Facebook-oldalt indított a kegyelmi ügyet kirobbantó jogász

Mint ismert, a köztársasági elnök kegyelmet adott egy elítélt pedofil bűnöző bűntársának, amiről elsőként egy olvasói levél alapján utánajárva a 444.hu írt. Az ügy hatalmas közfelháborodást váltott ki, nyolc nappal később pedig Novák Katalin köztársasági elnök és a döntését ellenjegyző Varga Judit igazságügyi miniszter is lemondott. Az olvasói levelet küldő vidéki jogász most elindított egy Facebook-oldalt, hogy megossza a nyilvánossággal, hogyan és miért robbantotta ki a kegyelmi botrányt.

A jogász három posztot ígért, amelyek közül az elsőt szerdán este publikálta. A bejegyzést azzal kezdte, sokat töprengett, hogy kiálljon-e a nyilvánosság elé, végül arra jutott, mivel ez az ügy kétségtelenül részévé válik a magyar politikatörténetnek, érdemes lehet legalább arról a kérdéskörről tájékoztatnia a közvéleményt és az utókort, amelyeket egyedül ő tud megválaszolni. 

„Az a csütörtöki nap, 2024. február 1-je is csak ugyanúgy kezdődött, mint a többi átlagos munkanapom. A laptop bekapcsolása után aznap is azonnal elindítottam a jogtárat, hogy – sok-sok éves berögzült és kedvelt szokásomnak megfelelően – a munkanap első órájában, az első ügyfél megérkezése előtt, amolyan mindennapos szakmai továbbképzés gyanánt egy kávét kortyolgatva elolvassam a Kúria egy frissen közzétett döntvényét. (A bírósági ítéletek olvasása számomra nemcsak munka, hanem egyben szórakozás is.) A véletlen úgy hozta, hogy azon a reggelen a BH.2024.3 számon 2024 januárjában közzétett, büntetőügyben meghozott határozatra esett a választásom” – olvasható a posztban. 

Szó sincs tehát arról, hogy ezt a határozatot úgy kellett „kikukázni” valahonnan. A határozat, melyet a Kúria elvi jelentőségűnek ítélt, a Kúriai Döntések 2024. januári számának megjelenése óta már ott volt mindenki előtt mind nyomtatott formában, mind pedig a jogtárakban (az ellenzéki pártok jogászai előtt is), s ha nem én, valaki más előbb-utóbb egész biztosan észrevette volna

– írta a bejegyzésében. Úgy fogalmazott: „Undorral és elborzadva olvastam a határozat első 23 pontját, melyekben a Kúria leírta az első- és a másodfokon eljárt bíróságok határozatait, valamint az azokban megállapított és a felülvizsgálati eljárásban már nem támadható tényállást. Amikor azonban ahhoz az ominózus 24. ponthoz értem, a kávéscsésze kis híján kiesett a kezemből és majdnem leszédültem a székemről:

Miután kiderült számára, hogy a kegyelmi döntés milyen alapügyhöz kapcsolódik, kötelességének érezte, hogy erről tájékoztassa a közvéleményt is, noha nem is sejtette, hogy ez milyen következményekkel jár majd, így még aznap este megkeresett e-mailben néhány sajtóorgánumot.

„A döntés morális aspektusairól nem kívánok hosszan írni, mert nem érdemes: önmagáért beszél. Túl azon, hogy erkölcsi szempontból nyilvánvalóan védhetetlen egy ilyen ügyben, kiskorúak sérelmére elkövetett szándékos bűncselekmény miatt jogerősen elítélt személyt igazolható és nagyon nyomós indok nélkül kegyelemben részesíteni, az utóbb napvilágra került tények egyben azt is bizonyítják, hogy ma Magyarországon nemcsak a jól fizető állások, a megrendelések és a közbeszerzések kerülnek protekciós alapon kiosztásra, hanem még a köztársasági elnök legfőbb közjogi döntései is ilyen módon születnek meg, ráadásul úgy, hogy egy elvileg szekularizált államban egy püspök úgy járkál ki-be a köztársasági elnöki hivatalban és úgy ad »atyai tanácsokat« az egyébként negyvenes évei közepén járó, kormányviselt köztársasági elnöknek, mintha csak otthon lenne a családja körében” – vélekedett.

Jogi és politikai hibát is vétettek

Bejegyzésében a jogász arra is felhívta a figyelmet, hogy a morális elvek lábbal tiprása mellett szerinte a döntéshozatalban részt vevő – egyházi és világi – személyek jogi és politikai szempontból is hibáztak. A köztársasági elnök olyan ügyben döntött a végrehajtási kegyelem megadásáról, amely még folyamatban volt. Jogerős ítélet ugyan született már az ügyben, de az elítélt felülvizsgálati kérelmet nyújtott be ezzel szemben a Kúriához. Szerinte ezt a tényt az igazságügyi minisztériumban és a köztársasági elnöki hivatalban dolgozó jogászoknak a periratokból észlelniük kellett, és gondolniuk kellett volna arra, hogy az elnök kegyelmi döntése meg fog jelenni a bíróság későbbi nyilvános határozatában. A felülvizsgálati eljárást ugyanis nem zárja le az elnök végrehajtási kegyelemmel kapcsolatos pozitív döntése, mert a két eljárásnak más a tárgya. 

Feltételezhették persze, hogy a későbbiekben meghozandó kúriai határozat – miután az ügy szorosan kapcsolódott egy nemi élet szabadsága és nemi erkölcs elleni bűncselekmények alapján indult ügyhöz – nem tehető közzé, ám K. Endre esetében a tárgy hatósági eljárásban elkövetett kényszerítés és vesztegetés volt, ami igazságszolgáltatás elleni bűncselekménynek minősül, így nem vonatkozik rá a közzétételi tilalom. Ennek feltételezése szerinte azért is nagy hiba lett volna, mert a 2021. július 6-án kihirdetett jogerős ítéletet is közzétették. A jogász szerint egyébként K. Endre megakadályozhatta volna, hogy a Kúria nyilvánosságra hozza a kegyelmi döntést, ha a védője által korábban benyújtott felülvizsgálati indítványát visszavonja, ebben az esetben ugyanis a Kúriának meg kellett volna szüntetnie a felülvizsgálati eljárást.

A döntéssel kapcsolatos politikai hibát abban látja, hogy „a döntésben részt vevők olyan személy érdekében vállaltak politikai kockázatot, aki a kegyelmi döntés pillanatában már odahaza tartózkodott reintegrációs őrizetben a családja körében, kilenc hónap múlva feltételesen abból is szabadult volna, és a foglalkozástól eltiltásból is alig több mint három év volt csak hátra. A köztársasági elnök, a kormánypárt listavezetője és a magyar református egyház első embere tehát meglátása szerint egy odahaza, a családja körében tartózkodó elítélt számára, majdhogynem teljesen feleslegesen adott kegyelembe bukott bele.”

Az ügy egyik politikai tanulsága, hogy ha nagyon magas és nagyon felelős pozíciókba nem komoly, több évtizedes szakmai és politikai tapasztalatokkal rendelkező szakembereket, vagy „kipróbált”, rutinos politikusokat helyezünk, hanem kitalált és a jövő reménységeiként gondosan felépített fiatal PR-politikusokat, akkor sokkal sűrűbb szövésű szűrőket kell alkalmazni a döntések vonatkozásában és hatékony kontrollmechanizmusokat kell beépíteni a döntéshozatali rendszerbe. Hát még ha olyan a rendszer, hogy a legfőbb közjogi döntéseket is ki lehet járni uram-bátyám alapon...

A jogász írását itt érheti el:

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!