Új politikai évad kezdődik: maradnak a zombik, de kíméletlen párharc lesz

Az eddigi status quo felbomlását nem kell nagyon megmagyarázni – közvetlenül a választások után ebben a cikkünkben kielemeztük. Amit mindenki lát és ért, aki csak követi a belpolitikai eseményeket, hogy Magyar Péter és a Tisza Párt berobbanása felborította a sakktáblát, majd pedig új meccset indított.

A kormányoldallal szemben egy erős új ellenzék állt fel, amely lenyomta az együtt és külön-külön is leszerepelt régi ellenzéket. Így tehát az első és legfontosabb változás az lesz, hogy az ősztől kezdődő új politikai évadban

A közvélemény-kutatások szerint a többségük támogatottsága nem éri el az 5 százalékot, vagyis a parlamenti bejutási küszöb alá zuhantak, egyedül a Demokratikus Koalíció kapaszkodik még a régi ellenzéket elnyelő szakadék felett (5–8 százalék körül lehet).

A Tisza Párt 30 százalék, de inkább afelett van már. Mindennek, amit mond vagy tesz a magyar politikában, annak súlya van és lesz. Pontosan az az erő, az a gravitációs pont, ami a DK szeretett volna lenni, és erőteljesen ezért is dolgozott az ellenzéki szempontból kudarcos 2022-es országgyűlési választás után. Most a túléléséért küzd.

Radar alatt a parlamenti munka

Ami a Tiszára igaz, annak az ellenkezője igaz a parlamenti ellenzéki pártokra. Politikai bravúr lenne, ha az eljelentéktelenedés állapotából a következő hónapokban, még a 2026-os országgyűlési választások előtt ki tudnának törni. Ez azt is jelenti, hogy

Itt persze felvethető lenne, hogy a különböző pártok, különböző ellenzéki – liberális, konzervatív, szociáldemokrata vagy épp zöld politikai – igényeket szolgálnak ki, és a saját értékjelzőik alapján tudnak saját tábort építeni. Csakhogy a régi ellenzéki pártok összefogási kísérletei éppen ez ellen hatottak, és feloldódtak az összellenzékiségben, amelynek főrigmusa Orbán Viktor elzavarása/leváltása lett. Ezt a rigmust a leghangosabban és legerősebben azonban már a Tisza tudja előadni.

Ebből következik az is, hogy a parlamenti munka – amely elviekben lehetőséget jelentene az oda bejutott pártoknak – „radar alá” esik majd a választóknál. A Tisza még nem jutott be, akik pedig bent vannak, azoknak politikai kereslete minimálisra csökkent. Az ellenzéki választókat nem az érdekli ezentúl (eddig sem akarták százezrek a parlament.hu közvetítését nézni, vagy a különböző lapok tudósításait elolvasni), hogy XY milyen szakpolitikai kérdésben, vitában szólal fel, illetve milyen csípős, frappáns napirend előtti/utáni beszéddel próbál kitűnni a szürkévé vált parlamenti politikai osztályból, hanem a tiszásokra lesznek kíváncsiak. Mert a választó az erőset választja, és attól várja a válaszokat, akinek van is ereje ahhoz, hogy cselekvési potenciált tegyen mögé.

Ezt figyelembe véve, a következő állítás az, hogy a fővárosi és az európai parlamenti munka kaphat nagyobb figyelmet az ellenzéki választóknál, és így inkább ezek lesznek a kormányoldallal való összecsapások harci terepei. A Tiszának a Fővárosi Közgyűlésben (10 képviselői hellyel) jelentős szerepe lesz abban, hogy a sarokba szorított Karácsony Gergely főpolgármesterként mit tud elérni és meddig képes Budapest élén a székében maradni. Az Európai Parlamentben is a Tisza lesz az egyetlen potens ellenlábasa a Fidesz–KDNP-nek, ráadásul 7 képviselővel. Ekkora frakcióval egyik ellenzéki párt sem rendelkezett az elmúlt tizennégy évben.

Nincs visszaút

Mit tudnak tenni a régi ellenzék pártjai, hogy kitörjenek a kispártiságból? Akárhány elemzővel (vagy háttérben pártpolitikussal) beszélgettünk az elmúlt hetekben, mind ugyanúgy látták a helyzetet: lényegében semmit nem tudnak tenni a régi ellenzéki pártok, amíg az ellenzéki választók szemében a Tisza a potens erő.

Természetesen a Tisza nem megállíthatatlan, elkövethet hibákat és okozhat csalódást a későbbiekben, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy majd a támogatói automatikusan visszarohannak azokhoz az ellenzéki pártokhoz, amelyekből már kiábrándultak.

A már korábban is vegetatív állapotba került kispártok némelyike már eddig is csak mindenféle háttéralkukkal tudott felkapaszkodni a parlamenti járatra. A Tiszától nem számíthatnak ilyen gesztusokra, és ezt Magyar Péter egyértelművé is tette.

A pártok eszköztárába tartozik, hogy naponta adnak ki közleményeket, tartanak sajtótájékoztatókat. Eddig sem értették meg, hogy ezek tartalmának nagy része el se jut a célközönséghez. Ha meg is értették, akkor a sajtót hibáztatták azért, hogy nem szakpolitikai tevékenységeikről, javaslataikról számolnak be, hanem csak a bulvár, a botrány érdekli a médiumokat. Van benne igazság, például a kereskedelmi televíziók híradói a napi pártpolitikai híreket szinte teljes egészében ignorálják, de valójában a választókat sem érdeklik a közlemények és a sajtótájékoztatók.

Az LMP-s Ungár Péter önkritikus és meglehetősen keserű interjút adott a Telexnek, többek között azt mondta, hogy törli a politikusi Facebook-oldalát, mert szerinte semmi értelme hosszú szövegeket vagy vizslát simogató képeket, esetleg színes háttérrel kétmondatos üzeneteket megosztani. Az a kritika korábban már többször is elhangzott a régi ellenzéki pártokkal kapcsolatban, hogy túlbecsülték a közösségi média szerepét a tényleges politikai cselekvéssel szemben, és a lájkok mennyisége nem feltétlenül tükrözi a valós támogatottságot.

Szoborparkba került politikusok

A közleményeket már a Tisza is ontja, a Magyar Péter-jelenség megerősödésében ugyanakkor pont a közösségi média használata játszott és játszik kulcsszerepet, meg az az intenzív országjárás, amit már rég nem lehetett tapasztalni ellenzéki politikus esetében. A lájkgyűjtés és az állandó jelenlét aktivizmussal párosul. Itt is hozzá kell tenni, hogy például Donáth Anna, Gyöngyösi Márton vagy Komjáthi Imre (de a régi ellenzék bármelyik politikusát említeni lehetne) ha megfeszül, sem tudott volna olyan érdeklődést kiváltani egy országjáráson, mint Magyar Péter. Ennek pedig az az oka, hogy Magyar felbukkanása az újdonság erejével hatott azoknál az ellenzéki választóknál, akik egyszerűen megunták már a régi arcokat.

A kórházi állapotok felvetése nem valami új politikai felismerés vagy innováció. Ha Tompos Márton vagy Kanász-Nagy Máté (vagy bármelyik másik ellenzéki parlamenti politikus) járná a kórházakat, kevésbé lenne politikailag felhajtó ereje, mert nincs mögöttük erő, és a politikusi karakterük is megkopott már.

A következő időszakban egyre nagyobb figyelem övezi majd a Magyar Péter mellett álló tiszás politikusokat, miközben

Hiába mondják majd elemzők, vagy a régi ellenzék soraiból a Tisza erejét féltékenyen vizslató politikusok, hogy nem Magyar Péterék találták fel a spanyolviaszt, szinte bizonyosan előkerülnek még újrahasznosított ellenzéki javaslatok 2026-ig. A reményt, a kormányoldallal szemben potens alternatívát kereső ellenzéki választókat nem fogja érdekelni, hogy ha ezeket már egyszer hallották a Párbeszédtől, a Momentumtól, vagy mondjuk az LMP-től (vagy bármelyik más párttól). Csak az lesz számukra mérvadó, hogy az új ellenzéki kihívó az Orbán-kormány alatt még nem látott kezdeményező erővel rendelkezik.

Zombik botorkálnak, nagy küzdelem lesz

Magyart már nem tudja beelőzni ellenzéki oldalról a régi ellenzék egyik pártja sem. A magyar belpolitika 2026-ig biztosan kétszereplőssé vált. G. Fodor Gábor politológus a 2022-es választások után adott indexes interjúban kifejtette, hogy az ellenzéki vezetők elvesztették politikai cselekvőképességüket: politikai értelemben meghaltak, és csak úgy tűnik, mintha élnének, köztünk járnak, de már „holtak”, zombik. Most el lehet mondani, hogy a régi ellenzéki pártok még léteznek, ott vannak a parlamentben, ott vannak az önkormányzatokban, akadnak, akik kijutottak az Európai Parlamentbe,

Ungár Péter a telexes interjúban azt mondta, hogy a választók június 9-én arra használták a szavazatukat, hogy végérvényesen átalakítsák az ellenzék struktúráját, és ennek van is következménye: a régi ellenzéki pártok meghaltak.

A 2026-os országgyűlési választásokig nem arról szól majd a magyar politika, hogy ki tud az ellenzék vezető erejévé válni, vagy hogy az ellenzéki pártok milyen formációban, milyen alkudozások révén fogjanak össze, legyen-e előválasztás, vagy ne legyen. Ezek mind aktualitásukat veszítették azzal, hogy az ellenzéki térfélen egy domináns szereplő maradt, amelynek nincs szüksége a tönkrevert régi ellenzékre, csak még a maradék szavazóikra.

Ősztől kíméletlen párharc következik a Fidesz–KDNP és a Tisza Párt között, és ez bizony új nagystratégiát követel a kormányoldaltól. Ahogy egy Fideszhez közelálló beszélgetőpartnerünk fogalmazott: a nagypolitikai összefüggések megfejtése, illetve az azokra adott válaszok mellett a fideszes politikusoknak tettekkel kell bebizonyítaniuk, hogy a 2010 óta tartó kormányzás időszakában nem szakadtak el a hétköznapoktól, értik az emberek valós problémáit, és azokat készek megoldani. A Tisza Párt ugyanis épp ennek az ellenkezőjét igyekszik majd alátámasztani.

(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)