Szenes Zoltán: Ki vállalja majd a felelősséget, ha terrortámadás éri a magyar katonákat Csádban?

A Honvédség korábbi parancsnokát egyrészt arról kérdezték, hogy mekkora az esélye az ukrajnai háború eszkalálódásának. „Mindig optimista voltam, ezért azt szoktam mondani, hogy ennek igen minimális az esélye” – mondta Szenes Zoltán a Szabad Európa által készített interjúban. Hozzátette ugyanakkor, hogy „az elméleti lehetőség adott”, és „a Nyugatnak is mindig ez volt a legnagyobb félelme”.

Arról, hogy a választási kampányban is gyakran került elő a kérdés, Szenes Zoltán azt mondta: a kormány „beleragadt ebbe a háború-béke témába. Ezt tette 2022-ben is, és nyert.”

A háborút minden kormány felhasználja saját politikai céljaira: túltolja a veszélyérzetet, biztonságot ígér, majd felhatalmazást kér rendkívüli megoldásokra. Ez nálunk is így van: gondoljunk a háborús veszélyhelyzetre

– tette hozzá később, bár azt is megjegyezte: „Az egyik elképesztő propagandaszöveg itthon az volt, hogy Brüsszel bevonultatja a magyar katonákat, akiket majd elvisznek az ukrán frontra, és hogy a néppártelnök Manfred Weber szerint az uniós tagállamoknak be kellene vezetniük a fiatalok számára kötelező sorkatonai szolgálatot. Sok ember és aggódó édesanya komolyan vette ezeket a kijelentéseket, miközben az egész történet teljesen nonszensz. Weber többször cáfolt, a mondatait kiragadták a beszédeiből, és torzítva állították be.”

A volt vezérkari főnök – aki 2022-ben az Index közéleti műsorának is vendége volt – arra is kitért, hogy a fentihez hasonló utat jártak be Emmanuel Macron francia elnök év eleji mondatai azzal kapcsolatban, hogy szárazföldi csapatokat is küldhetnek Ukrajnába. „De nem azt mondta, hogy a NATO kötelékében, hanem hogy Franciaország segítene így Ukrajnának. Ezt amúgy az ENSZ alapokmánya lehetővé teszi [...] mondhatja, hogy nem NATO-sapkában vonul be. Igaz, ezt a kettőt a valóságban tényleg nehéz különválasztani. Ezért nem is kerül sor semmilyen bevonulásra” – fogalmazott Szenes Zoltán. 

Ellentmondásos a kormány politikája, de az is, hogy a békéhez Ukrajnát kell támogatni

A szakértő azt is megjegyezte az Ukrajnának adott nyugati támogatásokkal kapcsolatban, hogy „nyilván az eredeti tervek nem az első politikai szándékok szerint valósulnak meg, de valamilyen előrelépés mindig történik.”

Az igazi probléma inkább az, hogy a Nyugat mindig lépéshátrányból támogatja az ukránokat [...] Mindig késett valami: légvédelmi rakéta, harckocsi, lőszer, repülőgép vagy épp az, amire a harctevékenység biztosításához szükség lenne

– fűzte hozzá arra utalva, hogy részben emiatt sem sikerült Ukrajnának visszahódítania eddig az oroszok által elfoglalt területeket. 

Szenes Zoltán – Orbán Viktornak a NATO főtitkárával folytatott megbeszélésével kapcsolatban – azt is leszögezte: „Nincs napirenden, hogy NATO-erők vonulnak be Ukrajnába, mint ahogy az sem, hogy kötelező határozat lesz Ukrajna fegyverekkel történő támogatásáról. Minden tagállam saját hatáskörben dönt Ukrajna katonai támogatásáról. Mindez persze tárgyalások és megállapodások kérdése.”

Szóba került az is, hogy az utóbbi években felpörgött a fegyvergyártás Magyarországon, miközben a kormány a béke szükségességéről beszél. A honvédség korábbi parancsnoka ezzel kapcsolatban azt mondta: a „korábban létező magyar hadiipar a rendszerváltás után meghalt”, ezért ez egy valós szükséglet volt. 

Amikor 2016-ban cunami volt a Csendes-óceánon, és ki kellett menteni a magyarokat, nem volt nagy szállítógépünk [...] Viszont 2021-ben, az afganisztáni kivonuláskor ezt a feladatot már sikeresen megoldotta a honvédség

– hozta fel példaként, majd megjegyezte: a most zajló fejlesztésekre szükség van ahhoz, „hogy a teljesen nullára visszaszorított hadiipar fejlődni tudjon, illetve a honvédség itthon gyártott fegyverekkel legyen felszerelve.”

A kérdésre, hogy mindez mennyire összeegyeztethető a kormány békepáriságával, Szenes Zoltán azt mondta:

Ezt valóban nehéz összerakni, tényleg ellentmondás. A kérdéshez való hozzáállás minden országban más és más. A legnagyobb paradoxon, hogy a béke eléréséhez fegyverekkel kell támogatni Ukrajnát. És tegyük hozzá: ahhoz, hogy magáncégek mikor mit és hova szállítanak, a gyártó engedélye kell. De a rendszert ki lehet játszani, a fegyvergyártás általában jó üzlet.

Arról, hogy Magyarországon keresztül (hivatalosan) nem lehet fegyvereket szállítani Ukrajnának, de voltak ennek ellentmondó külföldi sajtóhírek, Szenes Zoltán azt mondta: pontosan nem tudhatjuk, hogy mi a helyzet, de a fegyveres támogatások sokféleképp valósulhatnak meg. Mint mondta, például az Európai Békekeretet is használják Ukrajna segítésére, és oda „mi is beadjuk a részünket, csak épp megpántlikázzuk, hogy a magyar hozzájárulás a nem kinetikus kategóriába kerüljön. Nem engedélyezzük ugyanis, hogy a pénzt fegyverre költsék”.

Problémák a honvédségnél, miért akarnak tanárt csinálni 55 év felett a katonákból? 

Szenes Zoltánt a honvédségnél az utóbbi egy-két éven zajló változásokról, illetve a nemrég életbe lépett, a honvédek jogállásáról szóló új kormányrendeletről is kérdezték.

Mint mondta, „irodalmi túlzás” az a kijelentés a kritikusok részéről, hogy „a rendelet visszalépés az ötvenes évek felé”, de a rendeleti forma tényleg szokatlan. „A hadsereg átalakításának viszont több területe van, ebből csak egy a technikai. Másik nagy rész a humán terület, ahol a miniszter [Szalay-Bobrovniczky Kristóf – a szerk.] mint üzletember klasszikus piaci módszerekkel kísérletezik. De nehéz elképzelni, hogy az »embert a vasra« pénzügyi szemlélet hosszú távon sikeresen fog működni” – tette hozzá Szenes Zoltán.

A volt parancsnok szemléltette azt is, hogy mi a probléma ezzel: „Csak hogy érzékeljük: a nyolc általánossal érkező kiskatona havi 737 ezer forintot kap, hogy Lynx-páncélgránátos vagy PzH 2000-tüzér katona legyen. A sima lövész katona 450 ezret keres, a zászlóaljparancsnoknak pedig több a fizetése, mint a dandárparancsnoknak. Ezek a beavatkozások megbontják a rendszert, sérülnek a hagyományos elvek, módszerek és eljárások. Az új kormányrendelet e téren már szintet lépett, új, sávos illetményrendszert vezet be az egész honvédségben, ahol a fizetés megállapítása az eddigi szabályokon alapuló bérezés helyett a parancsnok bölcsességére bíz mindent.” Majd megjegyezte azt is: 

Az új jogállási rendre való áttérés nagy bizonytalanságot okoz, így az állomány nem a fő feladattal, a haderő-modernizációval foglalkozik, hanem az új szabályzás személyi hatásai izgatják. A kedvezőtlen változások visszavetik a kezdeményezőkészséget, az innovációt, a töretlen alkotókedvet. A rendszerváltás utáni haderőreformok egyik nagy tapasztalata, hogy az átszervezések sohasem segítették a haderő előtt álló új feladatok megoldását.

A honvédségi fiatalítással kapcsolatban Szenes Zoltán azt mondta: „Amellett, hogy a tiszti korfa valóban torz, a teljesen esetleges és indoklás nélküli elbocsátások kontraproduktívak voltak, mert ma már főtiszti szinten is hiányok vannak.”

Mindeközben, mint mondta „tényleg hihetetlen” az, hogy most már akár börtönviselteket, büntetett előéletűeket is felvesznek a legénységi állományba. „Minden területről igyekeznek embereket toborozni, annyira kevés a katona. Erre háború idején láttunk példát, először az oroszok, ma már az ukránok is toboroznak a börtönökben. De békeidőszakban? Nem irigylem azokat a kollégákat, akiknek meg kell fogalmazniuk az új honvédkódexet” – fogalmazott. 

Az pedig semennyire nem megvalósítható ötlet szerinte, hogy 55 éves kor felett átképeznék a katonákat tanárnak, mert „a tanári pálya is egy önálló hivatás, pedagógiai felkészültséget és oktatási tapasztalatot igényel.” A kérdésre, hogy szerinte honnan jöhetett mégis ez az ötlet, azt mondta: 

A kormányzati logikából következik: ha tanárból hiány van, idősebb katonából meg többlet, a kettőt ki lehet egyenlíteni. Miközben persze nem mindenki alkalmas a tanításra, az oktatás ennél sokkal több.

Szenes Zoltán problémásnak nevezte azt is, hogy az új honvédségi rendeletből sok minden kimaradt, ami korábban törvényileg szabályozva volt. Ezeket a területeket később ugyan miniszteri rendeletekben szabályozhatják, de „a gyorsítási törekvések mindent alááshatnak: bajtársiasságot, szövetséget, jogbiztonságot, érdekvédelmet. Mindent szigorúsággal és kényszerítéssel akarnak megoldani, ami egyszerűen nem fog tudni jól működni”.

„Ha a szabályok nincsenek pontosan lefektetve, akkor bármit meg lehet tenni. Olyan ez, mint a szükségállapot: a hadsereg bevethető, de ennek részletei homályosak. Márpedig a szabályozás pongyolasága miatt sok minden elképzelhető. Mondok egy másik példát: úgy kezdte a hadsereg építeni a kerítést a szerb határon, hogy nem volt rá jogszabály. Már rég készen volt, amikor a jogi háttér elkészült. A jogbiztonság hiánya minden szinten megjelenik, még az egyes számú katonáknál is. 2010 óta három vezérkari főnököt küldtek el, pedig ötéves megbízatással rendelkeztek. Sőt még indoklás sem volt arról, hogy kit miért bocsátottak el” – tette hozzá Szenes Zoltán, majd megjegyezte: 

Lényegében ma egy humánpolitikai kísérlet zajlik a honvédségnél. A fura az, hogy a rendvédelmi szerveknél nincsenek ilyen típusú mozgások, mintha a háborús veszélyhelyzet csak a honvédségre lenne igaz.

„Hiába javítják a pénzügyi kondíciókat, a pénzzel nem lehet mindent megoldani. Már a katonaszülők sem ajánlják a pályát a gyermekeiknek. A fiatalítással megtörték a tiszti kar gerincét, a mostani kormányrendelettel pedig teljesen elbizonytalanítják a katonai pályát” – fűzte még hozzá.

Ki vállalja a felelősséget azért, ha magyar katonák halnak meg Csádban?

Szenes Zoltánt arról is kérdezték, a katonák körében érződik-e, hogy a magyar kormány különutas politikát folytat Oroszországgal, az ukrajnai háborúval kapcsolatban. 

 „Direktben nem, de külföldön már érzékelhető” – mondta erre, majd egy balkáni példát hozott fel. „Kint szolgáló KFOR-os diákom mesélte, hogy a külföldi tisztek kérdezgetik tőle: Mi van nálatok? Miért nem szavaztátok meg az ENSZ-határozatot a srebrenicai népirtásról? Miért adtok el fegyvert a szerbeknek? Ilyen kérdések a nemzetközi szolgálatban gyakran előkerülnek.”

Ezt követően szóba került a csádi magyar katonai misszió is, amelyről azt mondta, hogy annak „nagyon ellentmondásos visszhangja van. Ráadásul úgy, hogy tényleg semmit nem lehet tudni a valós célokról, valamilyen biznisz lehet a háttérben”.

„Csád igen nehéz helyzetben lévő ország, óriási szegénységgel, rossz közegészségügyi helyzettel, változó terep- és időjárási viszonyokkal, polgárháborús állapotokkal. Ráadásul még nem is jelentős migrációkibocsátó ország, ezer főből tizenkettő megy el onnan [...] mezőgazdasági és nyersanyag-kitermelő projektek jöhetnek számításba – mondta Szenes Zoltán, aki az Economxnak adott interjúban már beszélt arról, hogy „pokol” vár a magyar katonákra Csádban.

E véleményét most is megerősítette: „Igen, nagyon veszélyes misszióba mennének a magyar katonák. Csak hogy tisztán lássuk: 1,2 millió négyzetkilométeres ország, amelynek Niger kivételével nincsenek nemzetközileg jóváhagyott határai, törzsi rendszerrel rendelkezik, a lakosság fele mélyszegénységben él. Az országban kizárólag fegyveres kísérettel mozoghatnak a külföldiek [...] Államformáját tekintve köztársaság, de a területén terrorszervezetek, az ISIS, az al-Káida tevékenykedik, kíméletlen törzsi háborúk zajlanak. Katonailag (terep, időjárás, egészségügyi helyzet) rendkívül veszélyes misszió lenne. Nem beszélve arról, hogy a honvédség ilyen módon történő önálló nemzeti alkalmazása egyik stratégiában és katonai doktrínában sem szerepel.”

Majd felidézte, hogy Kósa Lajos, a Honvédelmi és Rendészeti Bizottság elnöke is pusztán annyit mondott az Országgyűlésben a misszióról folytatott vitán megfogalmazott problémákra, hogy „ha bármilyen veszélyhelyzet alakulna ki, majd kihozzák a magyar katonákat”. Ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: 

De mi van akkor, ha ne adj' isten terroristatámadás éri valamelyik kiküldött csoportot? Óriási a kockázat. Ki vállalja majd a felelősséget? Gondoljunk csak a tavaly májusi koszovói zavargásokra, amikor két tucat magyar katona megsérült az összecsapásban a szerb nacionalistákkal. 

„Az egész misszió egyébként ellentmond minden hivatalos kormányzati célnak: kommunikációnak, jogszabályoknak, biztonsági előírásoknak” – összegezte véleményét a honvédség volt parancsnoka.

Az orosz–ukrán konfliktus fejleményei csütörtökön is percről percre követjük ebben a cikkünkben.

(Borítókép: Szenes Zoltán 2022. június 7-én. Fotó: Kaszás Tamás / Index)