Felül lehet-e írni feljelentési kötelezettséggel a gyónási titkot?

A gyónás (confessio) több vallásban is a bűnök beismerését, bevallását jelenti. A kereszténység kezdeti évszázadaiban, az üldözések idején sokan félelemből megtagadták a hitüket, és amikor megbánták gyöngeségüket, a közösség csak nyilvános bűnvallomás után fogadta vissza őket. A közösség Isten nevében bocsánatot nyilvánított ki feléjük. Erre utal Jézus ígérete is:

Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.

A bűnvallomás közösségi gyakorlata aztán lassan elhalt, de az ír misszionáriusok tevékenysége nyomán, a keleti keresztényeket követve egyre inkább gyakorlattá vált a nyugati egyházban is a személyes bűnbánattartás, a gyónás, az úgynevezett fülgyónás. 1215-ben a negyedik lateráni zsinat pedig kötelezővé tette az évi egyszeri gyónást. A felszentelt papok Isten helyetteseiként hallgatták meg a bűnvallást és adtak a „Szentháromság Egy Isten” nevében feloldozást.

A gyónási titok legismertebb vértanúja Nepomuki Szent János, akit IV. Vencel király felesége választott gyóntatójául. A király egy sikertelen mérgezési kísérlet után meg akarta tudni, miket szokott gyónni a felesége; mivel azonban János nem volt hajlandó megmondani, megkínoztatta és 1393-ban a Moldva folyóba dobatta.

A gyógyulás útja a trauma feltárása

Beer Miklós nyugalmazott váci püspök, aki a minap megjelent A titok című tanulmánykötetben osztotta meg gondolatait a gyónási titokról, kifejtette: a katolikus egyházban megmaradt a személyes gyónás lehetősége és elvileg az évi legalább egyszeri „kötelező” gyónás elvárása, de már a legtöbb egyházközségben az életszerűbb gyóntatószobák váltják fel a gyóntatószékeket.

A katolikus egyházban a gyónás szentség, a bűnbánat szentsége, amit a legnagyobb tisztelettel kell megközelíteni. A szentmise elején minden alkalommal úgynevezett bűnbánati liturgiát végeznek: aki lelkiismeretében súlyos bűnösnek érzi magát, áldozás előtt gyóntatást kér.

A nyugalmazott püspök szerint a hibázás, bármiféle bűn, súlyos lelki terhet jelent. A pszichológiai gyakorlatból ismerős a lelki trauma kezelésének módja. A gyógyulás útja a trauma, a szorongás gyökerének a feltárása. A gyónás pedig vallási oldalról ugyanezt kínálja.

Egy abortusz vagy házasságtörés, de bármi más vétek olyan lelki terhet jelent, aminek feloldása nagyon nehéz. A megbocsátás, Isten irgalmának kinyilvánítása hatalmas segítséget jelent

– állította Beer Miklós, aki szerint a gyóntatópap felelőssége éppen ezért egyértelmű. Csak úgy tud segíteni, ha a gyónóban ott van a feltétlen bizalom. Ennek pedig elengedhetetlen feltétele a diszkréció, vagyis a gyónási titok.

A gyónási titok védelme

A titoktartás elsősorban a gyóntató papot kötelezi, de titoktartásra van kötelezve mindenki, aki bármilyen módon tudomást szerez a gyónásban elhangzottakról. A ma is hatályos Egyházi Kódex (Codex Iuris Canonici) értelmében

az a gyóntató, aki a gyónási titkot közvetlenül megsérti, az Apostoli Szentszéknek fenntartott önmagától beálló kiközösítésbe esik, aki pedig csak közvetve teszi ezt, a büntetendő cselekmény súlyossága szerint büntetendő.

A gyónási titok fogalma a világi jogban is ismert. Már a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény kimondta, hogy megtagadhatja a tanúvallomást „az ügyvéd, az orvos és más olyan személy, aki hivatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomással titoktartási kötelezettségét sértené meg”. A lelkészi titoktartást azonban csak a rendszerváltozás utáni 1998-as büntetőeljárási törvény nevesítette, amikor úgy rendelkezett, hogy „nem hallgatható ki tanúként a lelkész, illetőleg egyházi személy arról, amire hivatásánál fogva titoktartási kötelezettsége áll fenn”.

A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény pedig már egyértelműen leszögezi:

Az egyházi személy a hitéleti szolgálata során tudomására jutott, személyiségi jogot érintő informáci­ókat nem köteles állami hatóság tudomására hozni.

Ez magyarán azt jelenti, hogy a gyóntatópap nyomozati ügyekben egyrészt nem köteles terhelő tényeket bejelenteni, de a bíróság sem kötelezheti tanúvallomásra.

Régi bűnnek hosszú az árnyéka

Különösen a francia katolikus egyházban történt szexuális visszaélésekről kiadott jelentés után merült fel ismét elemi erővel, nem kellene-e bejelentési kötelezőséget előírni arra az esetre, ha a pap a gyónás során például kiskorú ellen elkövetett szexuális visszaélésről szerez tudomást.

A kérdésről Hans Zollner német teológus és pszichológus írt egy érdekfeszítő cikket, amelyben felidézte: egy felnőttként egyházi szexuális bántalmazást szenvedő áldozat mutatott rá arra a gyakran figyelmen kívül hagyott tényre, hogy

Ez az áldozat hangot adott aggodalmának is: ha valaki nem lehet teljesen biztos abban, hogy titokban marad, amit a gyónásban elmond, akkor elveszhet azon kevés biztonságos helyek egyike, ahol a bántalmazás tapasztalatáról el lehet kezdeni beszélni.

A német teológus ennek kapcsán azt javasolja a Szentszéknek, hogy vegye fontolóra egy új rendelkezés kiadását gyóntatók számára. Zollner szerint az utasításnak három kérdést kellene tisztáznia:

1. Kihez fordulhatnak a gyóntatók, ha felvilágosításra és útmutatásra van szükségük, annak érdekében, hogy szakszerű segítséghez tudják irányítani az áldozatokat és más rászorulókat?
2. Milyen eljárásokat kell követnie a gyóntatónak, ha valaki – akár elkövető, akár áldozat – beleegyezik abba, hogy a gyónáson kívül találkozzanak?
3. Milyen támogatást kapnak a gyóntatók, hogy kezelni tudják az erkölcsi és jogi elveket, amelyeket néha nem könnyű összeegyeztetni?

Más véleményen van viszont Kiss Antal teológus, aki az Indexnek korábban kifejtette: a gyóntatópapnak lelki kötelessége, hogy az elöljárója felé közvetítse, hogy például az utóbbi időben megszaporodott a gyermekek ellen irányuló szexuális bűnök meggyónása. Utalhat rá, hogy valami komoly baj lehet. Ennyit mondhat, de többet nem. A bűn úgyis kiderül, ahogy mondani szokták: régi bűnnek hosszú az árnyéka. Az áldozatok előbb vagy utóbb felnőnek és beszélni kezdenek – vélekedett a teológus.

(Borítókép:  Alessandro Bianchi / Reuters)