Gyermekbántalmazás: nemcsak a felrúgott kisfiút érte trauma, hanem az összes többit is

Feldolgozható-e az évek alatt, ha egy felnőtt, kisportolt férfi dühből megaláz és teljes fizikai erejét kihasználva felrúg, megfélemlít egy kisgyermeket? Főleg, ha minderről videó is készült, amelynek megnézésekor évekkel később is újra és újra átélheti a gyermek ezt a traumát. Ráadásul az egész eset után olyan figyelem vetül rá, amelyet feltehetően nem kért, de valószínűleg nem is igazán érthet meg.

A szolnoki kalandparkban történt eset sokkolta az országot. De ahogyan már korábban is több szakember jelezte, számos ilyen lehet még hasonló táborokban, csak azok sosem derülnek ki, mert nem készül róluk kamerafelvétel. A szolnoki eset a videó segítségével átütötte az ingerküszöböt, egy emberként hördült fel mindenki. Mégis, az egész eset sokkal többet árul el a saját társadalmunkról, rólunk, mint azt elsőre gondolnánk.

„Akkor nem érhet baj”

Az első és legfontosabb, hogy ebben az ügyben, bár ő volt az elsődleges elszenvedő fél és minden bizonnyal a jászberényi kisfiúnak okozta a legnagyobb traumát az eset, mégsem csak ő az egyetlen, aki sérült.

„Ez az egész eset a többi gyermekben ugyanolyan sérülést tud okozni lelkileg, még ha fizikailag nekik nem is esett bántódásuk” – mondta az Indexnek Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus, aki szerint az erőszak, azaz a felrúgás mellett az is megdöbbentő volt az ominózus videón, hogy a földön fekvő gyermekhez senki sem mert odamenni, hogy segítsen rajta, az összes szemtanú kisgyerek földbe gyökerezett lábbal nézte végig az egészet.

„Ez már sajnos jóval szélesebb körű probléma. Sajnos ez a jellemző a társadalmunkra. Egy bántalmazásban mindig három szereplő van. A bántalmazó, a bántalmazott és az összes többi szemtanú, aki az egészet végignézi. Ők mind sérülnek, és sajnos a legjellemzőbb, hogy nem mernek közbelépni. Természetesen nem az várható el, hogy egy kisgyerek leállítson egy begőzölt felnőttet, de az szomorú, hogy utána sem mertek odamenni hozzá.

Itt feltehetően már jóval régebb óta tarthatott egy lelki trauma, ami miatt a többi kicsi úgy volt vele, hogy nem csinál semmit, akkor nem érheti őket baj

– mutatott rá a szakpszichológus.

A szakértő szerint az is utalhat a korábbi szóbeli bántalmazásokra, hogy a gyermekekben alapvetően igenis erős még ebben a korban a segítőkészség. Ennek példájaként annak az ötéves kislánynak az esetét hozta fel, aki a napokban egy autóban utazva vett észre Szegeden egy nőt, aki rosszul lett. Az idős asszony mellett több járókelő is elment, de a kislány megállította az apukáját, hogy segítsenek neki.

A túlzott figyelemmel is van probléma

Gyarmathy Éva szerint ez az eset is rávilágít, mennyire rosszul működik a társadalmunk, amelyre az is példa, hogyan viselkedünk a szolnoki botrány kipattanása óta. A felháborodás teljesen természetes volt ilyen helyzetben, ahogy az is, hogy nagyon sokan próbálnak most segíteni a kisfiúnak.

A gyermekért volt már motoros felvonulás, jótékonysági megmozdulás, sőt a hétvégén a Hungaroringre is kilátogathatott édesanyjával. Gyarmathy Éva szerint a nyilvánosságnak valóban van ereje és egy ideig feledtetheti is a gyermekkel a problémát, de nem szabad túltolni, hiszen a túlzott figyelem, az ismertté válás még okozhat problémákat a későbbiekben.

„Nagyon gyorsan történnek most a dolgok, ami sajnos a társadalomról is kiállít egy bizonyítványt, túl gyorsan túl akar lenni ezen mindenki” – emelte ki a szakértő, hozzátéve, az egyetlen gyermek köré összpontosuló figyelem már csak amiatt sem jó, mert – ahogyan korábban említettük – itt nemcsak egy traumatizált gyermekről van szó, hanem minden más érintett kisgyerekkel is érdemes lenne foglalkozni.

Mit tehet a szülő?

A közösségnek, a közös átbeszélésnek ugyanis rendkívül nagy segítő ereje lehet. Az érintett szülőknek most össze kellene fogniuk, hogy együtt átbeszéljék a gyermekeikkel a történteket. Ez a felrúgott kisfiúnak is segítene, hogy esetleg ne később, az iskolába visszatérve találkozzon először a társai reakcióival, akik mobiltelefonjaikon mutogathatják majd a videót róla.

„Az első és legfontosabb, hogy a bántalmazó most mindenképp kérjen bocsánatot, de nemcsak attól a kisfiútól, akit felrúgott, hanem a többiektől is, közösség előtt, hiszen őket is bántalmazta. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyerekek el tudják helyezni magukban a történteket, fel tudják dolgozni a traumát. Egy önsegítő csoportban kell ezek után megbeszélni az esetet, de az sem árt, ha az érintettekkel pszichológus szakértő is foglalkozik.

Évek múlva ebből erősebben is ki tud jönni egy gyermek, de ha nem foglalkoznak vele, akkor probléma lehet

– húzta alá Gyarmathy Éva. A legfrissebb sajtóhírek szerint egyébként a férfi már felvette a kapcsolatot a kisfiú édesanyjával, aki hajlik rá, hogy találkozhat a jelenleg külföldön tartózkodó férfi a gyermekével, hogy bocsánatot kérjen. A többiekkel szembeni bocsánatkérésről ugyanakkor eddig nem esett szó. 

Kiben bízhatunk?

Az eset után felvetődhet az is, hogy ezek után meg lehet-e bízni olyan nevelőkben, felügyelőkben, akik családilag például nem is érintettek, azaz olyan gyerekek vannak rájuk bízva, akik nem rokonok.

„Kicsit úgy érezhetik a szülők, hogy elvesztették a kontrollt. Kiben lehet egy ilyen után megbízni? Nem egy olyan esetről hallani, amikor valakinél egyszer csak átkattan valami. Nem tudhatjuk, hogy itt a bántalmazó milyen háttérrel rendelkezik, de az, hogy sorra derülnek ki róla a szörnyűbbnél szörnyűbb dolgok, arra utalhatnak, hogy mélyebb problémák állnak a háttérben. Sok esetben az ilyen bántalmazókat szintén érte hasonló trauma gyermekkorukban. Éppen ezért szükség lenne egy össztársadalmi szemléletváltásra” – mondta lapunknak a szakértő, aki szerint

Kisebb csoportokkal, közösségekkel összefogva például megoldható lenne, hogy a táboroztatások során, ha felváltva is, de a gyerekek szülei is egyenként vállaljanak felügyelő szerepet. Ezzel előbb-utóbb el lehetne jutni oda, hogy hasonló esetek ne fordulhassanak elő, vagy legalábbis ne lehessen őket eltussolni.

Természetesen, sajnos, attól, hogy valaki rokon, még ugyanúgy lehet bántalmazó. Például a szexuális visszaéléseket többségben rokonságban követik el. A gyermekotthonban is a gyerekekhez közel állók éltek vissza a helyzetükkel. Tehát rokon vagy nem rokon, a gyerekek elhelyezését ellenőrizni kell. A legbiztosabb védelem, ha egy társadalom szemlélete szerint nem elfogadható az erővel, hatalommal való visszaélés. A nyilvánosság és szolidaritás ebben segíthet.

Ha önt vagy ismerősét erőszak éri a kapcsolatában, vagy ha valakiről úgy véli, emberkereskedelem áldozata lett, akkor hívja az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot a belföldről ingyenes 06-80-20-55-20-as számon vagy a nap 24 órájában ingyenesen hívható Áldozatsegítő Vonalat a 06-80-225-225-ös számon.

Személyesen az Önhöz legközelebbi Áldozatsegítő Központban kérhet segítséget, az Áldozatsegítő Központok címlistája itt található: http://vansegitseg.im.gov.hu

A NANE Egyesület bántalmazott nőknek és gyermekeknek szóló segélyvonala szerda kivételével minden hétköznap 18 és 22 óra között ingyenesen hívható a 06-80-505-101-es telefonszámon.

(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)