Orbán Viktor elárulta, hogy mit választott a miniszterelnöki csatakiáltásnak

Orbán Viktor azzal kezdte beszédét, hogy nem egyszerű dolog zárszót mondani egy olyan konferencián, amelyen az ember nem vett részt, de boldog születésnapot kívánt. Azt meg tudja állapítani két perc alatt is, hogy ünneplés gyanánt munka folyik, ami helyes, szükséges.

Mit keresek én itt, a Külügyi Intézet 50. születésnapi konferenciáján? – tette fel a kérdést Orbán Viktor, a rövid válasza: mostantól az a felállás, hogy önök a miniszterelnök alatt dolgoznak. A kormányfő reméli, hogy hasznos háttértudásra tehetnek majd szert a kormány munkájában.

A külpolitikai stratégiának az irányvonalait a miniszterelnök és stábja alakította ki, a külügyminisztérium hajtotta végre. Ha a legnagyobbakat idézzük, Tisza, Bethlen, Teleki, és megvizsgáljuk, hogyan dolgoztak, azt látjuk, hogy a mostani helyzettel visszatérünk a hagyományhoz

– fejtette ki a miniszterelnök, hozzátéve: a hagyományokat nem a szél hordja össze, hanem több nemzedék tudása összegződik ott, a hagyományok nem véletlenül alakulnak ki.

Orbán Viktor szerint Magyarország olyan ország, amelyet a történelem arra ítél, hogy maga elé ambiciózusabb célt tűzzön, mint ami méretéből vagy gazdasági erejéből következne. Ezek az országok nem engedhetik meg maguknak, hogy lemondjanak a külpolitikában rejlő energiáról, dinamikáról és kezdeményező erőről, a külpolitika gyeplőjét az ilyen országokban szorosan kell fogni, ami a mi alkotmányos rendszerünkben azt jelenti, hogy jó, ha a miniszterelnök fogja.

Ez a dolog csak akkor működik jól, ha a miniszterelnök mellett működik egy döntéselőkészítő stáb, ami segíti a gondolkodást. A miniszterelnöki munka csatakiáltásának választottam 35 évesen, ami úgy hangzik, és azóta is követem, hogy egyedül soha sem lehetsz elég okos. Ez a külpolitikában a legnyilvánvalóbban érhető tetten. Ezért természetesen szükséglet, hogy a Külügyi Intézet segítse a miniszterelnök munkáját

– rögzítette Orbán Viktor, hozzátéve, hogy ne engedjük ebből. A miniszterelnök arról is beszélt, hogy nem most csöppent a külpolitikába, és pontosan tudja, hogy a külpolitika a formaságokra leginkább adó területe a politikának, mert gyakran kényes kérdésekről van szó. Ám ez nem jelenti azt, hogy akinek meghökkentő állításai vagy javaslatai vannak, az normát sért. 

„Nem vagyunk nagyhatalom, de igényt tartunk az önálló külpolitikára. A relatív erőfölényünk alacsony” –  fogalmazott a miniszterelnök, aki szerint ennek ellenére vállaljuk a konfliktusokat, és Magyarország képes önálló külpolitikát folytatni. A miniszterelnök szerint radikális álláspontot kell képviselni, és nagy ívű víziókra, konkrét stratégiára van szükség. Orbán Viktor úgy véli, hogy nem követhetjük a merjünk kicsik lenni politikáját, radikálisnak kell lenni, mert az növeli az ország mozgásterét. Orbán szerint a radikális mást jelent a magyarban, mint a legtöbb nyugati nyelvben, a magyarban a lényegét, a gyökerét jelenti a dolgoknak. Ez egy magyar adottság. „Mi, magyarok nem vitatkozunk azon, hogy milyen módon kell elosztani és integrálni a migránsokat. A magyarok számára az a kérdés, hogy jó dolog-e egyáltalán a migráció. A nyugatiak nem jutnak el idáig” – fogalmazott Orbán Viktor. 

„Évszázados távlatban nem volt olyan aktív és kiterjedt a magyar külpolitika, mint az elmúlt években”

A második tétele Orbán Viktornak, hogy minden híresztelés ellenére, az a külpolitikai gyakorlat, hogy lényegre törően teszik fel a kérdéseket, nem rontja, hanem emeli Magyarország presztízsét és megbecsültségét.

Az, hogy mások nem ebben a nyelvi keretben adják vissza a tudásukat, nem jelenti az, hogy őket ne foglalkoztatnák ezek a kérdések. Nem hiszem, hogy egy olaszt, franciát vagy németet nem ragadna el időnként a hév, amikor otthon van, és ne tenné fel a kérdést, hogy nem lehetne-e visszacsinálni az egészet, a migránsok integrálása helyett hogyan lehetne visszamenni abba az időszakba, ahova lehet, hogy visszakívánkoznánk, abba a 30-40 évvel ezelőtti állapotba.

A miniszterelnök ezzel azt akarta mondani: „attól, hogy mások nem ezt a radikális beszédmódot, helyzetelemzést és önkifejezést választják, nem jelenti, hogy ne érdekelnék őket a lényegi kérdések, ezért szívesen hallgatnak bennünket. Lehet, hogy nem csatlakoznak, lehet, hogy nem kérnek a csihi-puhiból, de meghallgatnak minket”.

Intellektuális és politikai értelemben is próbálja megvédeni a magyar kormány az álláspontját, ez lassan névjeggyé válik, tulajdonképpen ez a magyar soft power. Orbán Viktor szerint egyre több bonyolult szituáció jön létre, egyre több kombinációs és koalíciós lehetőség nyílik, ezzel kapcsolatban a következő két-három hét diplomáciai eseményeit ajánlotta a közönség figyelmébe.

A kormányfő szerint meg kell vizsgálni azt a vélekedést is, hogy a radikális lényeglátás nem presztízshez, hanem elszigeteltséghez vezet.

Évszázados távlatban nem volt olyan aktív és kiterjedt a magyar külpolitika, mint az elmúlt években

– jelentette ki Orbán Viktor, hozzátéve: intenzív nyugati kapcsolatrendszer, dübörgő keleti és déli nyitás, beruházások és konnektivitás.

A vezérlő elv

A miniszterelnök harmadik tétele: a magyar külpolitika nemzetiérdek-alapú. A kormányfő szerint hagyományosan úgy szokták tipologizálni a külpolitikát, hogy az vagy idealista, vagy realista. Ha valaki idealista, akkor az általa fontosnak tartott elv érvényesülése felett próbál bábáskodni a világban, ez értékalapú külpolitika. Ha realista, akkor az erőben, az erőegyensúlyban hisz, az érdekeit is erőtöbblettel igyekszik érvényesíteni, ez az érdekalapú külpolitika.

Orbán Viktort az érdekalapú külpolitika sem lelkesíti különösebben, míg az értékalapúról sincs túl jó véleménye.

A nemzetiérdek-alapú külpolitika viszont egyesíti az idealizmus és a realizmus legjobb elemeit. A nemzeti szó nem egy jelző, hanem lényegi szó ebben a szókapcsolatban. Ez utal az idealista elemre, hiszen a nemzet elsősorban egy eszme, és az érdek, amit a nemzeti szóhoz kapcsolunk, az meg maga a realizmus, a szükséges, hasznos, praktikus dolgok gyűjtőneve. Ez egy sajátos, akadémiai körökben ritkán tárgyalt gondolkodásmódot követel meg. Azt, hogy a nemzetiérdek-alapú külpolitika nem lehet dogmatikus. Nem is tud dogmatikussá válni. Az a legfontosabb feladata, hogy minden helyzetben felismerje a nemzeti érdeket, és ez alapján cselekedjen. A nemzetiérdek-alapú külpolitika rendelkezik szellemi tartalommal, magában hordoz elveket és értékeket is, de folyamatosan rugalmas alkalmazkodásra kényszeríti azt, aki ezt vallja

– fejtette ki Orbán Viktor, hozzátéve: szem előtt tartják a hatalmi egyensúlyt, de nem puszta erőtöbblettel akarnak érdeket érvényesíteni. A kiterjedt, minden irányba nyitott kapcsolatrendszer, az okosan felhasznált soft power eszközök arzenáljában hisznek, ez a magyar külpolitika igazi ereje, ebben számít leginkább a Magyar Külügyi Intézet segítségére. A miniszterelnök szerint a Magyar Külügyi Intézetnek segítenie kell eligazodnia a a világ nagy kérdéseiben, mert egyre nagyobb szükség van a döntéselőkészítő munkára. Szükség van egy mély, elemző munkára, egy különleges szellemi osztagra. A miniszterelnök szerint a Magyar Külügyi Intézet egy ilyen szellemi műhely. „Boldog születésnapot. Jó munkát kívánok” – üzente a Magyar Külügyi Intézetnek az alapításának 50. évfordulója alkalmából megrendezett konferencián Orbán Viktor.

A konferencián beszédet mondott Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, valamint Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is.

(Borítókép: Orbán Viktor. Fotó: Szollár Zsófi / Index)