Egy nyugdíjas asszony, akit 63 évesen szippantott be az alternatív zenei világ

A rockzene, a pop, a jazz és megannyi műfaj a fiatalok számára korszakokon átívelő önkifejezési forma. Nem meglepő, hogy a fővárosi és nagyvárosi közeg minden korábbinál színesebb zenei kínálattal kényezteti az egyetemista, illetve fiatal felnőtt korosztályt. Az évek múlásával aztán e zenei szcéna fokozatosan veszít vonzerejéből. Van azonban valaki, akit e tekintetben nem érintett meg az idő múlása. 

Először a pesti oldalon horgonyzó Ponton hajón tűnt fel, itt láttam először egy Zaekar, 4Bards dupla koncert közönségébe vegyülve.

Az A38 számára jól ismert helyszín, járt már itt a héten Vecsei H. Miklós és a QJúb előadásán, ezt igazolja a csuklóján a karszalag. Mondhatnánk, hogy nincs ebben semmi különös, csakhogy Annamária egyedülálló nyugdíjas, aki nem véletlenül vetődött el e hajók fedélzetére. A 65 éves, erdélyi származású özvegy gyógyszerész különleges újrakezdő. A rendszerváltás előtt, még odaát járt ugyan Koós János meg Aradszky László fellépésén a hetvenes években, de az „átkattanást” már Budapestre költözését követően, a Covid hozta el. Azóta pedig nincs megállás.

A gondos Instagram-dokumentációba a telefon hibája átmenetileg bezavart, az ottani sorszámozást kiigazítva Annamária jelzi, hogy már bőven túl van az 500. koncertjén. Előfordul, hogy naponta több előadást is meghallgat. Mondhatnánk, hogy zenei mindenevő, de akkor nem lennénk pontosak.

A zenét mindig is szerettem, de csak online hallgattam, a Pink Floyddal elvoltam. Azt hittem, hogy a mai zene a fiatalokról szól. Aztán 2020. április 7-én, a húgom születésnapján ültem otthon a konyhában, egy zenét játszottak a rádióban, amiről fogalmam sem volt, hogy ki játssza, csak a címe hangzott el: Jó nekem. Ezzel kezdődött

– vázolja az A38 napfényes teraszán. Aztán jött a Bagossy Brothers, akiknek a zenéjére ráérezve már úgy látta, ha ilyen átütő erővel tud megszólalni a szívének oly kedves Gyergyóból érkező zenekar, akkor egy kis kutatást megérdemel a téma. Koncertek ugyan akkor épp nem voltak – meséli –, de online mindennek utánanézett.

Kiderült, hogy további erdélyi zenekarok is rendszeresen fellépnek a magyarországi közönség előtt: a Bagossy mellett a 4S Street, a Teddy Queen, a No Sugar és a Raklap. Amíg Teddyéknek nem volt egy koncertnyi saját anyaguk, addig másoktól is játszottak számokat, így jött a képbe az Intim Torna Illegál, a 30Y és az Ivan & the Parazol. Amikor a Covid után megnyíltak a klubok, Annamária már ott volt. Arra is jól emlékszik, hogy a máig tartó sorozatot Fertőrákoson a Bagossy Brothers-buli nyitotta. Már erről is készített fotókat, de csak hónapokkal később jött rá, hogy ilyen intenzív koncertlátogatás esetén hamar betelik a fotókkal a telefon memóriakártyája, így kerültek a képek és videók az Instagramra. Egyelőre túl sok reakció nem érkezik ezekre, de ki tudja, talán egyszer valakinek még fontosak lehetnek – magyarázza a dokumentálási kedvet.

„Az alter világ nagyon elvitt”

1993-ban költöztek át Magyarországra. Odaát minden idejét elvitte a gyógyszertár. Mivel gyógyszertár gyógyszerész nélkül nem lehet nyitva, napi 10 órákat dolgozott. 63 évesen már nyugdíjasként, de még munka mellett, azért elég kemény feltételeket teremtett az új szenvedély. Este kocsiba ülni, 50 kilométert levezetni Budapestig, koncert után pedig vissza, az 100 – idézi fel a közelmúltat, hozzátéve, hogy ez a jelenlegi üzemanyagárak mellett azért tehertétel. Ilyen jegyárak mellett a Szigetre sem megy ki, a számára érdekes fellépőket egyébként is meg tudja máshol nézni.  Ha nagyon összejön, 10-12 koncertre is elmegy egy héten, van, hogy egyik helyszínről átmegy a másikra.

A 70-es, 80-as évek előadóit is hírszinten figyelemmel kíséri, és megérinti a szívét, amikor Somló Tamás, Kóbor János vagy Török Ádám végleg lelép a színpadról, de hasonló szomorúsággal konstatálja, ha egy fiatalokból álló zenekar fejezi be a pályafutását, mint az Idegen vagy az Intim Torna. 

Minden zene máshogy szólít meg, de érzem, hogy egyik sem közömbös. Népzenét is nézek, jazzt, de voltam már kemény metálkoncerten is. Most az Esti Kornél a kedvencem.

Persze járt már a stadionokat megtölteni képes Tankcsapdán, de – mint mondja – őket egy kisebb léptékű helyen nézte meg. Azt még hozzáteszi, hogy bár szereti a zenészeket közvetlen közelről nézni, azért a keményebb muzsikát játszó Lazarvs- és AWS-bulikon nem törekszik az első sorokba. A hatalmas show, a szuperkoncertek világa pedig teljesen hidegen hagyja, nem jön át a számára fontos közvetlenség érzése. Ákossal meg egyéb fenntartásai is vannak. 

S hogy mit szólnak új keletű hobbijához a rokonok, ismerősök? – Hát... nyújtja meg a szót, sokat sejtetően. Nem nagyon örülnek. Egyszerű az oka: a családi eseményeket is gyakran felülírja egy-egy jónak ígérkező buli. 

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)