Ez a két fordulópont lehetett a Fidesz életében a Nyugattal kapcsolatban

A konferencia első felében Paár Ádám főmunkatárs bemutatta a Méltányosság Politikai fejlődés című magazinját, amely Európa alapító atyáival foglalkozik, valamint Kiss Róbert és Zsiga Bulcsú prezentálta a Mélyfúrás kiadványt, középpontban az amerikai demokrácia állapotával.

„Ha elpoposodik a szakma, akkor szeretnénk a rétegzenét is képviselni”

Az első panelbeszélgetés résztvevői Novák Zoltán projektigazgató, Lakatos Júlia stratégiai igazgató, valamint Rajnai Gergely vezető elemző voltak.

Novák Zoltán a beszélgetés elején úgy vélekedett, hogy a jobboldal Nyugatképében megvoltak a csírái annak, amit most látunk kiteljesedni a szuverenitásközpontú gondolkodásban, de akkor azok még csak kis magvak voltak. Lassú folyamat, mire a nyugat, az EU és a Fidesz viszonyában kialakult a mostani kormánypárti álláspont.

Novák Zoltán arra emlékeztetett, mindig két részre szakadt a történelemben Magyarország, az egyik oldal azt mondta, hogy a saját utunkat kell járni, a másik azt, hogy a helyes út az, ha a világ fejlettebb részéhez próbálunk kapcsolódni. Két fordulópontot említett a Fidesznél:

• Az őszödi beszéd. Novák Zoltán úgy látja, a Fidesznél komoly bizalomvesztést okozott a Nyugattal kapcsolatban az, hogy az őszödi beszéd és a rendőrattak után elnézők voltak.
• A 2010-es hatalomátvétel után Orbán Viktor Brüsszelbe utazott és moratóriumot kért a túlzottdeficit-eljárással kapcsolatban, de elutasították.

A Méltányosság projektigazgatója arra is kitért, hogy 2004-ben megtörtént az uniós csatlakozásunk, de később nem történt csoda. Novák Zoltán megjegyezte, a Nyugat is komoly hibát vétett, az első és második demokratizálódási hullámnál komoly hangsúlyt fektetett arra, hogy anyagilag és szellemileg is biztosítsa azt, ami szükséges egy demokratikus államhoz, viszont a harmadik hullámnál, amelynek Magyarország is a részese volt, már nem biztosította.

Lakatos Júlia azzal szállt be a beszélgetésbe, hogy érzik, megváltozott a politikai elemzés, a közhangulat, a minőség és a stílus Magyarországon. Azt is elárulta, hogy sok újságíró kereste Menczer Tamás és Magyar Péter csörtéjével kapcsolatban, de visszautasította ezeket a felkéréseket. Lakatos Júlia úgy látja, vannak más típusú kérdések is, amelyekkel foglalkozni kell, és ők nem a kommentátori szinten szeretnének megragadni.

Ha elpoposodik a szakma, akkor szeretnénk a rétegzenét is képviselni

– hozott egy zenei hasonlatot Lakatos Júlia, hozzátéve: szeretnék, hogy tágabb, elméleti kérdésekkel is tudjanak foglalkozni.

Rajnai Gergely rámutatott, hogy a demokráciáról való felfogás már az Egyesült Államokban is megváltozott, és bár lehet arról beszélni, hogy Orbán Viktor mit csinált Magyarországon, de akkor meg kell magyarázni az amerikai, a holland, a francia vagy az olasz példákat is. Az elemző arra hívta fel a figyelmet, hogy a '90-es években le akartuk másolni a hidegháború nyugatját, de épp akkor kezdődött egy új korszak, mi pedig az eggyel korábbit próbáltuk megvalósítani, amihez segítség nem érkezett, és talán a magyar elit sem tett meg mindent annak érdekében, hogy lefektesse az alapokat.

Rajnai Gergely azt is megemlítette, hogy a magyar társadalom történeti tapasztalata a Kádár-korszak, a Horthy-korszak és a dualizmus, ezekben pedig rövidebb időszakokat leszámítva nem volt sok párt. A magyar társadalom 1990 után, például 1994-ben és 2010-ben is azt mondta, hogy erős pártra van szükség, stabil kormányzóképességgel.

Hiába van az elit részéről vágy arra, hogy sok párt legyen, ha a társadalom azt szeretné, hogy egy erős párt stabilan vezessen

– húzta alá Rajnai Gergely, hozzátéve: a Fidesz, és előtte az MSZP is felismerte ezt a társadalmi igényt. Nem arról van szó, hogy a Fidesz intézményekkel és tettekkel átformálta az egész gondolkodást, hanem eleve létezett egy ilyen igény, történelmi múlttal és nemzetközi kontextussal.

Megsemmisítővé vált a politika?

Lakatos Júlia áttérve a liberális demokráciára elmondta, korábban konszenzus volt a tekintetben, hogy miről szól a liberális demokrácia, de azóta két külön demokráciakép jött létre. A Méltányosság stratégiai igazgatója megjegyezte, hogy az orbáni illiberalizmus nem fedi az illiberalizmus politikatudományi definícióját. Orbán Viktor azt képviseli, hogy kell erről a kérdésről beszélni, ugyanakkor Lakatos Júlia szerint nem szabad hagyni, hogy a politikusok ezt kisajátítsák, sőt, alapfogalmakat kell újradefiniálni. A szemben álló felek úgy érzik, hogy a másik meg akarja őt semmisíteni, nem új egyensúlyt keresnek. Rajnai Gergely ezt azzal egészítette ki, ha megsemmisítővé válik a politika, akkor nem lehet megvalósítani együttműködési mintát, nincsenek kompromisszumok.

Novák Zoltán a liberális demokráciával kapcsolatban kifejtette, hogy a demokrácia viszi a rendszerbe a népszuverenitást, a liberális rész pedig kordában tartja a népakaratot. Ennek következtében az emberek azt érezhetik, hogy a saját akaratukat ez korlátozza, így kezd el távolodni a képviselt a képviselőtől, és ez az a távolság, ahova a populizmus benyomul.

Novák Zoltán azzal folytatta, hogy amikor a liberális demokrácia 1990-ben elvesztette a versenytársát, elvesztette a versenyszellemet is, mert azt mondták, hogy ez a kérdés lefutott. A nyugat hegemón tudatállapotba került, ez a hegemón tudatállapot előbb-utóbb ellenérzést kelt a társadalom egyes szegmenseiben, mert úgy érzik, hogy nincs más választás, ha pedig valamiről mást gondolok, akkor páriává válok.

Lakatos Júlia hangsúlyozta, hogy a liberális demokrácia változófélben, újraértelmezésben van, küzdelem zajlik, de ez egy természetes folyamat.

Politikai oldalak mentén tagozódnak az elemzők?

A második panelbeszélgetés témája a politikai elemzés volt, a résztvevők: Csizmadia Ervin (igazgató, Méltányosság Politikaelemző Központ), Böcskei Balázs (stratégiai igazgató, IDEA Intézet), valamint Dull Szabolcs (az Index és Telex volt főszerkesztője, elemző).

Csizmadia Ervin úgy látja, a politikai elemzésben is le kell zajlania a megújulásnak. A Méltányosság vezetője szerint az elemzők is belerekedtek abba, hogy politikai oldalak mentén tagozódnak.

Ezt a magam részéről mindig is elutasítottam

– húzta alá Csizmadia Ervin, hozzátéve: örül annak, hogy egyre inkább lát olyan embereket, akik hasonlóan gondolkodnak.

Böcskei Balázs kifejtette, amikor elkezdik értelmezni a politikát – mit találnak elemzésre méltónak, milyen témával kezdenek dolgozni, milyen szögből vizsgálják azt –, akkor óhatatlanul is értékítéleteket fogalmaznak meg. A politológus az utóbbi években egyre inkább azt tapasztalja, hogy az elemző elkezdett politikusként viselkedni, és legalább annyira leegyszerűsíti a valóságot, mint a politikus.

Ez egy politikus esetében szükségszerű, viszont az elemzőnek az a feladata, hogy minél bonyolultabbá tegye, mutassa meg, hogy milyen szögek vannak, mennyire másképp is lehet látni, milyen motivációk létezhetnek

– emelte ki Böcskei Balázs, azzal folytatva, hogy ma a főáramú politikai elemzés politikai cselekvés. Az elemzések nem bonyolultabbakká válnak, hanem egyszerűsödnek, és ez a politikushoz viszi közelebb az elemzést.

Dull Szabolcs úgy gondolja, hogy a média felgyorsulása, a közösségi média megjelenése miatt a politikai kommunikációnak változnia kell, ezért a politikai elemzőknek is változniuk kell. Az a kérdés, hogy ugyanazt, amit tíz-húsz éve mélyen feltártak a folyóiratokban, hogyan tudják átadni például a közösségi médiában. A volt főszerkesztő kulcskérdésnek tartja, hogy nem tudja megkerülni azt az állapotot, ha jövő héten próbálja elemezni például Menczer Tamás és Magyar Péter veszekedését, akkor már más lesz a téma, másról fognak beszélgetni.

Kit nevezünk ma politikai elemzőnek?

– tette fel a kérdést Dull Szabolcs, felsorolva: tizenöt-húsz éve politológusok beszéltek a politikáról, viszont ma vannak olyanok, akik a pártok érdekében beszélőfejként, propagandistaként értelmezik az eseményeket, valamint olyanok, akik értenek hozzá és próbálnak szerepelni, ahogy olyanok is, akik csak beszélnek a politikáról, viszont nem értenek hozzá. Dull Szabolcs szerint ez a kakofónia azt eredményezi, hogy a befogadó, a néző, a választó mindent ugyanazon a csatornán hall és mindent ugyanúgy fogad el.

(Borítókép: Méltányosság konferencia 2024. december 4-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)