Fodor Gábor: Az agyagba döngölést legendásan Orbán Viktorhoz kötötték, pedig nem ő mondta

Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy pontosítottunk, vajon mi történt 33 évvel korábban Magyarországon. Rendszerváltás vagy rendszerváltoztatás? Jeszenszky Géza szerint a válasz a kettő között van, mert, tette hozzá: 

Antall József mindig azt mondta, amikor ezt kérdezték tőle, hogy az ember inget, gatyát vált, rendszert nem, ez rendszerváltozás volt.

Ezzel szemben Fodor Gábor a rendszerváltással írja le a történteket. Szerinte teljesen mást jelent, ha valamin változtatni akarunk, vagy ha le akarunk valamit váltani, ebben az esetben pedig egyértelmű volt az utóbbi. 

Kik vettek részt a rendszerváltást előkészítő kerekasztal-tárgyalásokon?

Jeszenszky Géza felidézte, hogy amikor felkérték, hogy az MDF külpolitikai ügyeivel foglalkozzon, még dékán volt a közgazdaságtudományi egyetemen, és lelkes híve a rendszerváltás gondolatának. Az 1987-es és az 1988-as lakiteleki ellenzéki találkozók után ő tájékoztatta a külföldi sajtót, hogy milyen folyamatok indultak el nálunk. Személyesen nem folyt bele az ellenzéki kerekasztal tárgyalásaiba. Az egykori külügyminiszter elmondta, hogy Antall József a német választási rendszert szerette volna követni, így annak tanulmányozása mentén alakult ki nálunk 1990-re az új választási szisztéma.

Fodor Gábor viszont végigtárgyalt, amit lehetett, hiszen ő – Orbán Viktorral és Kövér Lászlóval – végig részt vett az ellenzék és az akkori kormányoldal egyeztetésein. Az egyik szakértői csoport foglalkozott a leendő választási törvénnyel, a tervezet elkészítésében részt vett Antall József mellett az SZDSZ részéről Tölgyessy Péter és az MDF soraiból a későbbi alkotmánybírósági elnök, volt államfő, Sólyom László is.

Fodor lelkesen idézte fel, hogy a rendszerváltó évek – 1988–1991 között – rengeteg optimizmust, megértést egymás iránt, lelkesedést hoztak a fiatalabb generációnak, amely egy időre úgy vélte, tényleg eljött a szabadság ideje, most aztán mindent meg lehet próbálni, amit korábban esetleg nem engedtek. Ehhez Jeszenszky Géza szolidan megjegyezve hozzátette, tényleg daliás idők voltak azok.

Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre! SZDSZ: Tudjuk! Merjük! Tesszük! MDF, a nyugodt erő

Fodor Gábor utalt arra, hogy mivel korábban ilyesmi nem létezett Magyarországon, tehát nem volt többpártrendszer, és természetesen választási kampány sem létezett, ezért mindenki a legkülönfélébb figyelemfelkeltő eszközöket, szlogeneket használta.

Jeszenszky Géza megjegyezte, hogy bár szimpatizált az első választások utáni idők Fideszével, azért ők voltak azok, akik azzal is kampányoltak, hogy agyagba döngölik a kommunistákat. Ekkor Fodor Gábor pontosított:

Az egykori MDF-es politikus azt hangsúlyozta, hogy semmiképpen nem akartak győzelmük esetén „tavaszi nagytakarítást” csinálni, ahogyan ezt sokan várták tőlük, mert ez megidézte volna a II. világháborút követő éveket, amikor a kommunisták ragadták magukhoz a hatalmat, és szabadultak meg mindenkitől, aki az előző rendszerhez kötődött.

Választási matematika

A beszélgetés ezen pontján érintettük, hogy melyik párt milyen eredményt ért el az első választáson, és ez mekkora mandátumarányt jelentett. Ennek nyomán elkezdődött a koalíciós partnerek keresése. Antall József mindig azt tartotta szem előtt, hogy olyan legyen a magyar parlamentarizmus, ahol egy erős ellenzék áll szemben a kormánykoalícióval, de nem akart nagykoalíciót.

Fodor Gábor utalt arra, hogy az ellenzéki kerekasztal-tárgyalások három legnagyobb meghatározó pártja az MDF, az SZDSZ és a Fidesz volt, vagyis ebben a körben formálódott az, hogy a későbbiekben milyen ellenzéki politizálás folyjon, és azért tehették ezt meg, mert körükben volt leginkább jelen az innováció, tudás és szakértelem. Az akkori Fidesz is pártolta, hogy legyen nagykoalíció, mert úgy vélték, hogy a két nagy rendszerváltó pártnak együtt kellene kormányoznia, hiszen nagyon komoly kihívások előtt állt az ország a rendszerváltás után.

Ezzel együtt Fodor úgy vélte, hogy Magyarország sikeres rendszerváltozást vezényelt le, vér nélkül átmenettel, sikeres választással, ráadásul létrejött egy jogállam és a piacgazdaság, visszaszereztük a nemzeti szuverenitást. 

Az első médiaháború: mit nem tolerált a média részéről az Antall-kormány?

Jeszenszky Géza kifejtette, Antall olyan szabad sajtót képzelt el, amely ugyan bírálja a hibákat, de elismeri a sikereket. Viszont az első választások után nem sokkal az Antall-kormány azt érzékelte, hogy a magyar sajtó meghatározó figurái vagy a kommunista utódpárthoz kötődtek, oda húztak, vagy pedig az SZDSZ-ben látták meg a jövőt. A volt külügyminiszter azt fájlalta, hogy jószerivel csak bírálatot kaptak a sajtó részéről, dicséret, az nem nagyon volt. Szerinte ennek egyértelmű eredménye lett a kormányoldal veresége már az 1990-es szeptemberi helyhatósági választásokon.

Fodor Gábor ehhez hozzátette, hogy a rendszerváltást megelőző egy-két évben azonban a sajtó már merészebb volt, sok olyan műsor indult, amely egyértelműen segítette az embereket tájékozódni a hihetetlenül felgyorsult napi belpolitikai események között. Az adott lehetőségek között a magyar sajtó jól helytállt 1988–1989-ben. 

Jeszenszky Géza szerint 

az Antall-kormány nem bukott meg, csak elvesztette a következő választást!

Ebben ugyan benne volt a sajtó tevékenysége is, de az is, hogy az emberekben volt egy jó adag csodavárás, ami nem teljesült sok esetben 1990 és 1994 között.

Mit kellett volna másként csinálni? A Kalasnyikov-ügy

Jeszenszky Géza a külpolitikában nem lát olyasmit, amit így utólag másként csinált volna, viszont a privatizáció területén igen. Fodor Gábor máshova tette volna a hangsúlyt. Szerinte ott hibáztak, hogy nem tudatosították az emberekben, milyen „csomagot” is kapott az előző rendszertől a kormány. Ezért következett be sokaknál illúzióvesztés, gyorsan romlottak az életkörülmények, nagyon sokan maradtak állás nélkül, ami korábban ismeretlen volt nálunk.

Szóba került az 1991-es Kalasnyikov-ügy is. Ennek részleteit, hátterét most alaposan elmagyarázta az egykori külügyminiszter, aki nemcsak átélte ezt a fegyverszállítási bonyodalmat, hanem aztán próbálta elsimítani is az ennek nyomán támadt diplomáciai botrányt. Ennek csúcspontján a szerb propaganda már azt hangoztatta, hogy „az egykori fasiszta hatalmak, Ausztria, Németország és Magyarország Jugoszlávia szétverésére esküdtek fel”.

A műsorban még ezeket a témákat is érintettük:

• Hogyan került Jeszenszky Géza az Antall-kormányba, hiszen neve nem is szerepelt a párt országos listáján?
• Kik és hogyan találták ki az új magyar választási rendszert?
• Miért indulhatott 58 párt és több mint 1600 jelölt az első választásokon?
• Hogyan lett a korábban az ellenzéki politikában gyakorlatilag ismeretlen Antall József az MDF kormányfőjelöltje?
• Az 1990-es választások után miért nem jött létre nagykoalíció az MDF és az SZDSZ között?
• Miért nem lehetett a választások után teljesen politikai karanténba zárni a kommunista utódpártot, az MSZP-t?
• Ki a felelős az első médiaháborúért?
• Miért támogatta a fideszes Fodor Gábor a médiaháború kérdésében az MDF-es retorikát?
• Miért ajánlja mindenkinek olvasásra Jeszenszky Géza a „Kísérlet a trianoni trauma orvoslására” című könyvét?
• Hogyan lett 1991–1992-re a Fidesz a legnépszerűbb az akkori pártok közül?

(Borítókép: Jeszenszky Géza és Fodor Gábor. Fotó:  Nagy Tamás / Index)