„Az oktatásban nincs jobb és bal” – szülők és diákok lepték el a Széll Kálmán teret

„Oktatásban nincs jobb/bal”, „Tanár kell minden szakmához” – ilyen feliratokba futhatott az, akinek szerda reggel a Széll Kálmán téren volt dolga. Immár 37. alkalommal rendezték meg a Zebraszerdát, Budapesten ezúttal négy helyszínen jelentek meg a táblát tartó tiltakozók, hogy ily módon jelezzék: sürgős változásra van szükség.

A nyári szünet után mától Budapest egyik legforgalmasabb terén is újjáéledt a kezdeményezés, Visi Piroska, az akció egyik szervezője, rendszeres résztvevője a helyszínen elmondta:

Egészen addig folytatjuk, amíg nem lesz érdemi előrelépés.

Noha a kormány gyakran azt hangoztatja, hogy az oktatási problémák leginkább vidékre koncentrálódnak, az édesanya szerint Budapesten és az általa különösen jól ismert Közép-Budai Tankerülethez tartozó intézményekben is komoly gondok vannak.

Mint mondta: hat gyermeke révén az elmúlt években a saját szemével követte végig, ahogyan fokozatosan visszaesett a színvonal. Példaként említette, hogy míg korábban nem volt szükség pluszsegítségre, ez ma már elképzelhetetlen, kisebb gyermekeinek kénytelen magántanárt fogadni, másképp ugyanis nem tudnának nyelvvizsgát tenni.

Úgy gondolom, hogy mi még így is jó helyzetben vagyunk, de azt is tudom: mindig van lejjebb, és ha most nem fordítjuk vissza a negatív folyamatokat, akkor az iskolák rövid időn belül gyermekmegőrzőkké válhatnak

– jelenti ki, hozzátéve: azért is volt egyértelmű, hogy az új tanévben is folytatják, mert az ok, amiért anno elkezdték, még mindig fennáll, sőt! Attól tartanak, hogy a státusztörvény miatt hamarosan még nagyobb káosz alakul ki az oktatásban. Úgy véli, a szülők, a diákok és a pedagógusok eddig türelmesek voltak, de többé nem lehet a problémákat a szőnyeg alá söpörni, „most ez a szektor következik”, és ezt a döntéshozóknak is fel kellene ismerni.

Piroska nem egyedül fejezte ki elégedetlenségét, a mai megmozdulásra 84 éves édesanyja és egyetemista fia is elkísérte. Amikor az idős hölgyet arról kérdeztük, hogy miért látogatott ki az eseményre, úgy felelt:

„Tíz unokám van, elsősorban miattuk vagyok itt. Látom, mivel küzdenek napi szinten, a tananyag nemcsak rengeteg, hanem korszerűtlen is, emellett a finanszírozási és a létszámproblémák is egyre szembetűnőbbek” – mondta Kiss Katalin, hozzátéve, hogy meglátása szerint az oktatás 70 éve bajban van, azóta, hogy Klebelsberg Kuno abbahagyta a tevékenységét, a problémák csak fokozódnak.

Unokája, Tóth Márton arról beszélt, hogy noha most már egyetemista, de jól emlékszik, mi okozott nehézséget a középiskolában.

„Elképesztően sok felesleges dolgot tanultunk, a kémia- és fizikaórához szükséges kísérleti felszerelések rendszeresen hiányoztak, a történelem- és angoltanáraim pedig folyton váltották egymást, hiányzott az állandóság” – sorolta.

„Aki csak teheti, elmegy más területre”

Egy másik társasághoz odalépve egy édesanya arról beszélt: már tíz évvel ezelőtt sem volt fényes a helyzet, ő akkor döntött úgy, hogy magániskolába íratja a gyermekeit.

„Ez azóta is hatalmas áldozattal jár a mindennapokban, de úgy éreztem, nincs más lehetőség. Jó látni, hogy ma már elindult egy összefogás, egyénileg ugyanis nem lehet változást elérni. Nekem négy gyermekem van, a legidősebb már gimnazista, szinte biztos, hogy külföldre megy továbbtanulni, és attól tartok: idővel mindegyiküket elveszítem, az itthoni közegnek sajnos nincs megtartóereje” – fogalmazott Nagy Petra.

Egy édesapa lapunk kérdésére elmesélte, hogy egykor ő maga is pedagógus volt, de ma már informatikusként dolgozik, tanárként ugyanis nem tudott megélni.

Aki csak tud, elmegy más területre

– jelentette ki Szabó Zoltán, akinek négyből négy gyermeke már szintén külföldön van.

A Széll Kálmán téren Burai Veronikával, a Szülői Összefogás Közösség tagjával is összefutottunk. Hangsúlyozta, bár már sokan belefáradtak a tiltakozásba, most, az iskolába visszatérve – látva a helyzetet – úgy érzik, nem szabad feladni. Hozzátette, hogy az ő gyermeke különösen nehéz helyzetben van, mivel a koronavírus-járvány idején kezdte meg a középiskolát, 2024-ben pedig elsők között tesztelheti le az új érettségi rendszert.

Igaz, csak egy rövid időre, de a szülők mellett az Egységes Diákfront aktivistái is csatlakoztak a Zebraszerda kezdeményezéshez, a tanulók táblákkal a kezükben azt skandálták:

Szabad ország, szabad oktatás!

Továbbá szolidaritásképp több olyan résztvevő is megjelent a helyszínen, akinek egyébként nincs gyermeke. Kiss Andrea a szociális szférában dolgozik, az Indexnek elmondta: azért érkezett, mert az oktatás egy nemzeti ügy, és egy olyan országban szeretne élni, ahol van esély a fejlődésre, az előrelépésre.

A busz- és villamosvezetők a tanárokkal vannak

Végül a jelenlévőknél afelől is érdeklődtünk, hogy a Széll Kálmán téren megforduló járókelők, autósok jellemzően hogyan reagálnak az akcióra.

Kiemelték, hogy a visszajelzések nagyobb százaléka pozitív, sokan kihajolnak az ablakból, dudálnak, megállnak, és köszönetet mondanak. Tapasztalataik szerint a busz- és villamosvezetők is rendkívül szolidárisak, nemegyszer beszélgettek már velük, sokszor elmondták nekik, hogy tudják: a tanárok még náluk is kevesebbet keresnek, és ezt elfogadhatatlannak, méltánytalannak tartják.

A tiltakozók természetesen negatív megjegyzésekből sem szenvednek hiányt, voltak már kommunisták és hazaárulók, de miután sokan azt hiszik, hogy tanárként adnak hangot a nemtetszésüknek, gyakran azt is megkapják: „inkább menjenek tanítani”.

Egy kisebb atrocitásnak mi is szemtanúi voltunk, az esemény végén egy járókelő lépett oda a szülők csoportjához, hogy közölje: szerinte az állami rendszer soha nem lesz jobb, ezért nem is érdemes harcolni érte.

„A kiszolgáltatottság elkerülhetetlen, maximum a póráz hosszán lehet állítani” – emelte ki.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)