Fordulóponthoz érkeztünk: a következményeket többé nem lehet a szőnyeg alá söpörni

GettyImages-1457146944
2023.06.02. 16:18
A figyelemgazdaság sikeresen dübörög, a Senso Media adatai szerint a kamaszok átlagosan napi 8 óra 39 percet töltenek képernyő előtt, de ez a szám már a fiatalabb gyermekeknél is nagyon magas, egészen pontosan 5 óra 33 perc – figyelmeztetett Pöltl Ákos, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) vezető oktatója, aki úgy látja, az adatok önmagukért beszélnek, egyúttal rámutatnak arra, hogy sürgősen változtatnunk kell. A szakértő az Egyesült Államokban is kiadott figyelmeztetésre is reagált lapunknak.

Az Egyesült Államok tisztifőorvosa, Vivek Murthy hivatalos figyelmeztetést adott ki a közösségi média mentális egészségre gyakorolt hatásáról. A szakember többek között kijelentette: a fiatalokat érintő krízishelyzet közepén vagyunk, a kutatók egyre több bizonyítékot találnak a témában. A platformokat üzemeltető Big Tech cégek ugyanakkor csak kevés adatot adnak ki, hátráltatva ezáltal a kutatásokat.

Pöltl Ákos, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) vezető oktatója, családbiztonsági szakértő megkeresésünkre elmondta: annak ellenére, hogy a közösségimédia-felületeket működtető cégeknek hagyományosan az Egyesült Államok, a Szílicium-völgy a hazája, a probléma nem USA-specifikus, a kérdést világszerte, így Európában és Magyarországon sem lehet többé a szőnyeg alá söpörni.

Elérkeztünk egy fordulóponthoz, amikor a közösségi média- és képernyőfüggőséget már nemcsak gazdaság-politikai, hanem egészségügyi szempontból is muszáj megvizsgálni. Egy ehhez hasonló folyamat játszódott le korábban a cigarettával is: amikor kiderült, hogy mennyire káros, rákot okoz, elindult egy komoly szabályozási folyamat, különösen a kiskorúak védelmében. Az okoseszközök, képernyők kapcsán most jutottunk el oda – részben a rekordszámú depressziós és szorongó fiatal miatt – hogy komolyan veszi a szabályozó a problémát, és már szándék is van a változtatásra

– jelentette ki az Indexnek Pöltl Ákos.

Az MCC online figyelemgazdasággal, technológiai manipulációval, képernyőfüggőséggel és a képernyők agyi fejlődésre gyakorolt hatásával kapcsolatos ismereteket tanító oktatója emlékeztetett, hogy Vivek Murthy már januárban felhívta a figyelmet a helyzet súlyosságára, az állásfoglalás kiadása ugyanakkor három-négy hónapot vett igénybe. A rendelkezésre álló kutatások többek között az alábbi megállapításokat teszik:

  • A 8-12 éves gyerekek 40 százaléka használ közösségi médiát, miközben a belépési kor legtöbb platformon a 13 lenne.
  • A (13-17 éves) gyerekek 46 százaléka nyilatkozott úgy, hogy használat után rosszabbul érzi magát, mint előtte.
  • Háromból egy gyermek éjfélig, vagy még tovább fennmarad, képernyőt nyomkodva, azon belül is leggyakrabban közösségimédia-oldalakat.
  • Az Észak-Karolinai Egyetem idegtudósai által elvégzett hosszú távú, kétéves kutatás során 12-15 év közötti kamaszok agyát szkennelték rendszeresen. A szakemberek mindezt egy olyan időszakban tették, amikor kimondottan gyors fejlődésen megy keresztül a gyerekek agya. A kutatás vezetője, Eva H. Telzer rámutatott: „azoknál a tinédzsereknél, akik gyakran csekkolják közösségi média hírfolyamaikat, drámai változásokat látunk az agyi reakciót illetően. A következmények a felnőttkort is jelentősen érintik, hiszen a kamaszkori változások az agy későbbi fejlődését is meghatározzák.”
  • Azok a gyerekek és kamaszok, akik napi három óránál többet lógnak a közösségimédia-felületeken, kétszer nagyobb eséllyel tapasztalnak olyan mentális problémákat, mint a depresszió és szorongás.

Pöltl Ákos kiemelte: a kutatókat nagyban hátráltatja, hogy a Big Tech cégek nem, vagy csak elenyésző mértékben szolgáltatnak adatot, így egyelőre számos tekintetben csak sötétben tapogatóznak az ügyben, hogy a közösségi média milyen mértékű károkat és mentális problémákat okoz a gyerekek és kamaszok körében.

„Ennek ellenére is, mihamarabb meg kell tenni a szükséges lépéseket, úgy ahogy azt korábban az élet más területein már megtettük, a fiatalok biztonsága érdekében. Kezdetben például az autóban sem volt kötelező a biztonsági öv vagy a gyerekülés, ma már természetes, hogy az. Az online térben is mihamarabb biztonsági intézkedéseket kell bevezetni, hogy megakadályozzuk ennek a krízisnek a további kiszélesedését, ehhez pedig a vállalatoknak átláthatósága mellett a családok, szülők együttműködése is rendkívül fontos” – hangsúlyozta a szakértő, aki a döntéseket két részre bontaná:

  • Lépnie kellene egyrészt a vezetőknek és a hatóságoknak, ha nem is kötelező szabályokat, minimum ajánlásokat kellene kiadni, különös tekintettel a biztonságra és az iskolai eszközhasználatra vonatkozóan.
  • A változásnak ugyanakkor családi szinten is meg kell jelenni, a szülők szerepe itt kulcsfontosságú. Egyelőre azt látják, hogy a szülők nagy része nem tartja elég nagy problémának az okostelefon-függőséget, melyben az édesanyák, édesapák többsége szintén érintett. Ahhoz, hogy komolyan vegyék a problémát, szélesítsék ismereteiket, bevezessenek szabályokat, meg kell ismerniük a következményeket, ez pedig a kutatási eredmények érthető kommunikációját, további releváns vizsgálatokat, kutatásokat hív életre.

A dopamin az úr

Az MCC vezető oktatója arra a kérdésre, hogy miért nem vagyunk képesek mellőzni az okostelefont, a készülék miért okoz ilyen mértékű függőséget, úgy felelt: a válasz a dopaminban rejlik, ami egy olyan, az agyunk által termelt kémiai vegyület, amely többek között a motivációért, az ösztönzésért, a vágyakozásért, a jutalmazásért és úgy általában „a jól érezzük magunkat" állapotért felel. Rámutatott, hogy bár a fiatalok többsége ismeri a fogalmat – leginkább a népszerű előadó, Azariah Dopamin című száma miatt – a működési mechanizmusát csak kevesen értik.

A szakértő szerint fontos megérteni, hogy az okostelefonozás – mely nagyrészt a közösségi média használatát, streamingvideók nézését, játékokat és pornográf tartalmak fogyasztását foglalja magába – oly mértékben emeli meg a dopaminszintet, hogy azzal egy hagyományos tevékenység, például a sport, kirándulás, olvasás vagy akár a tanulás egy kicsit sem tud versenyezni.

A nehézség az, hogy az okostelefon viselkedési függőséget okoz: miután a fent említett tevékenységek nagymértékben megemelik az agy dopamintermelését, ha azokkal felhagyunk, az elért mennyiség hamar megcsappan, visszaesik egy alacsony szintre, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kellemes érzést – amelyet újra és újra át akarunk élni – felváltja az üresség, a depresszió és a szorongás. Nem lehet véletlen, hogy a fent említett kutatások egyikében a gyerekek 46 százaléka mondta: utána rosszabbul érzi magát, mint előtte. Mindez az újbóli nyomkodásnak azonban nem szab gátat...

Pöltl Ákos úgy véli, még annak ellenére is komoly felelősség terheli a Big Tech cégeket, hogy kezdetben valószínűleg ők sem gondolták, mennyire juthat messzire a történet. Míg a közösségi oldalak eleinte a régi barátok, ismerősök, osztálytársak felkutatásáról szóltak, idővel megjelent a lájk gomb – és számos egyéb funkció – mely egyre addiktívabbá tette az egyes platformokat. Rámutatott, hogy ezeknek a vállalatoknak viselkedéskutatók, viselkedésmérnökök, neurológusok, pszichológusok és marketingesek komplett csapata dolgozik azért, hogy az applikáció a lehető legtöbb profitot termelje, nyereség pedig a figyelemből lesz.

„A profitmodell a figyelem maximalizálásán alapul. Minél több időt töltenek a felhasználók, köztük a gyerekek a felületen, annál több hirdetést láthatnak, következésképpen annál több lesz a reklámokból származó bevétel. A figyelemgazdaság sikeresen dübörög, a Senso Media adatai szerint a kamaszok átlagosan napi 8 óra 39 percet töltenek képernyő előtt, de ez a szám már a fiatalabb gyermekeknél is nagyon magas, egészen pontosan 5 óra 33 perc. És ez a képernyőidő a szórakozással töltött képernyőidőt jelenti, nincs benne a tanulás, iskolai projektmunka, ami az okostelefonok esetében gyakorlatilag nem kimutatható. Azt hiszem, ezek az adatok önmagukért beszélnek, sürgősen változtatnunk kell, amíg nem késő” – mutatott rá Pöltl Ákos, aki hamarosan több egyetemi szakmai együttműködést is indít kutatási és oktatási területen egyaránt.

(Borítókép: Leon Neal / Getty Images)