Mentéshez hívták, a honvédség helikoptere okozhatta a tragédiát Vértesszőlősön

Nem volt több bizonyítási indítványa az ügyészségnek, de a védelemnek sem, így rögtön perbeszédekkel kezdődött a honvédségi helikopter-baleset utolsó tárgyalása a Fővárosi Törvényszék Fő utcai épületében. 

Az ügyészség képviselője rögtön a vádbeszédének elején jelezte, hogy fenntartja a vádirattal azonos minősítést. Légi közlekedés halált okozó gondatlan veszélyeztetésének vétségével vádolja azt a honvéd őrnagyot, P. Attilát, aki kétszer is berepült a vértesszőlősi fás terület fölé, hogy megmentsen egy fán rekedt siklóernyőst. A vád szerint azonban ezzel veszélyeztette a sértettet, O. Zsoltot, és mivel a környéken lévő fák kilengtek, ágak törtek le, még a földön lévő hatósági személyeket is veszélyeztette. Utóbbiak az életük féltése miatt arrébb is húzódtak, majd sisakot vettek fel, és erre kérték a fán tartózkodó sértettet is. A vádhatóság képviselője a beszédében felidézte, hogy a tárgyalásokon P. Attila azzal védekezett, hogy nem kapott tájékoztatást a földön tartózkodóktól arról, hogy veszélyes a mentés. Jelezni azonban nem tudtak volna a helikopter zajából fakadóan. A vád szerint a pilóta nem is mérte fel a veszélyes tényezőket, elmulasztotta a tőle elvárható körültekintést, kérdést sem tett fel a körülményekkel kapcsolatban, több dologra is úgy felelt, hogy „abban a hiszemben volt”, illetve „úgy tudta”.

A védekezésében kitért arra is, hogy amennyiben kapott volna ilyen jelzést, akkor két-három másodperc alatt elhagyta volna a területet. Ehhez viszont valakinek veszélyeztetnie kellett volna a saját testi épségét, hogy szóljon a helikopter pilótájának, azonban nem tudni, hogy ez mennyi időt vett volna igénybe, illetve ezzel elkerülhető lett volna a baleset.

Elefánt a porcelánboltban, csak az a baj, hogy itt nem porcelánok, hanem egy ember élete tört össze

– jegyezte meg a perbeszéde közben az ügyésznő. Mint kiderült, két alpintechnikai módszerrel is lett volna mód lesegíteni a siklóernyőst, de mégis maradtak a helikopteres mentésnél. 

A vádbeszéd végén kérte az eljáró bírót, hogy a vád szerint mondja ki bűnösnek az őrnagyot, és ítélje felfüggesztett fogházbüntetésre.

Nem gondatlanul, hanem szándékosan okozta a veszélyhelyzetet

A meghalt siklóernyős jogi képviselője folytatta a perbeszédek sorát. Tóth M. Gábor felhívta a figyelmet először arra, hogy volt olyan szakértői vélemény, amely meglátása szerint hiányzott az eljárásból. Megemlítette, hogy a vádlott hosszú évek óta hiba nélkül repült, így látnia kellett volna, hogy mi lesz a következménye, ha még egy alkalommal berepül a fák fölé. Az első ilyen után ugyanis szerinte el kellett volna hagynia a területet, és akkor az ernyős maximum még néhány órát lett volna a fán, de a mai napig élne.

Nem megfelelően választott mentési manővert, ha volt erre parancs, azt meg kellett volna tagadnia, és el kellett volna hagynia a területet – sorolta az ügyvéd. Meglátása szerint azonban nem gondatlanul, hanem szándékosan okozta a veszélyhelyzetet a pilóta. Erre is utalt, amikor felolvasta azt a mondatot, ami a pilótafülkében is elhangzott, amikor kiengedték a kötelet az ágakhoz:

Menjen már a p*csába az a kötél!

– mondta a pilóta, a sértetti jogi képviselő szerint az erős turbulenciára utalva.

Nem lehet bűnös a vádlott

A perbeszédek sorát P. Attila védője zárta, aki rögtön az elején megjegyezte, hogy véleménye szerint a vádlott bűncselekményt nem követett el, bűnösnek sem lehet kimondani a tragédiával kapcsolatban. Megítélése szerint nem a vádlotton múlt, hogy így végződött a mentés, így az eljárás megszüntetéséről kellett volna tárgyalni. Az első utasítás szerint csörlős megoldással kellett volna kimenteni a pórul járt ernyőst az ágak közül, ezt azonban az őrnagy veszélyesnek tartotta.

A részleteket megismervén egy alpinkötél leengedése mellett döntött a pilóta és a személyzet, ám nem tudták pontosan, hogy hol helyezkedik el a sértett és annak az ernyője. Utóbbi ugyanis belobbant az erdőben, és letörte a fák ágait, ez azonban az ügyvéd szerint nem a pilóta felelőssége volt, hisz nem tudták, hogy a főernyő hol van. Előtte azonban senkitől nem kaptak figyelmeztetést arról, hogy a manőver veszélyes lenne, pedig a manőverek között percek teltek el. Hozzátette, hogy az ügyben meghallgatott tanúk eltérően nyilatkoztak arról is, mennyire lengtek ki a fák, és melyik berepülés volt veszélyes a földön tartózkodók számára.

A vádlott tapasztalt pilóta, több mint 2100 órát töltött a levegőben, ami a védő szerint magasnak számít. Munkáját már húsz éve végzi, balesetmentesen.  

A tisztelt ügyészség rossz embert vádolt meg!

A védő végül kérte, hogy bűncselekmény hiányában mentsék fel a vádlottat.

A tárgyalás márciusban folytatódik az elsőfokú ítélet kihirdetésével.

Húsz méter magasban rekedt

2020. július 5-én segélyhívás érkezett Vértesszőlős közeléből arról, hogy egy siklóernyős egy fán rekedt a kora délutáni órákban. Hiába jelezte, hogy nincs szüksége a helikopteres segítségre, hogy lejöjjön a húsz méter magasból, mégis Pápáról érkezett a honvédségi mentés. Az egyébként képzett alpinista csak egy felszerelést szeretett volna, hogy le tudjon mászni az ágak közül. Ez viszont már nem történt meg. 

Szinte napra pontosan két évvel később vádat emelt az ügyészség az őrnagy ellen. A Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség légi közlekedés halált okozó gondatlan veszélyeztetésének vétségével vádolja azt a pilótát, aki a vértesszőlősi siklóernyő-balesetben a helyszínre küldött katonai helikoptert vezette.

A közleményben felidézték: a Magyar Honvédség kutató-mentő egysége 2020. július 5-i szolgálata ellátása során riasztást kapott arról, hogy Vértesszőlős közelében egy siklóernyős a fák közé zuhant. Miután a katasztrófavédelem a mentést a földről nem tudta végrehajtani, a vádlott a Mi–8 Rescue 34 típusú helikopterrel a helyszínt megközelítette, majd megkezdte a paplanernyőjével együtt egy fa lombkoronáján rekedt, sértetlen siklóernyős mentését.

Ennek során a parancsnok – miután a csörlőzést veszélyesnek ítélte – többszöri rárepülést követően a helikopterrel elkezdte megközelíteni a siklóernyőst abból a célból, hogy a fedélzeten tartózkodó ejtőernyősök egy hatvan méter hosszú alpinkötélhez rögzítve egy másik, összetekert alpinkötelet engedjenek le a részére, amelynek segítségével saját erejéből leereszkedhet.

Ennek a mentési módszernek az elkezdésekor a vádlottnak fel kellett volna mérnie, hogy a rotorlapátvégek által keltett légörvények a fák ágainak letöréséhez és a fán rekedt paplanernyő belobbanásához vezethetnek, ezért az a sértettre nézve veszélyes – tartalmazza az ügyészség közleménye. Hozzátették: ennek ellenére a parancsnok az elvárható körültekintés – elsősorban a földfelszínen tartózkodó kárhelyszínparancsnoktól történő tájékozódás –, valamint a művelet következményeinek felmérése nélkül kezdte meg a feladat végrehajtását.

A helikopter által keltett turbulens légáramlat a siklóernyő belobbanásával járt, ami letörte azt a faágat, ahol a sértett tartózkodott, aki emiatt a földre zuhant. Az esés következtében a sértett életveszélyesen megsérült, majd egy hónappal később életét vesztette, míg a földön tartózkodó mentőtiszt a lezuhant ágak miatt nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.

(Borítókép: A 2020. július 5-i vértesszőlősi mentés pillanata. Fotó: Olvasói fotó/Index)