Sok gyereknek kudarc az iskolába járás

Évek óta követelték, az év elején pedig végre beteljesült: januártól átlagosan 30 százalék feletti béremelést kaptak a tanárok.

A pedagógus-szakszervezetek és a diákszervezetek többször, több ízben jelezték, hogy a béremelés csak az első lépés, a közoktatás reformjához ez nem elég.

Még mindig nem egységesek a munkaterhek

Továbbra is sarkalatos pont a munkaterhek csökkentése. Mint ismert, nem is olyan rég a tanítással lekötött idő még 22–26 óra volt. A 20 százalékos különbségek a tanári testületeken belül komoly feszültséghez vezettek, a pedagógusok nem tartották igazságosnak, hogy valakinek 22, míg másnak 26 órát is meg kell tartani. Ehelyett vezette be a kormány a 24 órás fix óraszámot, ami viszont csak részben jelent előrelépést.

Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke nemrég azt nyilatkozta az Indexnek: „Reméljük, eljön majd az idő, amikor ezt tovább lehet csökkenteni, erre viszont csak akkor lesz lehetőség, ha a belépő kollégák megfelelő arányban pótolják a kilépőket.”

Ezzel a törekvéssel Totyik Tamás, a PSZ elnöke is egyetért, jelezte ugyanakkor, hogy vannak egyéb kérdések is. Annak ellenére, hogy a pedagógusok új életpályájáról szóló törvény kimondja: a pedagógiai asszisztensek maximum 35 órát tölthetnek a gyerekekkel, ez még nem teljesült mindenhol. Vitás pontként merült fel az is, hogy az átfedési időt ki kell-e fizetni az az óvodapedagógusok számára, de ezen a téren már vannak biztató jelek, egy korábbi egyeztetésen a kormány jelezte: ezzel nem lesz gond.

Más tankerületek, más szabályok

Eltérések nem csak a munkaterheket illetően vannak, a szakszervezeti vezető szerint egy kollektív ágazati megállapodásra is szükség lenne.

„A kormány korábban azzal érvelt, hogy a központosítás mind a finanszírozás, mind a működés terén egységességhez vezet. A finanszírozásba kevéssé látunk bele, az viszont egyértelmű, hogy a tankerületek számos szabályt eltérően értelmeznek. Ott van például a útiköltség megtérítése: van, ahol 18 forintot fizetnek kilométerenként, míg máshol 30-at. Nem szabadna megengedni, hogy ezeknek a különbségeknek elszívó ereje legyen” – mondta, hozzátéve, hogy az önálló gazdálkodás hiánya sok pedagógust lök az alapítványi és az egyetemi fenntartású intézmények irányába, ami tovább nehezíti a közoktatásban dolgozók helyzetét.

A NAT jelenleg egy egyensapka

A munkaterheken és a működési feltételeken túl kulcskérdés a tanszabadság témaköre is. A 2020-as NAT bevezetése óta négy év telt el, idén már e szerint érettségiznek a végzősök. A kormánynak öt évente kell felülvizsgálni a dokumentumot, majd javaslatot tenni arra, hogy milyen átalakításokra van szükség. Pintér Sándor tavaly decemberben az Országgyűlés Kulturális Bizottságának meghallgatásán hangsúlyozta: meg kell nézni, jogosak-e a Nemzeti alaptantervet ért kritikák, mint fogalmazott, „ez lesz az év egyik központi kérdése.”

Totyik Tamás úgy véli, a legfőbb gond a jelenlegi verzióval, hogy „mindenkire egysensapkát kíván ráhúzni”, ami a rendkívül különböző családi háttérre tekintettel távolról sem előnyös gyakorlat.

Tantervcsomagokat kellene készíteni, amelyekből aztán az intézmények a saját preferenciáiknak megfelelően tudnak válogatni. Míg például Tiszabőn az oktatást a legalapvetőbb tudnivalókkal kell kezdeni, addig a Rózsadombon a gyerekek 90 százaléka már úgy megy iskolába, hogy tud írni és olvasni. Megítélésem szerint az egységes módszertan és követelményrendszer miatt sok gyereknek kudarc az iskolába járás, a sikertelenség pedig frusztrálttá és agresszívvá teszi őket

– fejtette ki az PSZ elnöke, aki ezen a ponton kitért a 2020 szeptemberében bevezetett iskolaőri programra is, melyet felületi kezelésként és látszatbiztonságként értékelt.

„Az iskolaőrök viszonylag kevés alkalommal intézkedtek, pedig erőszakos cselekményekre sajnos még mindig van példa, ám sokszor, mire odaérnek, a baj már megtörtént. Nem mondom, hogy semmilyen biztonságot nem nyújtanak, mert az nem igaz, de ez ebben a formában önmagában édeskevés, megelőzésre, valamint pszichológusok és szociális munkások segítségére is szükség lenne – egészítette ki.

Sokan vannak kiszolgáltatott helyzetben

A szakszervezetek és a reformot szorgalmazók körében az elmúlt évek egyértelműen a sztrájkokról, a tüntetésekről és az egyéb megmozdulásokról, figyelemfelhívó akciókról szóltak. Totyik Tamás arra a kérdésre, hogy mire fókuszálnak 2024-ben, úgy felelt: a PSZ fő célja a kollégák tájékoztatása, tapasztalataik szerint ugyanis sokan még mindig nem látják át teljesen, hogy az új rendszerben mire van lehetőség, mit várhatnak el tőle, és ő maga bizonyos helyzetekben mit követelhet – vagyis a pedagógusok nagy része kiszolgáltatott, nem kellően tudatos munkavállaló. 

Jó példa erre az óraadók helyzete, amelyről az érdekvédő egy múltheti sajtótájékoztatón azt mondta: „Nem szabad megengedni, hogy egy óraadó tanár bruttó 3500 forintért dolgozzon, míg a helyettesítő pedagógus ugyanazért bruttó 5200 forintot kap. Azt mondhatjuk, jelenleg az óraadó kollégákat kizsákmányolják. Érdemes ugyanakkor bátran fellépni, több vármegyéből biztató beszámolók érkeztek, ahol nem hagyták annyiban, ott emelkedett a bér.”

Emellett a PSZ folytatná az egyeztetéseket, amelyeken reményeik szerint további döntések születhetnek a fent említett gondok orvoslására. 

(Borítókép: Vasvári Tamás / MTI)