„A házban eddig két ember öngyilkosságát akadályoztuk meg. Egyikük nagyon zavart volt, fél órán keresztül álldogált a folyosón, mindenhová becsöngetett. Azt kérdezte, hogy pontosan mennyi az idő, először csak néztünk, vajon mit keres itt, kire vár. Egy másik szomszéd megkérdezte tőle, hogy tud-e segíteni neki bármiben. Azt válaszolta, hogy csak azzal, ha megölsz. Hívtuk is rögtön a rendőrséget, de mire kiértek, mi már régen leszedtük a korlátról. A rendőrök elvitték, de egy hét múlva egy másik közeli házból a mélybe vetette magát” – mondta az Indexnek egy Szentendrei úti tizenöt emeletes panelház egyik lakója.

Az épületet csak horrorházként emlegetik a helyiek, mert az elmúlt években többen ebben a lakóházban vetettek véget az életüknek. A panel és a környék házainak lakóit többek között arról kérdeztük, hogyan próbálják megakadályozni, hogy az elkeseredett emberek újabb öngyilkosságot követhessenek el. Legutóbb két hete következett be tragédia a tizenöt emeletes épületben.

„Leszedtük a korlátról, és elzavartuk”

Az általunk megkérdezett hölgy 1998 óta lakik a panel legfelső emeletén. Ez idő alatt csak az általa lakott szinten hét öngyilkosságot követtek el. Egy másik, szintén a házban élő idős hölgy szerint az elmúlt két és fél évben négyen ugrottak ki a tizenöt emeletes ház valamelyik emeletéről, miközben a szomszédos, szintén magas házakból is zuhantak ki emberek. Úgy véli, hogy nem lehet megakadályozni a tragédiákat.

„Egy másik öngyilkosjelöltet nem tudtuk lebeszélni róla, a férjemmel kellett leszednünk a korlátról. Nem tudjuk, hogy vele később mi történt. Remélem, még él. A lényeg, hogy ezt nem lehet így tovább hagyni és folytatni. Például egy öreg bácsi, aki itt lakik a házban, az egyik öngyilkosság idején lent beszélgetett a barátaival, sörözgettek, nyár volt, jó idő. Az volt a szerencséje, hogy épp sztoriban volt, és beljebb lépett az utcáról, úgy magyarázott, ezért nem esett rá, aki kizuhant, de így is csurom véres lett. Volt, aki a cukrászda céges autójára esett, össze is tört a kocsi. Nézze, az öngyilkosságok miatt ezt a papírt raktam ki” – mutatott egy A4-es lapra, amin a következő felirat áll:

A beszámolók szerint volt olyan, öngyilkosságra készülő ember, aki az üzenetet látva inkább lemondott a tervéről. Tapasztalataink szerint az elkeseredett emberek játszi könnyedséggel bejuthatnak a házba, a lifttel másodpercek alatt a legfelső emeletre juthatnak, ahol rendre a folyosóról nyíló erkélyről vetik le magukat. Kollégámmal öt perc alatt bejutottunk a panelbe, és senki sem kérdezte tőlünk, hogy mi járatban vagyunk, mit keresünk a legfelső szinten. A közelmúltban nemcsak „idegenek”, hanem az épületben lakó fiatal lány is ezzel a módszerrel vetett véget az életének, tavaly januárban pedig egy családapa lett öngyilkos a házban. Közel két hete egy külföldi fiatalember vetette ki magát az épület legfelső szintjéről.

Másnap csak annyit hallottam, hogy megint ugat a kutya. Gondoltam, hogy jó ég, már megint mi történik itt, és kimentem, üvöltve sírt és zokogott egy külföldi néni, egy magyar tolmács volt vele. Ő csak meg akarta nézni, hogy honnan esett ki a fia

– tette hozzá a családjával évtizedek óta ott élő nő.

Egy közeli boltos szerint senki sem tudja, hogy a külföldi miért épp ezt a panelházat szemelte ki öngyilkossága helyszínéül. „Valamiért kinézik maguknak ezt a házat az öngyilkosok, könnyen be tudnak jutni, meg állítólag azt hiszik, nem sokan járnak a környékén, hát ez nem igaz, már csak azért sem, mert az egyik esetnél az öngyilkos rázuhant egy anyukára és a csecsemőjére, akik szintén szörnyethaltak” – mondta az árus.

Összefognak a lakók

A ház lakói úgy vélik, hogy a legutóbbi eset volt az utolsó csepp a pohárban, valamit tenniük kell. A környékbelieket is aggasztják a történtek, de egy részük úgy látja, hogy nem lehet megakadályozni a tudomásuk szerint sokszor szerelmi bánatból fakadó öngyilkosságokat. A lakók szerint még az óbudai hajléktalanok – akik rossz idő esetén a lépcsőházban húzzák meg magukat – is tudják a belépéshez szükséges kódokat. A hétköznapi küzdelem része, hogy őket is kitessékeljék az épületből. A lakógyűlésen már felmerült, hogy a szomszédos ház példáját követve búcsút mondanak a kódoknak, és kizárólag proxikulcsokat fognak használni a bejutáshoz.

A legnagyobb baj, hogy bárkit beengedünk. Az itt lakó kemény magnak most lett elege, összeállunk, azt szeretnék, hogy az összes kritikus emeletet rácsozzák le, nyilván nem az első és a második emeletet. Az ötödiktől felfelé feltétlenül. A házban élő idősek valamiért nem foglalkoznak az üggyel. De egyre több a fiatal pár és diák, aki megoldást szeretne találni erre a problémára.  A kutyáim jelzik az idegeneket. Örülök, hogy önök is foglalkoznak az üggyel, mert talán a nyilvánosság ereje hatással lesz az önkormányzatra, és segítenek megoldani a helyzetet

– fogalmazott a panel legfelső emeletén lakó hölgy.

A történtekkel összefüggésben megkerestük az óbudai önkormányzatot, de cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak. A BRFK sajtóosztályától többek között arra voltunk kíváncsiak, hogy hány öngyilkosságot követtek el az említett épületekből kiugorva.

„Elektronikus úton a BRFK Kommunikációs Osztályára érkezett megkeresésére válaszolva tájékoztatjuk, hogy ilyen statisztikai kimutatással nem rendelkezünk” – állt válaszukban, de arra nem reagáltak, hogy a fővárosi rendőrség tesz-e bármilyen megelőző lépést a Szentendrei úti öngyilkosságok megfékezése érdekében, a lakók közreműködésével vagy anélkül.

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.

(Borítókép: Óbudai „horrorház” a Szentendrei úton. Fotó: Szollár Zsófi / Index)