Schadl ügyvédje a büntetőeljárás felfüggesztését kérte a Fővárosi Törvényszéktől

Idén februárban kezdődött a Schadl–Völner-per, miután a Központi Nyomozó Ügyészség vádiratot nyújtott be Schadl György és 21 társa ellen a Fővárosi Törvényszéknél. A vádirat szerint az I. rendű vádlott, Schadl György, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar időközben lemondott elnöke 2018 májusa előtt korrupciós kapcsolatot alakított ki a II. rendű vádlottal, Völner Pál akkori igazságügyi államtitkárral. A vádirat mindamellett a huszonkét terheltet egyéb – korrupciós, gazdasági és vagyon elleni – bűncselekmények elkövetésével is vádolta.

Az ügyben négy előkészítő ülést és tizenegy tárgyalási napot tartottak, amelyeken tíz vádlott beismerte a bűnösségét, és felfüggesztett börtönbüntetést kapott, míg a per fővádlottjai, köztük Schadl György is, továbbá a XVII. rendű vádlott, Schadl-Baranyai Helga tagadta bűnösségét.

Az indítvány szerint az eljárás öt olyan alapjogi sérelmet vetett fel, amelyeknek a fennállásáról az indítványozók meg vannak győződve, csakhogy a hatályos jogszabályok értelmében ezek megállapítására és megoldására kizárólag az Alkotmánybíróságnak van hatásköre.

Az öt feltételezett alapjogi sérelem a következő:

1. Lehallgatás a mentelmi jog felfüggesztése előtt

A Nemzeti Védelmi Szolgálat által folytatott előkészítő eljárásban több vádlottat, köztük Völner Pált, lehallgatták a mentelmi jog felfüggesztését megelőzően. Vajon felhasználhatóak-e ezek a lehallgatások? Az indítvány szerint ellentmondás feszül az országgyűlési (Ogytv.) és a büntetőeljárási törvény (Be.) által megfogalmazott mentelmi jog terjedelme között.

Az Ogytv. 74. § (1) bekezdése szerint ugyanis a mentelmi jog már a büntetőeljárás megindításától, bármely eljárási cselekménytől óvja a mentelmi jog jogosultját, míg a Be. 719. § (1) bekezdésének első mondata szerint a mentelmi jog csupán a gyanúsítottkénti kihallgatástól védi a képviselőt a mentelmi jog felfüggesztésének hiányában, illetve azt megelőzően. Az Ogytv. rendelkezése kétharmados sarkalatos törvény, míg a Be. nem.

2. Megállapodás az együttműködő tanúkkal

A vád úgynevezett koronatanúi együttműködő tanúk. Ők olyan személyek, akiket meg akartak gyanúsítani, azonban a Be. 219. § (1) bekezdése alapján a büntetőjogi felelősségre vonás elkerülésének kilátásba helyezéséről megállapodást kötött velük az ügyészség. A megállapodás szerint az együttműködő tanúk kötelezettséget vállalnak arra, hogy a büntetőügy felderítésével, bizonyításával összefüggő bizonyítékokat bocsátanak az ügyészség rendelkezésére és teljeskörűen feltárják a bűncselekmény előzményeit, az abban részt vevő személyeket. Ha ennek eleget tesznek, velük szemben az ügyészség nem indít büntetőeljárást, azaz tanúvá válnak. Ez meg is történt.

Felmerül a kérdés, hogyan jöttek létre ezek a megállapodások. A megállapodások legtöbbször védő jelenléte nélkül születnek, olyan helyzetben, amikor a megállapodás elutasítása rögtönös gyanúsításhoz és őrizetbevételhez vezethet. Az indítvány szerint ezek a deficitek jellemzik a Be. 219. §-át. Az Alkotmánybíróság szerint azonban a védő, jogi képviselő igénybevételéhez való jog garantálja, hogy a terhelt vallomása szabad elhatározáson alapul és önkéntes. A kellő, semleges jogi tanácsadás ezekben az esetekben nem garantált, hiszen az ügyészség a nyomozás és vád eredményességében érdekelt.

3. Nem kötelező az ügyvéd az előkészítő ülésen

Az indítvány szerint az előkészítő üléssel kapcsolatban is alapjogi sérelem merül fel. A Be. 499. § (6) bekezdése rögzíti:

Ha az ügyben több vádlott van, a vádlott-társak és védőik jelenléte az előkészítő ülésen nem kötelező.

Mint ismert, több vádlott beismerte tettét az előkészítő ülésen, ezzel azonban nemcsak önmagát vádolta, hanem többekre terhelő vallomást tett. Elítélése után ez a vádlott tanúként jelenik meg az eljárásban, és a Be. 172. § (1) bekezdés bc) pontja alapján megtagadhatja a vallomástételt. Előállhat tehát olyan helyzet, hogy őt sem a nyomozás során, sem az előkészítő ülésen nem látta a másik vádlott védője, sem a másik vádlott, akinek a büntetőjogi felelősségét pedig éppen ez a vallomás alapozza meg. Ilyen esetben a kötelező védelem ellenére a Be. megfosztja a többi védőt attól a lehetőségtől, hogy élni tudjanak jogaikkal. A vádlottnak tehát érdeke fűződik ahhoz, hogy jelen legyen a védője az előkészítő ülésen, akár a többi vádlott beismerő vallomást tesz, akár nem. A már be- és be nem ismerő vádlottak védőinek távollétében nem tartható meg az előkészítő ülés. Nem orvosolja a helyzetet, hogy a védő és vádlott jelen lehet. Csakhogy a védelemről kötelező védelem esetén nem lehet lemondani.

4. Mi orientálja a bíróságot a büntetés kiszabásakor?

Az indítvány szerint a többvádlottas ügyekben óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy mennyire befolyásolja az elsőfokú bíróságot a büntetéskiszabásban, ha az előkészítő ülésen beismerő vallomást tett vádlottak ítélete a másodfokú bíróság elé kerül.

Az elsőfokú eljárásban a Be. 500. § (2) bekezdés b) pontja alapján a bíróság a vádirati tényállás megalapozottságát, illetve a bűnösség kérdését nem vizsgálhatja, és azt a másodfokú bíróság sem teheti meg. A jogorvoslati eljárásban így a másodfokú bíróság csakis a büntetéskiszabási körülmények vizsgálatára szorítkozhat. Ennek során fennáll a lehetősége, hogy másodfokon súlyosabb büntetést szabnak ki.

Vagyis az elsőfokú bíróság nem szab ki majd saját meggyőződése szerinti büntetést, hiszen az elkülönítés során már kiszabott és másodfokon esetleg enyhített vagy súlyosított ítélete kihat az elsőfokon még tárgyalás alatt lévő vádlottal szemben kiszabandó büntetésre. Az elsőfokú bíróság nyilvánvalóan nem fog szembemenni az általa akkor már hivatalból ismert, jogerős másodfokú büntetéssel.

5. Túllépte hatáskörét a Nemzeti Védelmi Szolgálat

Az indítvány szerint az előkészítő eljárás elrendelésével kapcsolatban fontos körülmény, hogy az eljárást a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda (KR NNI) 2021. március 4-én kelt tájékoztatása alapján rendelték el. A KR NNI a tájékoztatáshoz csatolta azokat a lehallgatási anyagokat, amelyekből azt a következtetést vonta le, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) munkatársa érintett lehet bűncselekmény elkövetésével. A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) másnap, 2021. március 5-én elrendelte az előkészítő eljárás lefolytatását.

Kérdés, hogy pár óra elegendő volt-e az NVSZ-nek, hogy döntést hozzon az előkészítő eljárás megindításáról, vagy esetleg nem formális keretek között már célzottan kommunikáltak egymással a hatóságok a büntetőeljárás megindítása érdekében. Azért is aggályos az eljárás ilyen gyors elrendelése, mert a KR NNI által csatolt hanganyag leiratában nincs olyan adat, amelyből állítólagos NAV-os munkatárs érintettségére lehetne következtetni.

Az előkészítő eljárás lefolytatására az NVSZ a NAV munkatársa vonatkozásában rendelkezett hatáskörrel, továbbá más személyekkel szemben is csak az esetleges NAV-os munkatárshoz köthető bűncselekményi körben. Vagyis az előkészítő eljárást az NVSZ-nek Schadl Györggyel szemben el sem lehetett volna rendelnie, vagy az ügyet át kellett volna adnia olyan nyomozó hatóságnak, amely polgári személyekre is hatáskörrel rendelkezik.

Következésképp: a hatáskör hiányában lefolytatott eljárás nem felel meg a bizonyítás törvényességére vonatkozó szabályoknak, mivel a Be. 166. § (1) bekezdése alapján a bizonyítási eszközök felderítése, összegyűjtése, biztosítása és felhasználása során a Be. rendelkezéseinek megfelelően kell eljárni. A Be. 167. § (2) bekezdése értelmében az NVSZ által beszerzett bizonyítási eszközöket/bizonyítékokat az eljárásban nem lehet felhasználni, mivel a szolgálat nem a jogszabályban meghatározott feladatainak ellátása során szerezte be azokat, hanem hatáskörét túllépve. Az indítvány szerint mulasztásban megnyilvánuló Alaptörvény-ellenességet okoz, hogy a Nemzeti Védelmi Szolgálat hatáskörének megsértésére nem tartalmaz szankciót a büntetőeljárási törvény.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)