Minden családban jelen van ez a népbetegség, mégsem vesszük elég komolyan

További Belföld cikkek

Az Index Holnaptól című sorozatában hétről hétre annak igyekszünk utánajárni, mi a hosszú élet titka, melyek az egészséges életmód alappillérei. A korábbiakban górcső alá vettük a hazai helyzetet, átrágtuk magunkat a táplálkozáson, mozogtunk egy kicsit, majd álomra hajtottuk a fejünket, és megpróbáltuk magunk mögött hagyni a stresszt. Utóbbit sokan valamilyen káros szenvedéllyel igyekeznek tompítani, ezért is döntöttünk úgy, hogy a most következő, nyolcadik részben a függőségekre koncentrálunk.

„Az embert érő legjelentősebb stresszhatások mind érzelmi eredetűek, sőt a legnagyobb stresszt az okozza, ha mások próbálunk lenni, mint akik valójában vagyunk. Ez az egyik legfőbb oka a betegségek kialakulásának” – idéztük Selye Jánost a Holnaptólelőző részében. A világhírű stresszkutató szavai mellé érdemes odatenni a Rolling Stones alapító gitárosának kijelentését is. Keith Richards azt mondta: „Az összes drogos tripet azért csináljuk, hogy legalább egy ideig ne önmagunk legyünk.”

Bár elsőre úgy tűnhet, hogy ellentmondás van a két gondolat között, valójában egymásból következnek: ha ugyanis látszólagos megoldásképpen megpróbálunk mások lenni – akár valamilyen szerrel vagy anélkül –, az stresszt eredményez, ami pedig többek között olyan betegségek kialakulásához vezethet, mint a függőség.

Ehhez a gondolatmenethez kapcsolódik – és korábbi cikkünkben szintén előkerült – Bérczes Ádám mentálhigiénés segítő véleménye, miszerint az önfelvállalás hiánya mellett problémát jelent a családi és szerelmi kapcsolatok minősége is. Mint fogalmazott: sokan csak egymás mellett élnek, mély érzelmi kötődés, őszinteség nélkül, így nincs meg az a közeg, amelyben a stressztünetek és az azokat mélyen okozó traumák gyógyulni képesek.

A függőség mögött mindig szenvedés van

A rövid bevezetés, gondolatébresztés után itt az ideje rátérni cikkünk főtémájára, a függőségre. Ehhez Trábert Attila pszichiáter, addiktológus főorvost hívtuk segítségül. A szakértő elmondta:

„A magyar társadalom legalább 8-10 százaléka küzd szerhasználati problémával, kevés olyan család van, ahol egy-két generáción belül nem találunk legalább egy szenvedélybeteget. A számok alapján kimondható, hogy a függőség népbetegség. Ennek ellenére nem vesszük elég komolyan a problémát, átitatja életünket a szerhasználat” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy az egyes függőségek idehaza (is) különböző mértékben vannak jelen:

Magyarországon az addikció legismertebb, leglátványosabb formája egyértelműen az alkoholizmus.
Az illegális szerhasználat jellegéből fakadóan már rejtettebben jelenik meg,
míg a viselkedési addikciók nehezen felismerhetőek, gondoljunk itt például munkaalkoholistákra – akiket a munkahelyek sokszor még jutalmaznak is –, vagy a kodependens, kényszeres segítői viselkedésre.

„Vajon ki szól egy olyan embernek, aki mindenkinek megfelel, nem tud nemet mondani, feláldozza magát mások érdekében? Ki mondja el neki, hogy valójában beteg, forduljon szakemberhez? Ilyen helyzetben ezt a magatartást inkább gondoljuk egyfajta személyiségszerkezetnek, semmint betegségnek” – mutatott rá Trábert Attila, aki arra is rávilágított , hogy ahogyan autóból is van hibrid, úgy egy függőnek is lehetnek különböző szerei, vagy ha úgy tetszik: üzemanyagai.

Tipikus esete ennek a nyugdíjas korban jelentkező alkoholprobléma, amely akár egy egész életet átívelő munkaalkoholista karrier végstádiuma is lehet. A pécsi INDIT Közalapítvány, a KERT Addiktológiai Gondozójának vezetője arra a kérdésre, hogy jellemzően mi áll a függőségek hátterében, kijelentette: a függőség mögött mindig szenvedés van. Hasonló véleményen van a kanadai–magyar orvos, Máté Gábor, aki több művében és előadásában is kiemelte: nem az a kérdés, miért van függőség, hanem az, hogy miért van fájdalom.

Trábert Attila úgy véli, a kiváltó okok megfejtését nem könnyíti meg, hogy a függők érzékeny emberek, nehezen ismerik fel az érzéseiket, és még nehezebben beszélnek azokról. Számos olyan helyzet, amin egy egészséges ember átsiklik, őket napokig megviseli. A sok kisebb-nagyobb frusztráció pedig mint az esőben a cseppek, úgy áztatják el a lelküket, erre válaszként ők maguk alkohollal – vagy más szerrel – a testüket.

Látni kell ugyanakkor, hogy az addikció kialakulása egy folyamat, tehát nem egyik napról a másikra lesz valaki dependens. Fontos jel például a kontrollvesztés, ami nem kizárólag a szerhasználatra vonatkozik.

Döcög a munkám, a kapcsolatom, az egészségem stb., de persze csak hétvégén iszom, ezért nincs kapcsolat ezek között, és nem lehetek függő – gondolják sokan. Mire igazán észreveszik a betegek, hogy problémás a szerhasználatuk, már az életük számos területén »csúszik a kuplung«. Ha az ember elkezdi a stresszt, feszültséget, alvászavart – és még sok minden mást – szerhasználattal menedzselni, vagy ez lesz a mindennapok jutalma, mindenképpen érdemes elgondolkodnia. Vannak elérhető önkitöltő tesztek, pl. az AUDIT, gyanú esetén legjobb szakemberhez fordulni

– jelezte az addiktológus főorvos, megjegyezve, hogy a felépülésben az absztinencia nem a végcél, sokkal inkább a kiindulási alap. Emellett kell megtanulni megküzdeni a frusztrációkkal, adekvát megoldásokat kialakítani, ami segíti az egyént a stresszkezelésben, ezáltal a visszaesés megelőzésében.

Számos anonim közösségben jártunk

Az egyéni terápia mellett a közösségi felépülésnek is van hagyománya Magyarországon. Számos önsegítő csoport működik idehaza, korábban az Index az Anonim Szerencsejátékosok, az Anonim Drogfüggők, az Anonim Alkoholisták, az Anonim Munkaholisták, az Anonim Szex- és Szerelemfüggők, az Anonim Társ- és Kapcsolatfüggők, az Anonim Túlevők gyűlésére is ellátogatott, de részt vettünk egy olyan foglalkozáson is, ahol alkoholista vagy más módon rosszul működő családban felnőtt emberek találkoznak.

Mint ahogyan arra Trábert Attila is utalt, ha valaki nem tudja eldönteni, rabja-e valamilyen szernek, cselekvésnek, akkor vannak tesztek, amelyek segíthetnek ebben. Az Anonim Alkoholisták csoportja például az alábbi kérdéssort ajánlja (azért ezt hozzuk ide, mert egyrészt Magyarországon az alkoholizmus a legelterjedtebb addikció, másrészt az anonim közösségek között ez volt az első, a többi már ennek a mintájára épült):

Elhatároztad-e valaha, hogy nem iszol mondjuk egy hétig, de elhatározásod csak pár napig tartott?
Szoktad-e kívánni, hogy környezeted hagyjon békén italozásoddal kapcsolatban, ne nyaggasson, hogy mit tegyél?
Áttértél-e valaha egyik italfajtáról a másikra abban a reményben, hogy az új italtól nem részegedsz le?
Volt-e szükséged „reggeli szíverősítőre” az elmúlt években?
Irigyled-e azokat , akik úgy tudnak inni, hogy nem keverednek bajba miatta?
Voltak-e az elmúlt évben alkoholfogyasztásból származó problémáid?
Okozott-e az ivásod konfliktusokat otthon?
Előfordul-e, hogy társaságban, partikon titokban „hozzátoldasz” a kapott italhoz, attól félve, hogy nem kapsz eleget?
Szoktad-e bizonygatni magadnak, hogy akkor hagyod abba az italozást, amikor csak akarod, de akaratod ellenére mégis lerészegedtél?
Hiányoztál-e a munkahelyedről vagy iskolából ivászat miatt?
Volt-e „filmszakadásod”?
Érezted-e valaha, hogy jobb lenne az életed, ha nem innál?