Van egy trón, amelyről Szent István király letaszíthatatlan

Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját, és a parancsok közt a tizedik. Mert az erények ura a Királyok Királya, miként égi serege áll kereken tíz karból, úgy életed vitele kerekedjék ki tíz parancsból – áll Szent István király intelmeiben: egyes megközelítések szerint ez az első magyar alkotmány, ám nem jogi, hanem erkölcsi értelemben. Intelmeit a múlt században újrafordították, és Vekerdi József magyar nyelvész ezeket úgy jellemezte, hogy „ha kellő figyelemmel olvassuk és fordítjuk az Intelmek latin szövegét, arra a megállapításra jutunk, hogy a Szent István-i állameszme nem az ország etnikai felhígítását és a külföldi szokások szolgai átvételét jelenti, éppen ellenkezőleg: a nemzeti hagyományok őrzését és a külföld hódító szándéka elleni védekezést”.

„Az élen Hunyadi Mátyást megelőzve Szent István végzett” – ismertette az Indexnek Kovács Örs, a Rubicon Intézet tudományos munkatársa azt a közvélemény-kutatást, amire a quibit.hu oldalon lehetett szavazni. A listán húsz király szerepelt, érdekesség, hogy az 1490 és 1740 közti időszakból senki sem érte el az egyszázalékos küszöböt. 

Az első tízbe az Árpád-háziakon kívül bekerült még két Anjou, Luxemburgi Zsigmond és a Habsburgok képviseletében Mária Terézia. „A kutatás jól megmutatta, a magyar történelem nagy uralkodóit Mohács előtt kell keresni, illetve azt is, hogy az Árpádokra emlékszik legszívesebben a közvélemény, velük csak Hunyadi Mátyás népszerűsége vetekszik. A listán azokat az uralkodókat látjuk, akik valamilyen pozitív hatást gyakoroltak a magyar történelem alakítására” – összegezte Kovács Örs, majd hozzátette: gyakran éljük meg úgy a múltunkat, mint tragédiák sorozatát, ám ez a kutatás azt is bebizonyította, büszkén gondolhatunk vissza elődeink tetteire, mert bőven van hőse a magyar történelemnek.

A Kárpát-medence egysége

Szent Istvánhoz kötődik a legfontosabb nemzeti ünnepünk. Augusztus 20-án István csontjainak 1083. évi oltárra emelésére is emlékezünk az államalapítás mellett. Ugyanis e napon történt, hogy Szent László király a Nagyboldogasszony ünnepe utáni első vasárnap emeltette oltárra I. István király maradványait a székesfehérvári bazilikában. Ezzel szentté avatta, hiszen az akkori szokások szerint ez ennek a jelképe volt. Kovács Örs szerint ez kétségtelenül az utókor elismerésének a legkézzelfoghatóbb jele.

A történészek egybehangzóan úgy látják, Szent István nélkül Magyarország sorsa egészen biztosan másként alakult volna. Teljesítménye és tekintélye már az Árpádok idején elismert volt. Sőt, minden későbbi magyar király kereste a lehetőséget, hogy művének folytatását lássa saját tetteiben, így kívánta növelni saját tekintélyét. 

A legmaradandóbb eredménye a vármegye- és egyházszervezet kiépítése, az új feudális közigazgatás megteremtése volt, és minden későbbi átalakításnak is ez képezte az alapját. A hozzá kapcsolódó hagyományok, a Szent Jobb és a Szent Korona nélkülözhetetlen részévé vált a magyar nemzettudatnak

– tette hozzá a a Rubicon Intézet munkatársa. Ám Szent István uralkodásáról viszonylag kevés forrás áll rendelkezésre. Ezek közül az egyik a pannonhalmi apátság eredetiben megőrződött alapítólevele, de a másolatokkal és átiratokkal együtt összesen tíz oklevél szövege maradt ránk, amelyből a diplomatika jelenleg négyet tart hitelesnek. „Az István-kori oklevelek a mai napig a tudományos viták kereszttüzében állnak. Ezeket egészítik ki a hazai és a külhoni krónikások feljegyzései, írásai, illetve a törvények és a szentté avatása érdekében készült legendák” – emelte ki az Indexnek Kovács Örs.

A magyar állam megteremtőjeként egy több száz évig működő új államszervezetet hagyott hátra. A vármegyék és az egyházmegyék megszervezésével felbontotta a hagyományos törzsi-nemzetségi társadalmat, feudális, nyugati (latin) keresztény államot szervezett.

Ügyesen egyensúlyozott a két szomszédos császárság – a Német-római Birodalom és a Bizánci Birodalom – között, megőrizve országa szuverenitását. Ezért fontos, hogy Esztergomban érsekséget hozott létre, mert így a magyar egyháztartomány közvetlenül a római pápa irányítása alatt állt. Igazi befolyással az egyház ügyeire azonban maga az uralkodó bírt, nem pedig a szomszédos birodalmak vezetői.

Kovács Örs az Indexnek arra is kitért, hogy Istvánnak szerencséje volt: Koppány legyőzése után felismerte annak lehetőségét, hogy támogatást nyerhet a tudós pápától, II. Szilvesztertől és tanítványától, III. Ottó német-római császártól, akik a Római Birodalom megújításán dolgoztak. Európa újonnan megkeresztelkedő népeit nem akarták erőszakosan betagozni a Német-római Birodalomba, inkább fenn kívánták tartani a szuverenitásukat, természetesen a császár főségének elismertetése mellett. A két támogató viszonylag korai halála azonban megakadályozta a vízió teljes megvalósítását – tette hozzá a a Rubicon Intézet tudományos munkatársa. 

Szent István azonban képes volt uralkodásának több mint három évtizede alatt legyőzni a Kárpát-medencén belüli riválisait, miközben az ország megvédelmezésére tett erőfeszítéseit is rendre siker – a lengyelek és II. Konrád császár 1030-as támadásának visszaverése – koronázta. Az ország határain túl csak egy hadjáratról tudunk, Bizánc szövetségeseként részt vett a bolgárok legyőzésében.

(Borítókép: Szent István-szobor a Hősök terén. Fotó: Róka László / MTI)