Nálunk vádalku helyett „büntetésalkut” köt az ügyészség a bűncselekmény elkövetőjével

A vádalku mindenekelőtt pergazdaságossági szempontokat szolgál, hiszen megegyezés esetén nincs szükség hosszadalmas és költséges bírósági eljárásra. A bírónak vádalku esetén kizárólag arra szorítkozik a munkája, hogy megnézze, az egyezség megfelel-e a jogszabályoknak, mert ha igen, akkor jóváhagyja azt, és eltekint a történtek részletekbe menő vizsgálatától.

Amerikai mintára

Sándor Zsuzsa korábbi büntetőbíró szerint az amerikai igazságszolgáltatásban a büntetőügyek több mint 90 százalékát esküdtszék nélkül, vádalkut kötve bírálják el. Az ügyész vádat akar emelni, mondjuk, szándékos emberölés miatt, majd ő, valamint a vádlott és védője alkudozni kezdenek arról, hogy a vádlott milyen bűntettben hajlandó elismerni a bűnösségét. Szándékos emberölés helyett például gondatlanban vagy csak egy testi sértésben. Ha megegyeznek, akkor az ügyész az enyhébb bűntett miatt képviseli a vádat, és az így kötött egyezséget terjesztik az előkészítő ülésen a bíró elé. A bíró, aki egyedül dönt, nem folytat le bizonyítási eljárást, hanem az így elé tárt bizonyítékok alapján abban a bűntettben mondja ki a vádlott bűnösségét, amit az beismert, és kiszabja azt a büntetést, amelyben a felek előzőleg megegyeztek.

Azt kell csupán vizsgálnia, hogy a vádlott beismerése önkéntes volt-e, és megértette a beismeréséhez fűződő következményeket

– állítja az egykori tanácsvezető bíró.

Dobos István ügyvéd egyik írásában arra is rámutat, hogy az a jogintézmény, amelyet amerikai mintára a közbeszédben vádalkunak neveznek, a büntetőeljárási win-win szituáció tipikus esete: a terhelt a kedvezőbb elbánásért cserébe információt szolgáltat más, nagyobb súlyú bűncselekményről, a hatóság pedig ezáltal olyan információkhoz jut hozzá, amelyeket egyébként nem vagy csak nagy nehézségek árán tudna beszerezni.

Nálunk „büntetésalku” van

Magyarországon vádalku helyett csak egyezség van. A korábbi büntetőeljárási törvény is ismert egy egyfajta egyezséget, a tárgyalásról lemondást. Amikor 2000 tavaszán ezt a jogintézményt bevezették, nagy reményeket fűztek hozzá.

Nos, a tárgyalásról lemondás teljes kudarc lett, mert az eljárás nehézkessége, az adminisztratív terhek és nem utolsósorban a terheltnek biztosított csekély kedvezmény miatt alig fordult elő. Írd és mondd: volt olyan év, amikor mindössze 84 vádlottat, a terheltek 0,14 százalékát érintette a tárgyalásról lemondás, sőt, akadtak megyék, ahol egyetlenegy ügyben sem alkalmazták.

A 2018. július 1-jén hatályba lépett új büntetőeljárási törvény értelmében az ügyészség és a terhelt nem vádalkut kötnek, hanem jóval inkább „büntetésalkut”.

Ennek a „büntetésalkunak” tehát az a lényege, hogy az ügyészség és a terhelt vádemelés előtt egyezséget köthet az elkövetett bűncselekmény kapcsán a bűnösség beismeréséről és a cselekmény következményeiről, amelyet később a bíróság „szentesít”.

Egyezség a koronatanúval

Az évtized korrupciós ügyében is történt a vádemelés előtti egyezség.

Az más kérdés, hogy F. Vivien, aki tíz éven át dolgozott bizalmi emberként a végrehajtói kar volt elnöke mellett, és bizalmasaként – legalábbis a vádhatóság szerint – nyilvántartotta a ki- és bejövő kenőpénzek útját, a legutóbbi bírósági tárgyalásokon sokszor nem tudott válaszolni a feltett kérdésekre.

Bátki Pál ügyvéd véleménye szerint egy egyezség elméletileg minden résztvevőnek kínál valamiféle előnyt: az igazságszolgáltatás rendszere mentesül egy hosszadalmas, rendkívül költséges és bizonytalan kimenetelű eljárás lefolytatása alól; a terhelt előnyösebb büntetést kap, mint arra az általános szabályok szerint lehetőség lenne; a sértett felé pedig azt közvetíti a jogintézmény, hogy az elkövető mindenképpen büntetésben részesül.

Mindazonáltal negatív hatással is járhat, hiszen megszaporodhat azoknak a száma, akik ártatlanságuk ellenére, a súlyos büntetéstől való félelmükben tesznek beismerő vallomást

– vélekedik az ismert büntetőjogász.

Csak az ügyész minősíthet

Mint arról már szó esett, vannak olyan kérdések, amelyekről a felek az egyezség keretein belül nem állapodhatnak meg. Idetartozik a tényállás és a bűncselekmény jogi minősítése. Ezeket a törvény maga zárja ki az egyezség köréből. Ezt a szakemberek azzal magyarázzák, hogy

A törvény szerint a minősítés szakmai kérdés, ami az ügyész feladata. Védői oldalról joggal merülhet fel mégis, hogy miért ne lehetne alku tárgya a minősítés, hiszen az ügyvéd is a jogi szakma képviselője, és sok esetben éppen a minősítéssel nem értenek egyet a felek. Márpedig az eltérő minősítés eltérő büntetési tételt is jelenthet. Nem mindegy ugyanis, hogy öt vagy másfél év egy adott cselekmény büntetési tételének középmértéke. Ezekben az esetekben azonban a mai szabályozás szerint a védő vagy elfogadja az ügyész minősítéssel kapcsolatos álláspontját, vagy lemond az egyezségről.

(Borítókép: Index)