„A kormánynak nem szakmai kérdés ez az ügy” – ilyennek látták Pintér Sándor egy évét

Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének elnöke hangsúlyozta, hogy bár az MKKSZ nem oktatási szereplő, de amikor tehetik, a szolidaritás alapelvének megfelelően bekapcsolódnak a rendezvényekbe.

A szakszervezeti vezető kiemelte az önkormányzati tisztviselők bérhelyzetét, körülbelül 27 ezer emberről van szó, az illetmények központi fejlesztésére vonatkozó követeléseik nem teljesültek. Boros Péterné úgy látja, hogy „az önkormányzati tisztviselőknek tudatosan meghagyott, gyalázatos keresete van”.

Másik területként megemlítette a védőnőket. Nem gondolják helyesnek a bekövetkező jogállásváltozást, mert a védőnők teljes tevékenysége a helyi feladatokhoz kötődik, „nagy probléma, hogy a politika ezt a döntést meghozza, és be akarja kebelezni a védőnői irányítást”. Boros Péterné a szociális terület problémáira is kitért.

Az MKKSZ elnöke azzal zárta felszólalását, közös követelésük, hogy

mindent meg kellene tenni a közszféra reálkereset-csökkenésének ellensúlyozására. Mindenkire irányadóan meg kellene ezt tenni a kormánynak.

Póta György civilként, orvosként beszélt az egészségügyről. Azzal kezdte, hogy a járványhelyzet gyakorlatilag már átterelte őket a Belügyminisztérium alá.

A kormány mindig csak és kizárólag egységes, központosított dolgokban tud gondolkodni. Ugyanazt látom most az oktatásügyben bevezetni, mint ami az elmúlt két-három évben átment az egészségügyön.

Póta György azt elismerte, hogy az anyagi körülmények jobbak az egészségügyben, mint az oktatásban, de a jogállási törvény hasonló az oktatásban bevezetni tervezett státusztörvényhez. Az egészségügy működésének problémáit ide vezette vissza, mindkét ágazat a személyes kapcsolatokra épül, miközben a humánerőforrás-hiányt adminisztratív eszközökkel próbálja kezelni a kormány.

Mile Kristóf az Egységes Diákfront képviseletében arról beszélt, hogy az elmúlt egy év csak rosszabbá tette a helyzetet,

eddig is láthatók voltak a problémák az oktatásban, eddig sem volt lehetőség arra, hogy jelezzük ezeket a kormány felé, erre azóta sem került sor. Ez így szörnyű, egy egész generációnak sodorják veszélybe a jövőjét.

Az EDF-nek fontos az esélyegyenlőség, hogy vidéken is olyan oktatásban részesüljenek a gyerekek, mint Budapesten, de egyre inkább „gyermekmegőrző” funkciója van az oktatásnak. Az egyetlen útnak azt látja, ha nyomást gyakorolnak a hatalomra a párbeszéd érdekében. Hozzátette: nemcsak a pedagógusbérekről van szó, hanem általában az oktatásról, a tantervről vagy a szaktanárok hiányáról is.

A PDSZ részéről Nagy Erzsébet ezt azzal egészítette ki, hogy „trükközik a kormány”, a helyettesítésekre ugyanazok a képesítési előírások vonatkoznak, mint a rendes tanításra, tehát hivatalosan azt kellene beírni, hogy felügyelet volt, nem számozott tanítási óra, ha nem a szakos tanár megy be. Megjegyezte, a státusztörvény ezt úgy oldaná meg, hogy a miniszter akár a tanév meghosszabbításáról is dönthet, „bünteti a pedagógusokat, ha nem csalnak, be kell írni az órákat, különben baj lesz”.

Minden megmozdulásra, ami eddig történt, érdemi egyeztetések helyett csak szankciókat kaptunk, ilyen a sztrájkjog korlátozása, és a státusztörvény is erről szól

– jelezte Nagy Erzsébet, aki a bérek mellett a másik nagy problémának a munkaterhelést nevezte, ami a státusztörvény alapján még nagyobb lehet.

Nagy Erzsébet a biztos bérelőmeneteli rendszer fontosságát hangsúlyozta, valamint a munkaidő korlátozását és a pluszmunka mindenkori kifizetését, „ezekre vonatkozóan sürgősen változtatnia kellene a kormánynak”.

Juhász Ágnes (Civil Közoktatási Platform) többek között kiemelte:

A kormányzat azonkívül, hogy retorziók voltak, látszategyeztetések történtek, semmiféle szakmai lépést nem tett az oktatással kapcsolatban.

Kitért arra is, hogy már nemcsak Finnországban vagy Észtországban, hanem a környező országokban is teljesen más az oktatási rendszer, tananyag helyett a kreativitásra építenek. Összességében úgy látja, hogy a kormány érzéketlen a rossz helyzetben lévők problémáira.

Nem szakmai, hanem politikai kérdés az oktatás?

Kunhalmi Ágnes azzal kezdte felszólalását, hogy a kormánynak nem szakmai, hanem politikai, hatalmi kérdés az oktatás ügye. A szocialista politikus Orbán Viktor korábbi mondatát is idézte, amelyet az oktatásüggyel kapcsolatban mondott Pokorni Zoltánnak: „Zoli, mondhatod a számokat, de én máshogy látom az életet”, az MSZP társelnöke szerint ebből is az derül ki, hogy nem szakmai szinten van kezelve az oktatás.

A politikus arra hívta fel a figyelmet, a 2022-es választási győzelem után a Nemzeti Együttműködés Rendszere folytatja kiteljesedését, ennek a státusztörvény egy újabb lépése, aminek következtében több ezren hagyhatják el a tanári pályát, de ez „nem érdekli Pintért és Orbánt”. Kunhalmi Ágnes rámutatott, nem kell ahhoz bevezetni a státusztörvényt, hogy bért lehessen emelni, majd számonkérte a vetítési alap mindenkori minimálbérhez történő kötésére vonatkozó ígéretet, emellett pedig lehetne „megtanulhatóbb és megtaníthatóbb” Nemzeti alaptantervet is csinálni.

Nem egy demokratikus szolgáltató az állam, nem oktatási szolgáltatásról beszél a kormány, hanem ez egy hatalmi, autoriter állam

– vélekedett Kunhalmi Ágnes, leszögezve: az MSZP generálisan utasítja el a státusztörvényt, nem elégednek meg azzal, ha kihúznak belőle néhány paragrafust, „látszategyeztetés van, ha valóban meg akarnának egyezni az EU-val és a szakmával, akkor már megegyeztek volna”.

Kanász-Nagy Máté szeret úgy tekinteni az oktatásra, hogy az nem önmagában van, hanem ezer szállal beágyazódik a társadalomba. Az LMP politikusa kifejtette, három nagy területet lehet számonkérni az oktatáson, az egyik a nemzeti, kulturális kánon átörökítése, ez a kulturális közvetítőszerep. Emellett van egy munkaerőpiaci szempont is, a harmadik pedig – amit a leghangsúlyosabbnak tart – a társadalmi mobilitás megvalósítása, az egyenlőtlenségek csökkentése, az esélyteremtés.

Az ellenzéki képviselő úgy látja, a kormány legfőbb politikája az újraiparosítás, ennek többek között markáns része az akkumulátorgyárak építése. Kanász-Nagy Máté jelezte, hogy az értékesítési lánc összeszerelési részébe szállunk be, „ez a leginkább anyagigényes, energiaigényes, környezetpusztító tevékenység. Oktatási, kulturális szempontból a legkevesebb hozzáadott tudást igényli, ez is húzza lefelé az oktatási rendszert”.

Kanász-Nagy Máté szerint a kormány a különböző humánpolitikákat, a közszféra ágazatait a maradékelv alapján kezeli, „ez jellemző volt a rendszerváltás után is, de tendenciaszerűen romlott a helyzet”. A politikus tudatos lebutításnak tartja ezt, „a kormánynak gyakorlatilag az a célja, hogy valamennyire üzemeljenek ezek a területek”, a feszültségeket lenyomják, amire alkalmas a Belügyminisztérium hagyományos szemlélete:

a problémákat az erőpolitikával oldják meg, nem abban gondolkodnak, hogy a meglévő kapacitásokat építsék, hanem a leépülő kapacitásokat akarják elosztani, az ellátási fehér foltokat adminisztrációs eszközökkel kezelni.

Kanász-Nagy Máté azzal zárta felszólalását, hogy a kormány teret enged a magánszférának is, sőt mintha támogatná, hogy minél több kapacitást vigyenek ki a közszférából, így viszont duplán fizetnek az igénybe vevők az ellátásért, ez az egyenlőtlenségeket is tovább növeli.

Csárdi Antal ezt azzal egészítette ki, nem lehet Pintér Sándor egy évét értékelni anélkül, hogy hozzátesszük, 2010 óta „szisztematikus és folyamatos leépítése zajlik a közfeladatok összességének”.

A magyar gazdaságpolitika gyakorlatilag arra próbálja felépíteni önmagát, hogy GDP-t növel, ez viszont nincs visszaosztva a társadalom felé. A profitot elviszik a multinacionális cégek, egyértelműen kiszolgáljuk ezeket a cégeket

– összegzett az LMP politikusa, hozzátéve: egyetlen eszköz van a kezükben, ez a szolidaritás, „amikor bárkit bármilyen típusú támadás ér, mindannyiunknak egy emberként kell felállni”.

Tordai Bence úgy arányosította a kommunikációt, hogy a kormány üzeneteinek körülbelül 5 százaléka szól a tartalmi kérdésekről, hogy mit szeretnének csinálni az iskolákban, és jellemzően ezek a megszólalások reaktív módon, kérdésekre válaszolva érkeznek. A többi arról szól, hogy egyrészt elmondják, mennyit egyeztetnek – aminek formája, tartalma már más kérdés –, másrészt hogy hiteltelenítsék a részt vevő tanárokat, diákokat, szülőket, „mindenkiről levezetik, hogy vagy hozzá nem értő, vagy erőszakos, vagy politikai bábu”.

95 százalékban politikai, hatalmi logikájú a beszéd, 5 százalékban halvány és hitvány szakmai munka, amit az elmúlt egy évben próbáltak elvégezni, és aminek esszenciája a státusztörvény tervezetében ismerhető meg

– rögzítette a Párbeszéd társelnöke, aki akkor esett kétségbe, amikor megnézte a felvételi számokat, és látta, biológia–kémia szakpárra három fiatal jelentkezett. „Kétségbeejtő az is, hogy vezénylési rendről beszélgetünk”, amikor máshol a tanár hozzáadott értéke a téma.

Végül Dukán András Ferenc kifejtette, a Momentumban arra jutottak, az első, amit meg kell tenni, az a szembenézés a hibáikkal, amik a 2022-es választási vereségükhöz vezettek. Ez azért nem elválasztható az oktatási helyzettől, mert ha kormányváltás lett volna, most nem a státusztörvényről beszélnének, az ellenzéknek volt terve az oktatási területre vonatkozóan, amit szakértőkkel közösen dolgoztak ki. Az ország három legfőbb problémája közé sorolják az esélyteremtő oktatás hiányát.

Ez egy maratonfutás lesz, kifárasztásra játszik a kormány, arra játszanak, hogy mikor fogjuk megunni

– vélekedett a Momentum politikusa.

Dukán András Ferenc kitért arra is, ha valamit, akkor azt sikerrel vették, hogy az oktatás továbbra is téma Magyarországon, amikor pedig összefogásról beszélnek, akkor nem elég arról beszélni, hogy a pártok hogyan tudnak felállni egységesen, be kell látniuk, hogy társadalmi összefogásra van szükség, civilek és politikusok összefogásából lehet elérni valamit.

A politikusok után az Oktatási Hálózattól Pásztor Erzsébet kiemelte, hogy

rendszerhibáról van szó, a központosítás, az autonómiák korlátozása, a homogenizálás jellemzi a rendszert.

Pásztor Erzsébet szerint az egyetemeken sem túl rózsás a helyzet, ami a tanárképzést is érinti, „nincs perspektíva a tanári pályában”.

Oktatásügyi tüntetés legutóbb május 19-én volt Budapesten, itt számoltunk be róla.