Elítélte a bíróság a mentőt, aki egy kórházi kezelés elől megszökött kismamához sietett

A tanúvallomás felolvasásával kezdődött, majd tanúmeghallgatással folytatódott, végül ítélethirdetéssel végződött a mentőbaleset tárgyalása kedd reggel, a Pesti Központi Kerületi Bíróság tárgyalótermében. Bogdán József tanácselnök olvasta fel az elhunyt motoros édesanyjának a tanúvallomását, amit a nő a rendőrségen tett a baleset utáni napon.

Mint ismert, 2021. március 23-án a rendőrség kérte a mentők segítségét, miután egy Covid-fertőzött kismama megszökött a kórházból, ezért azonnal a Népszínház utca irányába kellett indulniuk.

Megkülönböztető fény- és hangjelzéssel vonultak, így érkeztek meg a Rottenbiller utca és a Dembinszky utca sarkára. Ekkor rohant bele a nagy sebességgel érkező motoros a mentőautóba. A villamosmérnökként dolgozó S. Dávid mindössze 24 éves volt, a helyszínen életét vesztette. 

A baleset okozásával megvádolt G. László, korábban a vallomása szerint többször is körültekintően felmérte a kereszteződést, emlékezett, hogy kiszúrta az út jobb oldalán lévő gyalogosokat, de a balról érkező motorost csak később, már a perifériás látószögben vette észre. Állítja, hogy a csattanás elkerülése miatt jobbra rántotta a kormányt, de a motoros beleszáguldott a kocsi bal oldalába. Azonnal odasiettek hozzá, hogy felmérjék a sérüléseit, de akkor már nem mutatott életjeleket a motoros.

Állításait igazolta a tanú is, aki szerint még „be is bólintott” a mentő a kereszteződésben, magyarán lassított, amikor a forgalmas részhez ért. A szirénát már messziről meghallotta, majd egy motoros hangjára lett figyelmes, aki véleménye szerint egy nagyobb nyomatékkal érkezett meg az útszakaszra, és fékezés nélkül belerohant a mentőbe. Úgy látta, a mentőautó vezetőjének esélye sem volt elkerülni a balesetet.

A fiú anyja a rendőrségen tett vallomásában kiemelte, hogy megbízható sofőrként ismerte meg a fiát, aki gyakran a négy kiskorú testvérét is szállította az autóval. Motorra mindössze egy évvel a baleset előtt szerezte meg az engedélyét, védőfelszerelésre is sokat költött, mindig megfontoltan vezetett.

Csak a bukósisakot láttam rajta, más védőfelszerelés nem volt rajta,

szúrta közbe észrevételként a megvádolt mentősofőr.

Kérdéses a motor sebessége

Borbély Zoltán, G. László ügyvédjének kérdésére az anya elmondta, hogy nem nagyon volt alkalma megfigyelni fiát a motoron, de ahogy észrevette, szépen és szabályosan vezette mindig.

A kérdésre, hogy miért tartalmazhatott marihuánaszármazékot a fia vére a baleset után, nem tudott válaszolni. Fiát nem egy csendes fiatalként ismerte, de a kábítószer használatról már nem beszélt neki a fiatal férfi.

A védő ezek után indítványozta egy igazságügyi toxikológiai szakértő meghallgatását, hogy kiderüljön, mi és hogyan kerülhetett a motoros szervezetébe. Később jelezte, hogy számítási hiba történhetett a közlekedéssel kapcsolatos szakvéleményben, miután 87 helyett 130-al kellett volna akkor belecsapódnia a mentőbe a motorosnak.

Az anya a sértetti jogi képviselő kérdésére elmondta, hogy a baleset okozásával megvádolt G. László nem kereste még meg, hogy bocsánatot kérjen a történtek miatt. A sofőr még a tavaly megtartott tárgyaláson mondta, hogy sajnálja, ami történt, de ez most az ő élete.

Egy rövid vita alakult ki arról, hogy míg a védelem szerint kulcsfontosságú, mennyivel érkezett a motoros a kereszteződésbe, addig az ügyészség képviselője szerint egy újabb szakértő meghallgatása csak az ügy elhúzódását eredményezné. A vitát végül a tanácselnök azzal zárta le, hogy részben, de elutasította a védelem indítványát.

THC a vérben

Vita robbant ki arról is, hogy a sértetti jogi képviselő szerint azért találhattak THC-t Dávid szervezetében, mert a környezetében valaki elszívhatott egy füves cigit. A vádlott és védője viszont ezt elképzelhetetlennek tartja, a marihuánahasználat viszont magyarázatot adna arra, hogy miért hajtott ennyivel a közúton. 

A szakértő szerint azonban a halott motoros szervezetében már csak a spangli lebomló maradványát találták meg.

G. László szerint az, hogy az áldozat aktívan vagy passzívan szívott-e marihuánás cigarettát, szinte mindegy is, mert a baleset után tíz nappal megtartott boncolásnál is jelen volt a szer a holttestben.

Az ismételt indítványozott orvosszakértői meghallgatást a bíró elutasította, iratismertetéssel folytatta a tárgyalást. 

Ha a motoros betartja a sebességkorlátozást, akkor most nem állnék itt,

– ezzel a hozzászólással zárta a bíró által felolvasott szakértői véleményt a vádlott.

Az ügyész elvenné a jogosítványát, a védő felmentené

A bizonyítási eljárás lezárult, az ügyész a vádbeszéde kezdetén előre jelezte, hogy a vádakat a mentősofőrrel szemben változatlanul fenntartja. A vádhatóság képviselője hosszan, részletesen foglalta össze az eljáráskor begyűjtött bizonyítékokat, illetve a tárgyalás mozzanatait. Eközben G. László figyelmesen hallgatta minden szavát. 

Az ügyész a vádbeszéde végén kérte a bíróságot, hogy mondja ki bűnösnek a vádlottat halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében. Végül felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta, valamint azt is, hogy a bíróság tiltsa el a közúti járművezetéstől. 

Nem hazudtam egyszer sem!

– csattant fel G. László azon a ponton, amikor a sértetti jogi képviselő a perbeszéde alatt kitért arra: nem tartotta vissza attól semmi a vádlottat, hogy akár hazudjon is a tárgyalás alatt.

Az ügyvéd végül kérte, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségét az ügyészi vádak alapján állapítsa meg a bíróság.

S. Dávid édesanyja zokogva szólalt fel ügyvédje után, és jelezte, hogy a szabály nem ismerése nem mentesítheti a mentősofőrt, utalt az OMSZ által kiadott szabályra, miszerint a kereszteződésbe 5 km/h-val mehetett volna csak be.

Borbély Zoltán, a vádlott védőjeként ezzel szemben G. László felmentését kérte. Az ügyvéd hivatkozott a KRESZ egyik szabályára, amely szerint a megkülönböztető jelzést használó gépjárműnek van elsőbbsége. Meglátása szerint a 86-al száguldó motorossal szemben, a 39-41 km/h-ás sebességgel érkező mentőnek esélye sem lett volna elkerülni a balesetet. 

Hozzátette: nincs olyan az OMSZ szabályzatában feketén-fehéren, hogy a mentőautó a kereszteződésbe mennyivel hajthatott volna be. A baleset nem mellesleg olyannyira megdöbbentő volt, hogy még a Budapesti Rendőr-főkapitányság baleset-megelőzési videójában is szerepel:

G. László élt az utolsó szó jogával. Felszólalását azzal kezdte, hogy nem érzi magát felelősnek a balesetért, de roppant módon sajnálja a történteket, és hogy ilyen fiatalon meghalt a motoros. Azóta is rendszeresen felidézi magában a pillanatot, de máig nem tudja, hogy mit tudott volna másként tenni a baleset elkerülése érdekében.

Eleget tett a dupla meggyőződés elvének, és szerinte az, hogy sisak volt a rajta, nem mentesítheti alóla a 24 éves motorost, hogy nem hallotta esetleg a mentő hangját.

Én tiszta lelkiismerettel állok itt!

– mondta a felszólalásában, majd hozzátette, hosszú ideig járt pszichológushoz, hogy feldolgozza a történteket.

Kikérte magának, hogy korábban őt száguldónak nevezték, miközben a motoros lépte túl a sebességhatárt. Hozzátette, hogy nagyon sajnálja a történteket, de ez az ő életét is tönkretette, hiszen ezzel a hivatását is elvesztette. Kiemelte, hogy mindig segítőszándékkal végezte a munkáját, és ezért kérte a bírót, mentse fel őt a vádak alól, hogy visszatérhessen a mentőkhöz.

Bogdán József, szintre napra pontosan három évvel a baleset után, ítéletet hirdetett. E szerint

Az indoklásban a bíró kiemelte, hogy a kereszteződésbe érve le kellett volna lassítania a sofőrnek. Jobban fel kellett volna mérnie, hogy megadják-e neki az elsőbbséget. Hozzátette, hogy a sértett rossz döntése is hozzájárult a balesethez, így azért nem csak G. László a felelős. Ellenben ha S. Dávid nem lépi túl a sebességkorlátozást, akkor sem maradt volna el az ütközés.

A döntés nem jogerős, azzal szemben az ügyész, a vádlott és védője is fellebbezett.