Átírta a parlament a választási törvényt, de kinek jó ez?

Az Országgyűlés kedden szavazott a választási eljárási szabályok módosításáról. A csomag része többek között, hogy a tízezer lakosúnál nagyobb településeken az egyéni körzetek legalább kétharmadában jelöltet kell indítania egy pártnak, ha kompenzációs listát akar állítani, ahogy az is, hogy az önkormányzati választások előtti egy évben már nem tartanak egyéni időközi választásokat, a megüresedett mandátum betöltésére a jelölőszervezet küldhet más képviselőt a testületbe.

A Párbeszéd – Zöldek rögtön bejelentette, hogy álláspontjuk szerint Alaptörvényt sért a választási törvény módosítása, ezért a párt az Alkotmánybírósághoz fordul.

Mit jelent a gyakorlatban?

A Political Capital elemzésében hangsúlyozta,

bár látszólag csak kis súlyú módosításokat eszközölt, a Fidesz arra játszhat, hogy azokban a városokban, ahol lesz közös, győzelemre esélyes ellenzéki polgármesterjelölt, a képviselő-testületi többség az eddigieknél is nehezebben álljon össze mögötte. A spórolás mint indok is igaz lehet – csak nem a közpénzzel kívánnak takarékoskodni.

Az intézet gyakorlati példákat is hozott, például Soroksáron nem hoz jelentős változást a módosítás, az eddigi öt helyett hat jelöltre lesz szükség a listaállításhoz. A másik példa Debrecen, ahol tizenkettő helyett 2024-ben tizenhat jelöltet kell állítania azoknak, akik kompenzációs mandátumra is pályáznának, „a kisebb politikai erőknek ez döntő jelentőségű kérdés, egyéni mandátumszerzésre ugyanis kevés esélyük van, a jelöltjeik által begyűjtött szavazataikat viszont kompenzációslistás-mandátumra válthatják”.

Úgy vélekednek, a kisebb támogatottságú pártokat és a civil szervezeteket hátrányosan érintheti a módosítás, leginkább azokat, akiknek helyben kevés bevethető jelöltjük van.

A legkézenfekvőbb a Magyar Kétfarkú Kutyapártra gondolni, de a legtöbb érintett településen a parlamenti ellenzéki pártok nagyobb felének is gondot okozna önállóan kiállítani a szükséges számú jelöltet. Vélhetően a szétesett, de az önkormányzati választásig valamilyen módon mégis együttműködésre hajlandó ellenzéki erők koordinációjának mozgásterét igyekszik beszűkíteni a friss módosítás

– fogalmaztak.

A Political Capital kifejtette: „A hatályos szabályozás szerint két párt vagy pártszövetség feloszthatta a nagyobb települések egyéni kerületeit úgy, hogy csak egy vagy két körzetben kellett egymás ellen ringbe szállniuk. A huszonhárom debreceni kerületet például bármely két ellenzéki párt vagy pártszövetség feloszthatta egymás között úgy, hogy 11-11 kerületben csak az egyikük indult, és csak egyetlen körzetben kellett egymással szemben is jelöltet állítaniuk. Ugyanez a két politikai erő most már nem fog tudni ilyen fájdalommentesen osztozkodni: 7-7 helyen állíthatnak csak önálló jelöltet, míg kilenc körzetben egymás ellen is el kell indulniuk.”

Az intézet úgy látja, a módosítás az együttműködés felé löki az ellenzéki pártokat, „ami a száraz választásmatematika szerint még kedvezhetne is nekik”, és egyébként is valamilyen módon kooperálva kívánnak indulni az önkormányzati választáson, „ismerve azonban az ellenzéki pártok között a 2022-es vereség nyomán uralkodóvá vált bizalomhiányt, ez az ösztönző aligha fogja összekapni a széttartó pártokat. Kétségtelen, két listát már nem tudnak állítani anélkül, hogy egymás köreit zavarnák, de ezzel együtt is, ahol lesz tényleges együttműködési szándék, a leghatékonyabb módszer továbbra is a közös jelöltek és az egyetlen közös lista állítása lesz, márpedig ezt nem nehezíti meg a módosítás.”

A Political Capital arra számít, „bizonyosan lesznek helyek, ahol 2024-ben is megvalósul a széles körű együttműködés, de a települések döntő többségében jó eséllyel nem fognak tudni megállapodni, és sok helyen egymás ellen is el fogják indítani egyéni jelöltjeiket. Az NVI 2023-as adatai szerint 168 település (benne a huszonhárom budapesti kerülettel) érintett. A Fidesz tehát arra játszhat, hogy még azokban a városokban is, ahol lesz közös, győzelemre esélyes ellenzéki polgármesterjelölt, a képviselő-testületi többség az eddigieknél is nehezebben állhat majd össze mögötte. Onnantól pedig már csak egy lépés a városvezető megbuktatása – ahogy azt az elmúlt években is jó pár városban láthattuk.”

Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció árnyék-miniszterelnöke, EP-képviselője lapunknak adott interjújában határozottan azt állította, hogy az ellenzéki pártok meg fognak tudni állapodni.

A Political Capital a másik módosításra kitérve rámutatott, „azokon a településeken, ahol a hatálybalépés napján már benne leszünk az ötvennapos kampányidőszakban, még megtartják az időközi képviselő-választásokat, utána viszont majdnem egy évig nélkülözni kényszerülünk ezeket az izgalmakat: a megüresedett képviselői helyeket a 2019-es kompenzációs listákról lehet majd feltölteni”.

Az intézet a motivációt rejtélyesnek tartja, „mert a Fidesznek aligha van oka tartani az időközi választásoktól. Lett volna rá objektív ok bőven, de a kormánypártnak az elmúlt egy évben sem roppant meg a támogatottsága, és nem sok előjele van annak, hogy a következő hónapokban meg fog”. Valószínűbbnek tartják, hogy „a Fidesz egyszerűen már nem akar energiát fektetni a tét nélküli időközi választásokba. Sok jelentőségük valóban nincs, viszont mégiscsak több száz embernek erre megy el az ideje, ahelyett, hogy 2024-re készülnének. A spórolási szándék, mint hivatkozási alap tehát mégiscsak igaz lehet: de nem a közpénz, hanem a fideszes aktivisták erőfeszítéseire vonatkoztatva.”

„Az a narratíva hazug, hogy ez stratégiaváltásra kényszeríti a kormányellenes erőket”

Talabér Krisztián, a Nézőpont Intézet elemzője kérdésünkre kifejtette:

Alapvetően nem beszélhetünk nagy jelentőségű változtatásokról, a gyakorlatban jószerével semmit sem fog jelenteni, hiszen épp a ciklusközi politikai erőviszonyok átrendeződésének jelensége fog megszűnni a választás előtti utolsó egy évben, feloszlatási moratórium pedig eddig is volt.

Változtatási indoknak inkább a költségracionalizálást gondolja, nem a politikát: „A módosítási szándék hasonló elv alapján születhetett meg, mint az önkormányzati és az európai parlamenti választások egy napon tartása, hiszen így az állam milliárdokban mérhető összeget takarít meg, ami a háború okozta kiszámíthatatlan gazdasági helyzetben kulcsfontosságú. A települések stabil vezetésének esélyét semmivel sem csorbítja a módosítás.”

A politológus azt is elmondta, hogy az ellenzéki stratégia 2019 óta a közös induláson, a választási együttműködésen alapul, a gyakorlatban semmivel sem lesz nehezebb dolguk, mint a legutóbbi önkormányzati választáson.

A tárgyalások már zajlanak – az MSZP által kezdeményezett egyeztetésről itt írtunk –, ezzel összefüggésben az elemző megjegyezte, „az a narratíva biztosan hazug, hogy ez stratégiaváltásra kényszeríti a kormányellenes erőket”.

A módosítást kifogásoló baloldali nyilatkozatokat sokkal inkább csak kifogáskeresésnek érzem, mondhatni kommunikációs szinten előremenekülnek, ha esetleg 2024 júniusa után meg kellene magyarázni egy ismételt választási kudarcot, ami egyébként az aktuális közvélemény-kutatások alapján abszolút benne van a pakliban

– húzta alá Talabér Krisztián.

(Borítókép:  Az Országgyűlés plenáris ülése 2023. május 22-én.  Fotó:  Bruzák Noémi / MTI)