Csizmadia Ervin: A magyarok jelentős része érzelmileg nem kötődik a demokráciához, pláne a liberálishoz

A beszélgetést azzal kezdtük, hogy vajon miért töretlen még mindig a kormányzópártok népszerűsége, annak ellenére, hogy már a 25 százalékot is megjárta az év elején a hazai infláció, és most nyáron annak „kell örülni”, hogy „csak” 17 százalék a pénzromlás üteme. Csizmadia Ervin ezt azzal magyarázta, hogy van egy sor lényegesebb dolog, ami az emberek számára fontos, ezért nem azzal foglalkoznak, hogy egy közvélemény-kutatásnál leminősítsék a kormányt, mert tudják, hogy jelenleg nincs más alternatívája.

Beszélgettünk arról is, hogy a magyar miniszterelnökre jellemző a harciasság: csatázik Brüsszellel, Sorossal, Washingtonnal. Az orosz–ukrán háború kérdésében mégis egy békepárti álláspontot képvisel Orbán Viktor. Adódik a kérdés, hogy ennek valami fajta reálpolitikai oka van, egyszerűen igyekszik jóban maradni a keleti partnereivel is, vagy esetleg valami mélyebb, a magyar történelemből fakadó tapasztalatokra alapozza az álláspontját?

A Méltányosság Politikaelemző Központ vezetője úgy véli, a magyar külpolitika mindig is olyan volt, mint amit mostanában Orbán Viktor képvisel, csak az emberek általában felszínes megfigyelők, és elfeledkeznek arról, hogy a magyar történelem nem 1990-ben, a rendszerváltással kezdődött – ha visszatekintünk 100-120 évre, akkor önmagát ismétlő dolgokat látunk. Ennek része az a mentalitás is, ami mindig is jellemző volt ránk, hogy

a magyarok szeretnek kimaradni a zűrös helyzetekből, a háborúkból. Ha mégis belekeveredtünk ilyesmibe, akkor azt igyekeztünk bizonygatni, hogy nem a saját akaratunkból keveredtünk bele.

Csizmadia szerint az ellenzék azért nem tud profitálni ezekből a helyzetekből, mert nem ismeri a történelmet.

Az ellenzék rosszul elemez

A politológus szerint az ellenzék leragad olyan kérdéseknél, hogy összefogás vagy sem, meg hogy ki legyen az összefogás vezetője. Ezek napi kérdések, nem ezzel kellene foglalkozni, hanem olyan stratégia kidolgozásával, amely végül ütőképesnek bizonyulhat.

Mi kell a hatékony ellenzéknek? Eszmei program vagy pragmatizmus?

A politológus történelmi példát emlegetve hozta fel a II. világháború utáni nyugat-európai átrendeződést, amelynek szerinte legfontosabb eleme, hogy mindez eszmei alapon történt. Európa nem pragmatikus alapon épült újjá, és ehhez az kellett például, hogy mondjuk a háborút követő időszakban a francia és a német vezető elitnek az értékrendjét teljesen át kellett alakítania.

Csizmadia Ervin szerint a mostani ellenzéknek nemcsak mondogatnia kellene, hogy ő szemben a Fidesszel nyugatos, hanem ezt bizony el is kellene tudni magyarázni az embereknek, és mindezt érzelmileg átélhetővé kellene tennie.

A műsorban ezek mellett még szó volt arról, hogy:

• Milyen eredmény várható a 2024-es önkormányzati és európai parlamenti választásokon?
• Hol is van igazán Magyarország? Keleten vagy nyugaton?
• Közvetítő ország vagyunk-e?
• Igaza van-e Orbán Viktornak, amikor azt mondja: kettő nap van az égen?
• Miért nem sikerült az ellenzéknek eddig karizmatikus vezetőt találnia?
• Miért tér vissza a magyar történelem elmúlt 120 évében, hogy vannak időszakok, amikor 25-30 évig is egy párt kormányoz?
• Mit nem sikerült megoldania a baloldalnak 1990 és 2010 között?

(Borítókép: Csizmadia Ervin. Fotó: Zöld Fanni / Index)