Annál az asztalnál ültünk, ahol bevezetik az eurót

Nem véletlenül Sándy Gyula köz a neve a Várfok utcát és a Krisztina körutat összekötő néhány méteres utcácskának; a legendás Budai Postapalotát, a Pénzmúzeumnak is otthont adó Buda Palotát Sándy Gyula jeles építész tervezte az 1920-as években. Itt járt csütörtökön az Index stábja, és tetőtől talpig, pontosabban talptól tetőig bejártuk az épületet – amelynek története a huszadik és részben a huszonegyedik század magyar történelme. 

A kínzó munkanélküliség csökkentésének szándékával 1923. január 18-án nyilvános tervpályázatot hirdettek a Trianon utáni csonka Magyarország posta- és távbeszélő-hálózatának központjául szolgáló épület megalkotására. Valójában már az első világháború előtt mutatkozott igény egy igazgatósági épületre, és készültek is tervek a Józsefvárosi Telefonközpont melletti telekre, de a háború közbeszólt. A Magyar Királyi Posta és Távírda Vezérigazgatóság végül a Krisztina körút, Várfok utca, Vérmező által határolt telket vásárolta meg, hogy ott építse fel a budai III. számú telefonközpontot és a székesfővárosi postaigazgatóság épületét. A május 24-i határidőig 25 pályamunka érkezett be, a bírálóbizottság május 26-án ült össze. 

Sándy Gyula terveiről a bírálati jegyzőkönyvben kiemelték, hogy belső folyosós épületet tervezett, érdekesnek találták még a fölső két emelet hátraugratását is. Gazdaságos terveinek és valószínűleg jó referenciáinak köszönhetően (korábban ő tervezte a zágrábi postapalotát) neki ítélték az első díjat. Sándy a legmodernebb megoldásokat alkalmazta, a műszaki funkciók kerültek előtérbe. Nem csoda, hiszen Dessauban ekkoriban bontakozott ki Walter Gropius irányításával a hasonló elveket valló Bauhaus forradalmi építészeti iskolája, mozgalma.

Egy kis szecesszió, egy kis eklektika

Ám gyorsan tisztázzuk: Sándy Postapalotája minden, csak nem Bauhaus-stílusú épület. Igazából nincs is stílusa, azaz van, nem is egy: eklektikus. Még leginkább talán a szecesszió stílusjegyei érhetők tetten a maga korában Budapest legmagasabb irodaházának számító épületen. A palota díszítőmotívumai, a sgraffito technikával kivitelezett homlokzati ornamentika, illetve a Krisztina körúti főhomlokzat zárt erkélyének rácsozatán és a lépcsőházi korlátokon alkalmazott csigás motívumok a 20-as éveknek a magyaros szecessziót visszahozó világába illeszkednek, semmiképp sem illeszthetők az art deco irányzatba.

Az épületet Dávid János és fiai építőmesterek építették két szakaszban; a déli fertályba tervezett telefonközpontnak hamarabb el kellett készülnie, mert a beüzemelése sokáig tartott. 1923 őszén elkezdték a kivitelezését, és 1925 nyarára ez a rész fel is épült. Elhelyezték benne – az országban először – a legmodernebb, Rotary rendszerű telefonközpontot, melyet az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaság gyártott. Az északi oldalra szánt postaigazgatóság csak 1926 márciusára épült fel. (Megemlítendő, hogy 1930–1939 között a Bélyegmúzeum, 1955 és 1972 között pedig a Postamúzeum is ebben az épületben működött.)

A hatalmas építkezés 3 200 000 pengőt emésztett fel a központi költségvetésből. 

A csütörtöki barangolásunk során megtudtuk, hogy Magyarországon először a Postapalotában alkalmazták a páternoszteres liftmegoldást.

És miért hívják páternoszternek a végtelenített mozgású liftet? Nos, a Miatyánk kezdődik így (Pater noster, qui es in caelis, Miatyánk, ki vagy a mennyekben).  A rózsafüzéren egy speciális gyöngy jelzi, hogy a sorozatnak ennél a pontjánál a Miatyánk következik. A páternoszter felvonó – amely egy sorozat kabinból és megállókból áll, majd egy ponton átfordul – ennek az analógiájaként kapta a nevét.  

Ahol az árfolyam alakul

Az üvegtető alatti átriumos teret egy szoborszerű, aranyszínű fémgerendázat uralja, amely egy ligetet szimbolizál. A növényfalat pedig valódi, élő páfrányok, egyéb zöldellő növények borítják. A fa motívuma az egész épületben megjelenik a belsőépítészeti részleteken. Az arany, a tégla, a kerámiaburkolat és a szinte már kötelező elemként megjelenő zöldfal kissé buja megoldása izgalmas látvánnyal ruházza fel az enteriőrt.

A földszintről, az időszakos kiállításról az ominózus páternoszterrel felmentünk a hetedik emeleti Panoráma Teraszra, amely a nagyközönség előtt pénteken nyílik meg, egy sky barral együtt, ahol a látogatók megemészthetik a Pénzmúzeum látványát. (Éppen ezért egy órával később nyílik, és tovább tart nyitva, mint a Pénzmúzeum.) A látogatási idő a Pénzmúzeum nyitvatartásához igazodik, kivéve a Múzeumok Éjszakáján. Június 24-én ugyanis délután 4 és éjfél között vezetett túra keretében ismerkedhetnek meg az érdeklődők a ház és a  terasz érdekességeivel.

A hetedik emeleten található a Monetáris Tanács ülésterme, ahol az ország pénzügyeit meghatározó döntések születnek. Komoly felügyelet mellett léphettünk be a legalább húsz méter hosszúságú ovális asztalt tartalmazó irodába, mely törhetetlen, golyóálló ablakok által védett, lehallgatásbiztos terem, páncélozott, legalább húsz centi vastagságú ajtókkal.

Ha már az anyagiak: az MNB nem sajnálta a pénzt az épület rekonstrukciójánál. A drága anyagok, a márvány, az acél, az aranyozott fémek, a nemes faburkolat mindenhol tetten érhetők.

Hommage à Sándy Gyula

A Monetáris Tanács termének hatalmas ovális asztala valamilyen szinten a grandiózus putyini bútordarabra hajaz, amelynek a végén ülve a koronavírus-fertőzéstől tartó orosz elnök vendégeit szokta fogadni. Csakhogy itt, ennél az asztalnál tizenketten ülnek, mivel a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának tucatnyi tagja van. A tanácsterem előteréből, a fogadótérből ki tudtunk lépni a tetőteraszra, ahonnan kilátás nyílik egyfelől a Vérmezőre és a Krisztina körútra, másfelől Pasarétre, a Rózsadombra, a Vízivárosra és mindenekelőtt a Széll Kálmán térre.

No meg Szőke Gábor Miklós hatalmas Aranyszarvasára. (A szobrászművész másik alkotása, a Robogás az utcai frontról is látható. A mű az Aranyvonat és Magyar Nemzeti Bank  alkalmazottainak emlékét őrzi, akik a második világháború végén a közeledő front elől nyugatra menekítették az ország aranytartalékát, 30 tonna aranyat.)

És ezen az északi fronton helyezkedik el a tetőteraszi bár is, amely péntektől már a vendégek által is látogatható lesz. A fogadótérben Konok Tamás festőművész munkái láthatók, ami azért is szép gesztus az építtető részéről, mert a művész Sándy Gyula unokája volt.

A Postapalota 2008-tól 2018-ig egy évtizeden át az enyészeté volt, 2016-ban vásárolta meg a Magyar Nemzeti Bank az épületet, és Szalay Tihamér tervei alapján történt meg a rekonstrukció. 

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)