Roncsautó lehet a miskolci önkormányzati választás szerencsehozó talizmánja?

Kitört jobb első kerekén támaszkodó Opel (Vauxhall) az út szélén, piros autóroncs a mexikóvölgyi árokban. Ilyen és ehhez hasonló hulladékokra vadászik Hollósy András és Bajusz Gábor, a miskolci Fidesz–KDNP önkormányzati képviselői, mivel úgy tapasztalták, hogy a város lakói torkig vannak a közterületeken hátrahagyott járművekkel. A roncsvadászat terén azonban erős baloldali konkurenciát kaptak.

A hasznavehetetlen roncsokkal szemben az a legfőbb kifogás, hogy a belső városrészekben foglalják az értékes parkolóhelyeket, zöldterületeken pedig – amellett, hogy csúfítják a látképet – szennyezhetik a környezetet. 

Mire jó a roncsautó?

A politikusok jól fényképezhető közösségi munkája egyébként klasszikus közvetítői tevékenység, mely abból a szempontból is hálás feladat, hogy különösebb erőforrást nem igényel. Elég működtetni azokat az informális csatornákat, ahol a lakosság jelezheti számukra a problémával érintett helyszínt. Ebben a folyamatban Hollósy Andrásék csak becsatornázzák a nem túl proaktív önkormányzat felé a feladatot, alapesetben ugyanis a rendőrség és a Miskolci Önkormányzati Rendészet a felelős az elszállításért, amennyiben a város közigazgatási területén belül van a jármű. 

A jelenlegi városvezetés egy buborékban él, tanácsadói körrel körülvéve, és nem akarja érteni az egyszerű miskolciak életét. Döntésképtelenek, nem hallják meg az emberek problémáit.

– ezt már a DK polgármester-jelöltje, Hegedűs Andrea közölte, hozzátéve, hogy akinek a lakókörnyezetében ilyen roncs található, annak egy is sok. A DK véleménye szerint minden illegális szemételhelyezés elleni küzdelemnek három iránya van, a prevenció, a szemléletformálás és a kommunikáció. A miskolciak elég aktívak abban, hogy jelzik, ha ilyen esetekkel találkoznak, akár a helyi önkormányzati képviselő megkeresésével, akár a közösségi oldalakon történő információ megosztásával. 

Hollósy Andrásék eddig már több mint egy tucat autó elszállítását intézték el így, s bár a KDNP politikusa a feladatot személyes missziójának tekinti, azt elismerte, hogy a tömegközlekedés szolgáltatási színvonalának rendbetétele, a közbiztonság és a köztisztaság mielőbbi javítása, valamint egy élhető jövőképpel rendelkező Miskolc felépítése is fontos cél.

Legalábbis erre utal, hogy a roncsautók elszállításának tematikáját a másik oldal is elkezdte használni. A baloldali összefogás (Velünk a város) frakciójában helyet foglaló Erdei Sándor (alias Rokker Zsoltti) képviselő is fontosnak érezte, hogy bekapcsolódjon a kutatómunkába. Roncsautó-kommandójuk eredményeiről több posztot is írt közösségi oldalán. 

Ha számos egyéb fontos várospolitikai kérdésben (akkumulátorgyár, közösségi közlekedés, foglalkoztatottság, panelprogram) komoly viták is vannak, roncsautóügyben széles körű az egyetértés. Hegedűs Andrea a jól dokumentált akciókról azt mondja, minden törekvés, ami azt a célt szolgálja, hogy a város közterületei rendezettebbek legyenek, fontos a miskolciak számára.

Autós Taigetosz

A patakmederbe lelökött roncs példája jól jelzi, hogy a tulajdonosok számára a roncsautók megfelelő kezelésének költsége gyakran meghaladja magának az autónak az értékét, s amennyiben nem azonosítható be a tulajdonos, úgy – a fellelés helyétől függően – vagy a rendőrség vagy az önkormányzat, országos közúthálózat esetében pedig a Magyar Közút viszi el, azaz végső soron közpénzen oldódik meg a probléma. A politika érdekeltjei az ezen roncsok eltávolításában rejlő népszerűségszerző lehetőséget ragadják meg.

Az önkormányzat a megtalálásuk (bejelentés) után a roncsjárműveket miskolci esetekben egy erre elhatárolt telephelyre szállíttatja, s a tárolásukról és őrzésükről is gondoskodik, amit a városi rendészet költségvetéséből finanszíroznak.

Az akció leglátványosabban Miskolcon zajlik, ugyanakkor a roncsautók jelentette problémában nem Borsod-Abaúj-Zemplén, hanem Csongrád-Csanád és Bács-Kiskun vármegye a leginkább érintett. Az embercsempészek által hátrahagyott járművek sokasága miatt (tavaly közel 100 autótól szabadultak így meg) kormányrendelet is született, lehetőséget adva arra, hogy ezeket a kocsikat a kormányhivatalok is elszállíttathassák, s ha nem jelentkezik értük a tulajdonosa, három hónap múlva eladhassák.