elmúlt egy évben kismérvű, de jól érzékelhető vándorlás volt az MSZP-től a DK irányába. Összességében viszont kicsi az esély arra, hogy ebből a közegből egy új párt épüljön fel.

További nehézség, hogy az elérhető három-négy százaléknyi közönség mekkora részét lehet politikai aktivitásra bírni. Hiába van ideológiai elkötelezettségük, ha párthoz nem kapcsolódnak, és nem is aktívak, „a passzivitásba pedig bele lehet ragadni, ha hosszabb ideig nem találnak maguknak pártot”. Závecz Tibor aláhúzta:

Minden új erőnek nagy kihívás, hogy adjon egy olyan kínálatot, ami találkozik a potenciális szavazóik igényével, ám mégis más, vonzóbb, mint a mostani pártok kínálata. Mindez akkor lehet eredményes, ha a politikai tartalom bemutatása mellett intenzív jelenlétükkel felrázzák a pártnélküli baloldaliakat.

A kutató végül arra is felhívta a figyelmünket, hogy bár nem teljesen zöldmezős beruházásról van szó, mert a pártot megjelenítő személyeknek van múltjuk a politikában, és az általuk használt fogalomrendszer sem teljesen új, mégis nagy kihívás egy ilyen építkezés, amelynek ütemére többféle példa van a múltból. Az új pártként történő azonnali berobbanás kevésbé jellemző a magyar politikatörténetben, gyakoribb a kis lépésekben történő szavazatgyűjtés.

Závecz Tibor több példát is hozott: a Centrum Párt viszonylag gyorsan – ők sem teljesen a nulláról indulva – képes volt négy százalékra. A Demokratikus Koalíció lassan, de biztosan építkezik. Az LMP a zöldgondolatot tudta a parlamentbe vinni, miközben a Jobbik relatíve gyors támogatottságnövekedésre volt képes, viszont a MIÉP környékéről adott volt az ehhez szükséges bázis egy része.

Az egyik legfrissebb példa a Momentum, a pártot egy ügy – a NOlimpia kampány – emelte a színpadra, ugyanakkor ez sem hozott azonnali, mandátumokban mérhető sikert, az első ilyenre 2019-ig kellett várniuk. Ezek mellett pedig számos olyan pártkezdeményezés is akad, amely végül nem jutott el a parlamenti képviseletig.

Alternatív MSZP?

Horn Gábor úgy vélekedett a kérdésről, hogy olyan szavazók vannak, akik már többször szavaztak az MSZP-re, majd a Fidesznél kötöttek ki, de az nem látható, hogy leválnak-e erről a csoportról. A Republikon Intézet vezetője hozzátette: a Fidesznek 2022 áprilisában több mint hárommillió szavazója volt, most nagyjából 2,4 millióra tehető ez a szám, azt pedig nehéz megmondani, hogy a bizonytalan szavazók megszólíthatók-e egy új alakulattal.

Horn Gábor kitért arra is: a kutatásaikból kiderül, az ellenzéki szavazóknak inkább az a vágyuk, hogy szűküljön a kínálat, ehhez képest mégis egyre több új párt van.

Hagyományos értelemben vett szociáldemokrata kínálatként jelenleg az MSZP jelenik meg, de nem igazán látjuk őket a politikai térben. Ha jól értem, Mesterházy Attila egy alternatív MSZP-t kínál, ennek esélyeit erőforrások és háttér nélkül nehéz megítélni.

A Republikon vezetője elmondta azt is: valamilyen megoldást kell találniuk azoknak, akik nem a NER-ben és Orbán Viktorban gondolkodnak, „a körükben nagy az elégedetlenség, mert nem igazán találják a megoldást. Az ellenzéki bázis elégedetlen a kínálattal, van egyfajta csodavárás is, de nem érzékelhető, hogy újabb és újabb pártokat szeretnének.” Az elemző rámutatott, hogy a régióban – például Szlovákiában és Csehországban – látunk eredményes új próbálkozásokat, de olyanokat is, amelyek hamar eltűnnek.

(Borítókép: Mesterházy Attila 2020. március 10-én. Fotó: Bruzák Noémi / MTI)