Színre lépett a koronatanú, Schadl Györgynek majdnem nekiugrott egy bv-s kutya

A nyári ítélkezési szünet előtt még két alkalommal tárgyalja Tóth Erzsébet bírónő a Schadl–Völner-pert. Kedden és csütörtökön F. Vivien, Schadl György egykori bizalmi embere és a végrehajtói irodájának gazdasági munkatársa vall tanúként. A nő még a meghallgatása előtt kérte a bíróságtól, hogy ne kelljen egy teremben sem lennie korábbi főnökével.

A bírónő végül a távmeghallgatás mellett döntött, Schadl Györgynek is lehetőséget adva, hogy kérdéseket intézzen a volt kollégájához. 

A tárgyalóteremben, bár idézve nem volt, megjelent Schadl György apja, az ügy tizennyolcadrendű vádlottja is. A harmadrendű vádlottat, R. Róbertet pár percnyi csúszással állították elő, addig is Tóth Erzsébet bírónő számba vette a jelenlévőket: Schadl György, Völner Pál és R. Róberten túl ismét jelen van a negyedrendű M. Viktor, Schadl sofőrje és a hatodrendű Cs. Éva, valamint a múlthéten meghallgatott tanú, S. Zoltán.

Még mielőtt érdemben elkezdődhetett volna F. Vivien meghallgatása, Schadl György védője ismét kifogásolta, hogy miért távmeghallgatással lehet csak kérdezni a tanút. Hosszas diskurzus után végre kezdetét vehette a koronatanú meghallgatása. F. Vivien, bár szintén a Fővárosi Törvényszék épületében tartózkodik, de egy földszinti szobából jelentkezett be videóhívással.

Egy igazi úriember

Mint elmondta, 2011 óta dolgozott Schadl Györgynek, kezdetben pénzügyi feladatokat intézett, majd Schadl privát dolgaival kellett foglalkoznia. Kérte, hogy vegyen fel maga mellé valakit, ekkor került a képbe M. Viktor. A férfi a sofőrfeladatok mellett Schadl ingatlanügyeit is intézte F. Vivien elmondása szerint. Állítja, hogy miután a végrehajtói kar elnökének nevezték Schadlt, jó kapcsolat alakult ki a kar és az igazságügyi minisztérium között.

Ellenben Völner Pált fogadta az irodájában, de erre csak pár alkalommal került sor R. Róbert is csak néhányszor jelent meg az irodában. „Vehemes, jó kedélyű...egy úriember” – jellemezte a harmadrendű vádlottat. Az utolsó szavain felnevettek néhányan a padsoroknál, R. Róbert eközben halkan megköszönte a méltatást. Részletesen elmondta, hogyan zajlott egy végrehajtói pályázat és kinevezés, de nem tud róla, hogy valaha is részt vett volna egy ilyen meghallgatáson.

Egy rövid szünet után a bírónő jelezte, hogy ma az elhíresült Excel-táblázatokról nem fog szó esni. Így most egy másik fontos elemről beszélt F. Vivien, a házipénztárról. A páncélszekrényben kezdetben csak munkavállalói szerződéseket, váltópénzt és a céges autók pótkulcsait tartották. Idővel viszont bekerült oda Schadl magánvagyona, ékszereket és néhány bizonyítványát is ott tartotta, ahogy a felesége is.

Balázsnak még így is meg fogja érni

Kezdetben papíron vezették a pénztári be- és kifizetéseket, majd az ő döntésére tértek át az Excel-táblázathoz, amihez Schadl sofőrjének, M. Viktornak is volt hozzáférése.

Előfordult, hogy Schadl György rezsijét ebből a pénzből fizettük, vagy ha jött postai csomag, azt innen intéztük. Miután már nagyobb összegek is bekerültek a páncélba, volt, építési vállalkozó is innen kapott pénzt. Előfordult, hogy kifogyott a kassza, és csak Schadl György tudta feltölteni készpénzzel. Kezdetben csak pár milliót, később már tízmilliókat fizetett be.

F. Vivien elmondása szerint Schadl szívesen adott kölcsönt a munkatársainak, ahogy neki is, de már visszafizette az összeget. Úgy tudja, hogy a hatodrendű Cs. Éva is kapott pénzt, hogy beindítsa a végrehajtói irodáját.

Schadl egy alkalommal megkérdezte, hogy tudnak-e egy megbízható embert, és F. Vivien ekkor ajánlotta neki Sz. Balázst, aki később megkapta a monori iroda vezetését. Akkor állítása szerint nem hangzott el, hogy a kinevezésnek ára lesz, de később kiderült, hogy az osztalékán többekkel is osztoznia kell majd. 

Ebből a részből egymilliót átad annak, aki segíti, Völner Pálnak

– F. Vivien állítása szerint ezt a Schadllel folytatott beszélgetése közben mondta el neki a végrehajtó, amikor közölte a nővel, hogy „Balázsnak még így is meg fogja érni”.

Sz. Balázs először nem akarta kifizetni az összeget, de a vallomás szerint tartott Schadltől, ezért inkább belement a dologba. Még F. Vivien is kapott a kapcsolattartásért pénzt, 40 millió forintot. Azt viszont nem tudta, hogy ki az a Völner Pál, úgy kellett rákeresnie.

Schadlnek meggyűlt a baja egy kutyával

A nő vallomása közben Völner Pál és Schadl György is figyelmesen hallgatta a koronatanú mondatait, csak néha egy-egy fejcsóválás közben jegyzeteltek valamit. 

A szünet után visszakísérték Schadl Györgyöt a tárgyalóterembe, de nem volt sima az  útja, a folyosón ugyanis majdnem nekiugrott egy másik tárgyalás miatt ott lévő, pórázon tartott bv-s kutya, és fejmagasságig ágaskodva addig ugatta, amíg az őrök el nem kísérték.

A folytatásban F. Vivien elmondta, úgy tudja, hogy voltak végrehajtók, akik az összes osztalékukat odaadták Schadl Györgynek, cserébe a végrehajtói kar elnöke havonta adott nekik előre meghatározott összegeket. Legalábbis erre következtetett az asztali gépén vezetett táblázatok alapján. A havi juttatás nagyjából 1 és 2 millió forint közötti összeg volt, de ez végrehajtóként változott a tanú szerint.

F. Viviennek a feladatai közé tartozott, hogy pénzügyileg ellenőrizze a végrehajtókat, hogy felmérje, mekkora bevételre lehet számítani egyes irodák részéről. A tanúnak el kellett mondania mindegyik meggyanúsított végrehajtóról, hogy mit tud a tevékenységeikről – a nagy részük korábban már beismerte a bűnösségét, és ítéletet is hirdettek az ügyükben. Külső irattárként használtak egy épületet, amibe később bejegyezték Schadl vízmeghajtású autót tervező cégét is: onnantól kezdve már csak M. Viktor mehetett be az irattárba.

F. szerint „barátunknak” csak Völner Pált nevezte a kettejük közötti beszélgetésekben, minden közeli ismerősét a keresztnevén hívta Schadl György. Két-három hetente jelent meg Schadl az Igazságügyi Minisztériumnál, de ez nem minden esetben jelentette azt, hogy éppen Völner Pállal találkozik. A tanú elmondása szerint Schadl György, mielőtt kivett volna pénzt a páncélszekrényből Völner Pál részére, szólt neki, hogy jegyezze fel az Excel-táblázatba.

F. Vivien a monori irodában volt, amikor jött a hír, hogy Schadlt letartóztatták, és a budaörsi irodában éppen házkutatást tartanak. Alig egy órával később már Monoron voltak a hatóságok, és ő nemsokkal ezek után került az ügyészségre. F. Vivienben egyébként nem merült fel, hogy  bűncselekményt követ el Schadl.

A tanúmeghallgatás csütörtökön folytatódik.

Tíz már bűnös, egy tucat tagad

A múlt héten F. Vivien párját, S. Zoltánt kérdezhették a tárgyalás résztvevői. A férfi egy monori végrehajtói irodában dolgozott barátjával, Sz. Balázzsal együtt. Az ő meghallgatásán állította, hogy Schadl F. Vivienen keresztül kérte a férfitől az osztalék harminc százaléka helyett már a felét.

Völner Pál nevére hivatkozott, hogy miatta kell magasabb százalékú osztalékot fizetni Schadlnak.

A tanú a maratoni meghallgatáson azt már nem tudta megmondani, hogy a végrehajtói kar volt elnöke miért kért pénzt a monori iroda osztalékából. 

Nemrég kiderült, hogy rendőrségi nyomozás indult a sajtóban kiszivárgott hangfelvételek ügyében. Ezeken hallhatóak a volt államtitkár és végrehajtó telefonos beszélgetései.

Mint ismert, a per február 17-én kezdődött meg a Fővárosi Törvényszéken. Az első három előkészítő ülésen a huszonkét vádlott nyilatkozott arról, lemond-e a tárgyalásról, és elfogadja-e az ügyészség javaslatát. Tíz vádlott – köztük hat bírósági végrehajtó – döntött úgy, hogy beismeri bűnösségét. A bíróság az esetükben május 4-én hozott ítéletet: a vádlottakra másfél és két év közötti, próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki, a korábbi bírósági végrehajtókat öt évre eltiltotta a végrehajtói munkától, kettejük esetében pedig vagyonelkobzást is elrendelt.

Tizenkét vádlott – köztük a három fővádlott, Schadl György, Völner Pál és R. Róbert – a februári előkészítő ülésen tagadta bűnösségét, esetükben ezért a Fővárosi Törvényszék tárgyalásra utalta az ügyet.

A legutóbbi ülésen a tizennegyed- és tizenötödrendű kecskeméti házaspárt hallgatta meg a bíróság. Tagadták a bűnösségüket, és állították, hogy az ötödrendű vádlott, A. Tamás valótlanságot állított, amikor belerángatták őket is az ügybe. 

A. Tamást a hónap elején hallgatta meg a bíróság, amikor is remegő kézzel olvasta fel a vallomását, amelyben részben elismerte a terhére rótt bűncselekményeket, de tagadta, hogy ügyésznek adta volna ki magát.

A vádirat szerint utóbbit azért tette meg, hogy elhitessék a Mátrix Oktatási Intézmény tulajdonosával, hogy több millió forintért a magasabb szinteken intézkedni tudnak az elhúzódó engedélyeztetési eljárás felgyorsításáért. Az ötödrendű vádlott elmondása szerint ő tényleg közbenjárt az engedélyeztetési ügyben, de jogi munkát végzett. Azt viszont elismerte, hogy a megszerzett információkért pénzt kért.

A múlt heti tárgyaláson részt vett Schadl György és a harmadrendű vádlott, R. Róbert is, akik folyamatosan kiemelték a felszólalásaikban, hogy soha nem találkoztak a tizennegyed-, illetve tizenötödrendű vádlottakkal. A végrehajtói kamara volt elnöke a tárgyaláson többször is elmosolyodott, és egy ponton még Rejtőt is idézett.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)