Egészségügyi államtitkár az Indexnek: Azt kértem a kamarától, hogy tartózkodjunk a szélsőséges kommunikációtól

A Belügyminisztérium (BM) egészségügyi államtitkára az Indexnek arról is beszélt, hogy 

• hogyan rendezte a BM a Magyar Orvosi Kamarával (MOK) a viszonyát;

• mik a prioritások, mit tartanak számon a mielőbb megoldandó kérdések között;
• mi a kormányzat egészségügyi víziója és milyen mérföldköveket tűztek ki 2026-ig;

• hogyan képzeli el a strukturális és finanszírozási megújulást; hogyan ültetnék át a prevenciós szemlélet díjazását az egészségügyi rendszerbe; 

• mi alapján szabályozzák az állami és a magán egészségügyi szféra kapcsolatát; mikorra sikerül a 40 ezres várólistát a vírus előtti időszakra csökkenteni; 
• milyen tervük van a 3 millió négyzetméternyi kórház átalakítására; 
• miért a szakápolók lesznek az egészségügy szűk keresztmetszete; 
• mit gondol a mesterséges intelligenciáról és a robotsebészetről. 

Tavaly ősszel az ügyeleti rendszer miatt a Magyar Orvosi Kamara (MOK) kenyértörésre vitte a dolgot a kormányzattal és gyakorlatilag bojkottra szólította fel a háziorvosokat. Erre reagálva február végén a parlament megszüntette az orvosok kötelező kamarai tagságát. Egy féléves purparlé után a napokban váratlanul találkozott a kamara vezetésével. Újra szent a béke?

A kamarával korábban is csupán politikai jellegű vitánk volt, de a szakmai párbeszéd soha nem szakadt meg. Jó példa erre az a műhelymunka, ami abban a munkacsoportban folyik, amit az alapellátás finanszírozásának karbantartására hoztam létre. Ide meghívunk gyakorló háziorvosokat, a szakmai kollégium alapellátási tagozatait, valamint az orvosi kamara képviselőit is, akik minden rendelkezésre álló adatot, szakmai felvetést megkapnak, konstruktív párbeszéd folyik a munkacsoportban, közösen nézzük át az alapellátás finanszírozásával kapcsolatos aktualitásokat, mint például az indikátorrendszert.

Ezután lezajlott egy vezetői szintű megbeszélés, amelyen a kamara elnökével, Kincses Gyulával és Soós Zoltánnal, a MOK Háziorvosi Csoport vezetőjével egyeztettünk. A közös gondolkodás eredményeként sikerült azonosítani néhány olyan jellegű problémát, amelynek a megoldásán együtt dolgozunk majd a jövőben. Személy szerint törekedni fogok – ahogy eddig is tettem – a jó szakmai párbeszéd fenntartására.

A médiában azért eléggé élesnek tűnt ez az ellentét! Milyen problémákat sikerült azonosítani a megbeszélésen?

Ha a párbeszéd higgadt és a problémák megoldására fókuszálunk, akkor sikeresen haladunk előre. A megbeszélésen újra realizálódott, hogy hasonlóan gondolkodunk a problémákról, csupán az álláspontokat kell intelligensen egymáshoz közelíteni. A mielőbb megoldandó kérdések között kiemelt helyen szerepel a háziorvosi pálya vonzóvá tétele a fiatal orvosok körében, illetve az egészségügyi ellátás különböző szintjei között újra kell osztani a kompetenciákat, méghozzá úgy, hogy lakóhelyhez közel tudjuk biztosítani azokat a diagnosztikus és terápiás lehetőségeket, amiket a népbetegségek területén a szakma indokoltnak tart. Vannak azonban olyan területek is, amelyekben nem kizárólag a Belügyminisztérium kompetens, így azok szélesebb egyeztetést igényelnek: ilyen a háziorvosok iparűzési adója vagy a rendelők rezsitámogatása.

A MOK számára a casus bellit a háziorvosok ügyeleti szerződése jelentette. Erről is szót ejtettek?

Az új ügyeleti rendszer bizonyított, jól működik. A kamara részéről megvan a nyitottság, így újra megkezdtük a szerződés tárgyalását. Nem lesz nehéz dolgunk, mert gyakorlatilag csupán a mellékletekkel volt problémájuk.

mert hatékonyabban tudunk dolgozni, ha a tárgyalóasztal mellett higgadtan beszéljük meg a vitás kérdéseket és nem üzengetünk a médián keresztül.

Egészségügy vagy betegségügy?

Abban mindenki egyetért, hogy a jelenlegi korszerűtlen, pazarló és rosszul felépített egészségügyi rendszert meg kell reformálni. Mi az ön víziója? Milyen mérföldköveket tűzött ki 2026-ig, a ciklus végéig?

A legfőbb cél, hogy a betegek ellátása minden szinten javuljon, ehhez strukturális és finanszírozási megújulás is szükséges. Sajnos benne ragadtunk egy olyan rendszerben, ami a 80-as években alakult ki. Például abban egyetértés van a MOK és köztem, hogy az alapellátás szerkezetéhez és finanszírozáshoz is hozzá kell nyúlni. Például a háziorvosi indikátorrendszerben 12 olyan mutatószám van, ami alapján az orvos munkájának minőségét próbáljuk meg mérni. Ez nem új dolog. Most annyi történt, hogy három elavult indikátort – a szakma javaslatára – modernebbre cseréltünk, és a finanszírozásban nem 3 százalék, hanem 10 százalék függ ettől. Ez persze előhozott egy csomó anomáliát.

Ez huszonháromszoros különbséget jelent, ami semmivel nem indokolható. A MOK megkapta az összes adatot, ami az indikátorrendszer változásával kapcsolatban rendelkezésére állt. Alapos elemzés után arra jutottak, hogy az egyes praxisok finanszírozásában bekövetkező változás sem a praxis méretével, sem annak elhelyezkedésével, sem a háziorvos életkorával nincs összefüggésben, kizárólag a praxis által nyújtott munkamennyisége és minősége az, ami befolyásolja havi díjazást. Azaz a rendszer pont azt a célt szolgálja, amire kitaláltuk, abban viszont igazat adok nekik, hogy a változás amplitúdóját

mérsékelni kell. Erre egy három hónapos átmeneti időszak áll rendelkezésre. Megígértem továbbá, hogy a változtatásokat kisebb lépésekben vezetjük be. A kórházi finanszírozásnál is átalakítást szeretnénk. Minden intézmény kapja meg azt a keretet, ami az ellátandó lakosságszámhoz jár. Pontos statisztikák vannak arról, hogy milyen beavatkozásból hányat végeztek az elmúlt öt évben. Egyszerűen meg lehet határozni, hogy évente mekkora az a keret, ami egy-egy kórháznak jár. Ebbe az irányba egyébként már tettünk lépéseket.

Kulcskérdésnek tartom a betegségek megelőzését, hogy egészségüggyel foglalkozzunk, ne pedig betegségüggyel!

Hogyan képzeli a prevenciós szemlélet díjazását beültetni az egészségügyi rendszerbe? Bevonnák a települési önkormányzatokat is?

Nem a települési önkormányzatokat tekintjük a legkisebb egységnek, hanem a járást, mert ott lehet normálisan erőforrásokat allokálni. Egy járási egészségközpontban már ott van a szakellátás alsó szintje. Ide tesszük most a védőnőket és az egészségfejlesztési irodákat, valamint ezen keresztül a szűrésszervezést. Ezek a szereplők egy nagyon erős prevenciós funkciót kapnak többletfeladatként. Tehát nem arról van szó, hogy elveszünk kompetenciákat, hanem inkább adunk még feladatokat. A terv fontos része, hogy egy új szűrési rendszert szeretnénk felépíteni. Készítünk egy népegészségügyi programot is, amelynek megírására már fel is kértem Ádány Róza professzor asszonyt. Ezeket az elképzeléseket a nyáron már a kormány elé kell vinnem. Az év második felében pedig megyünk tovább: az alapellátás, az új körzethatárok, új típusú finanszírozás az alapellátásban, komplett szűrési program megújítása. A ciklus végére azt szeretném, hogy a betegellátás hozzáférési élménye jobb legyen.

3 millió négyzetméter kórház

Az országos kórház-főigazgató szerint a magán- és az állami egészségügy között biztosítani kell a szabályozott átjárást. A kormányzatnak mi az elképzelése a két szféra összehangolásáról?

A beteg ember gyógyítása nem lehet üzlet az állami ellátásban. Szerintem a legnagyobb probléma az a szabályozatlanság.

De az alapfogalmaktól kell kezdeni: mi a magánellátás és mi a közellátás? Ehhez semmi köze a tulajdonosi formának. A magánellátás az, amikor a beteg fizet, a közellátás pedig, amikor a társadalombiztosító. Tehát induljunk ki ezekből az alapfogalmakból, és nézzük meg, hogy mi az, amit közellátás keretében az állami tulajdonú cégeknek, értsd kórházaknak biztosítania kell. Mi lehet a magánellátók szerepe? Mikor kell magántulajdonú ellátónak közfinanszírozást adni? Van olyan speciális tudással bíró magántulajdonú szolgáltató, mint a Budai Egészségközpont, ami egy speciális gerincgyógyászati profilt visz. Ha nem adnánk közfinanszírozást, akkor Svájcba vagy Németországba kellene vinni a betegeket. Azt gondolom, hogy végre le kell fektetni a játékszabályokat!

A kormány elé kell terjesztenie a járóbeteg-szakrendelők államosításáról szóló dokumentumot. Mi lesz ebben?

Ahogy a háziorvosi és a kórházi ellátást, úgy a szakrendelői ellátást is javítani szeretnénk. Több verziót viszünk a kormány elé. Ebben lesznek ellátásszervezési és gazdálkodási megfontolások, valamint politikai kockázatelemzések is. A kormány ez alapján majd kiválasztja azt a verziót, amely egészséggazdaságilag és szakpolitikailag is a legjobb.

Csaknem 40 ezren vannak várólistán. A legtöbben szürkehályog-műtétre, térdprotézisre és csípőprotézis-műtétre várnak. A koronavírus előtti időszakban csupán 28 ezren voltak várólistások. Mikorra sikerül visszaállni?

Most, amikor meghirdettük az új várólista-csökkentési programot, ezrével jelentkeztek be a betegek a kórházakba, hogy a régóta halogatott csípőműtétjüket vagy szürkehályog-műtétjüket elvégeztessék a járvány után. Ennek köszönhető a kiugrás. Ha megnézzük a műtéti számokat, láthatjuk, hogy a beavatkozások a járvány előtti 2019-es szinttől már csak 5-6 százalékkal maradnak el. A WHO szerint az egész fejlett egészségügyi rendszernek legalább annyi idő kell, mint amennyit a járványban töltöttünk, hogy ledolgozhassuk az elmaradást. Ez a megállapítás Magyarországon is igaz.

Egyébként mindig azt néztem meg, hogy mennyi a valós műtőasztalra kerülési idő, és nem a tervezett várakozási időt. Úgy érzem, kicsit rosszabb képet festettünk magunkról, mint a valóság. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) korábbi adatszolgáltatási metodikája hibás volt. Ők kiátlagolták a tervezett előjegyzési időket, és így jött ki például, hogy 750 napot kellett várni egy csípőprotézisre. A valós várakozási idő az a várólistára vétel és a műtét között eltelt időszak, ennek az ötöde, 156 nap volt a legrosszabb a járványhelyzet idején is.

Magyarországon hárommillió négyzetméter kórház van, amelynek 30 százaléka üresen áll. Ön nem is olyan régen a Kórházszövetség konferenciáján azt mondta, hogy a kihasználatlan ágyakat át kellene adni a szociális szektornak. Mit értett ezalatt pontosan?

Az aktív ágyszám az a '70-es és '80-as években megadott orvostechnikára épült ki. Akkor egy vastagbélgyulladással 2-3 hetet bent kellett feküdni a kórházban. Most – ha szövődménymentes az állapota – már a harmadik napon hazamehet a páciens. Ahová régen 50 ágy kellett, ott most a fele vagy a harmada mindig üresen áll. Például egy ilyen aktív sebészeti osztályon 30 ágyat indokolt fenntartani. Kérdés, hogy a maradék 20-nak milyen új funkciót találunk. Rehabilitációt, krónikus ellátást, ápolást, és az ápolásnak van egy olyan szegmense is, ami már nem egészségügyi, hanem inkább szociális ellátás. Nos, utóbbit lehet átadni a szociális szektornak, ami alatt a gondoskodáspolitikát értem. A betegbiztonságot és a hatékony ápolási-szociális feladatok szervezését szolgálja, hogy a jelenleg kórházakban működő ápolási osztályok egy része átkerül majd a szociális ellátórendszerbe, ahol gondoskodnak a betegekről.

Maradjunk még a kórházaknál! Az intézmények adóssága tavaly 55 milliárd forint volt, idén az első negyedévben már elérte a 33,8 milliárdot. Évente az adósság egy vidéki nagyváros költségvetését teszi ki, amit mindig el kell tüntetni. A „Takács-csomaghoz” mellékelnek varázspálcát is?

Az utolsó békeévben, 2019-ben 58 milliárdba került a rezsi a kórházakban, míg tavaly a háborús és szankciós energiaárak miatt 120 milliárdba. Tehát a rezsiárakban 62 milliárdos emelkedés volt 2019-hez képest. De a kórházi adósságállomány nem emelkedett 42 milliárdról 104 milliárdra, csak 55-re. Ebből látszik, hogy már érvényesülnek a felelősebb gazdálkodási elvek. Amikor bizonyos független szakértők dobálóznak ezekkel az abszolút számokkal, ajánlom, hogy először gondolják végig a tényeket. Ha nem tettünk volna lépéseket a felelős gazdálkodás irányába, akkor most a kórházi adósság az elszabaduló rezsiárak miatt 104 milliárd forint lenne.

Szakdolgozók és robotok

Egész Európában gondot okoz az orvosok és az ápolók hiánya. Mit tesznek, hogy a magyar egészségügy bevonzza a fiatalokat, és megérje nekik hosszú éveket fektetni a tanulásba?

2011-ben mintegy 600 új belépő rezidens volt a rendszerben, most pedig 1100 fő. Tehát valamit valószínűleg jól csinálunk. Az orvosi béremelés kimondottan egy történelmi léptékű dolog volt: ma már egy kezdő szakorvosi fizetésből jó színvonalon meg lehet élni. A szakápolóknál ugyanez a helyzet lesz: náluk kétlépcsős béremelést hajtunk végre, a következő lépés júliusban lesz. Ez azt jelenti, hogy egy 21 éve pályán lévő E kategóriás ápolónak – ők teszik ki a szakdolgozók jelentős részét, 37 600 fővel – az alapfizetése jelenleg 390 ezer forint, ami terveink szerint jövő márciusban körülbelül 600 ezer forintra fog emelkedni.

A felelősségünk az, hogy a középiskolás korú diákokat is meg tudjuk szólítani. Az egészségüggyel foglalkozó nemzetközi szerveztek előrejelzéseivel egyetértünk, miszerint a következő évtizedben a szakdolgozói létszám lesz a szűk keresztmetszet.

Az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) új etikai kódexet készített. Erre miért volt szükség?

A Magyar Orvosi Kamarának saját etikai kódexe van, de már nem minden orvos tagja a kamarának. Etikai szempontból őket is meg kell tudni ítélni. Az ETT-ben egyébként olyan professzorok ülnek, akik maguk is nemcsak tudományetikai, hanem orvosetikai bizottságok munkájában vettek részt a rendszerváltástól napjainkig. Ismerik a korábbi etikai kódexeket, azokból kiindulva alkották meg azt, amit az Egészségügyi Tudományos Tanács most benyújtott. Szerintem kiváló minőségű anyagot raktak össze, amelyet el fogunk küldeni véleményezésre a MOK-nak, majd ki fogjuk hirdetni rendelettel.

A napjainkban zajló negyedik ipari forradalom sok területen átrajzolja az általunk ismert világot. A science fiction már sok helyen realitás. A magyar egészségügyben lesz-e helye például a mesterséges intelligenciának vagy a robot- és űrtechnológiának?

Ez a jövő. 2021-től kezdtük hazánkban bevezetni az innovatív robotsebészeti technológiákat. Elsőként az Országos Onkológiai Intézetben és a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház és Rendelőintézetben, majd később a Semmelweis Egyetemen nyílt lehetőség robotsebészeti berendezés beszerzésére, így a robotasszisztált sebészet hazánkban már közfinanszírozott módon elérhető. A fejlesztések alapjait a diagnosztikában is megteremtettük, a továbbiakban számítunk az egyetemek innovációs készségeire, főként a mesterséges intelligencia orvosi felhasználása terén.

(Borítókép: Takács Péter. Fotó: Németh Kata / Index)