Vitézy Dávid: Budapest egyes részei horrorfilm díszletei is lehetnének

További Önkormányzati választás 2024 cikkek

Karácsony Gergely a politikai térben többször is rossz helyre pozicionálta magát, ennek pedig elsősorban a budapestiek a kárvallottjai. Vitézy Dáviddal főpolgármester-jelöltségének körülményeiről, az LMP-hez és Magyar Péterhez fűződő viszonyáról, választási esélyekről és arról is beszélgettünk, hogy megválasztása esetén milyen sorsot szán a városházán a múlt embereinek.

Az interjú helyszínéül egy külvárosi közlekedési csomópontot javasolt Vitézy Dávid, hogy szavait a Mexikói úti körülmények tegyék érzékletesebbé. Karácsony Gergely főpolgármester potenciális kihívója földalattival érkezett, gyalogosan távozott, közte viszont számos kérdésünkre válaszolt. Kiderült például, hogy

mi fér bele az általa elképzelt ideális városvezetői szerepkörbe, és mi nem;
akkor is inspirálja-e a fővárosi politika, ha nem választják meg főpolgármesternek;
mit kért az LMP-től indulásáért cserébe;
mi a terve Magyar Péterékkel és a Kutyapárttal;
miért tartja a kormány rövid pórázon a fővárost, és vajon ez változhat-e.

Politizálás és szakmázás metszete

Évtizedeken át szakemberként pozicionálta magát, most azonban egyik pillanatról a másikra politikussá változott át. Mennyire kényelmes ez az új szerep?

A politikusi szerep nem lenne túl önazonos, ezért is próbálok inkább szakpolitikus maradni. Azt a főpolgármesteri szerepfelfogást osztom, amely arra fókuszál, hogy miként lehet a fővárost élhetőbbé tenni, és nem arra, hogy ki tudja a legagresszívebb üzenetekkel, politikai odamondogatásokkal a legtöbb lájkot begyűjteni.

Hogyan látja, politikai értelemben mennyire megtérülő, ha valaki mégis inkább az érzelmekre ható kampányt visz? A gyurcsányozásra vagy a szabadság utolsó ostromlott bástyája szerep felvételére mennyire rezonálnak a budapestiek?

Én ilyenfajta identitáskampányra nem lennék képes se pró, se kontra. Azért vágtam bele a politikába, hogy végre valódi budapesti ügyekről legyen szó, programok csapjanak össze, derüljön ki, hogy ki mit gondol a BKK-rendészetről, közlekedésről, állatvédelemről, szociális bérlakások építéséről. Ebből következően, amikor az indulás mellett döntöttem, nem is a social media csapatot raktam össze először, hanem a programírókét. Egyfelől 5673 szabadszavas javaslat érkezett a Mit vársz a következő főpolgármestertől? kampányunk keretében – például az, hogy pénteken és szombaton egész éjjel járjon a metró, vagy hogy a Fortepanon el lehessen érni a budapesti gyűjtemények képanyagát. Másfelől egy 25 fős szakértői csapat segített, közülük többen – Merker Dávid, Szilágyi Anna, Kocsis János Balázs, Can Togay, Dományi Bálint – a fővárosi listánkon is szerepelnek.

Hallottunk olyan véleményt, hogy az önt jelölő egyesület egy fantomszervezet, semmilyen produktumot nem tett le az asztalra. Ki milyen céllal és mikor hozta létre?

Közvetlenül a választás kiírását megelőzően, a törvényes határidő előtt hoztuk létre, miután eldőlt, hogy civil jelöltként elindulok a főpolgármesteri tisztségért. Sokra tartom az LMP támogatását, de az is fontos, hogy mind a listánk, mind a városfejlesztési ajánlatunk hangsúlyosan civil és szakmai alapú legyen. Ezt demonstrálja jelölőszervezetként az egyesületünk. A listánkon a jelöltek 70 százaléka szakember, akik már valamit letettek az asztalra Budapesten. A maradék 30 százalék LMP-s sem országos-, hanem inkább a helyi politikában járatos politikus.

A Fővárosi Közgyűlésbe hány képviselőjelöltjük bejutása esetén lenne elégedett?

Nyilván minél több, annál jobb, de én azzal a helyzettel lennék elégedett, ha azok az erők, akik új politikai ajánlatot fogalmaznak meg, akik szeretnék meghaladni a DK–MSZP, illetve a Fidesz 30 éve tartó fővárosi hegemóniáját – ne kerteljünk: a Kutyapárt, a Tisza és mi –, többséget tudnánk alkotni. Egy ilyen új többséghez pedig új főpolgármester kell, ezt a közgyűlést csak én tudnám vezetni.

A Momentumot nem tekinti potenciális partnernek?

Ők a legfrissebb mérések szerint be sem jutnak a közgyűlésbe, ezért nem említettem őket. Arról nem is beszélve, hogy ők részei a jelenlegi városvezetésnek, így nem nevezném őket új erőnek. Vannak persze értékes budapesti képviselőik, például Rádai Dániel józsefvárosi alpolgármester. Ugyanakkor olyan politikusaik is, akikről élő ember nem tudja megmondani, milyen munkát végeztek az elmúlt ciklusban a közösségimédia-felületeik kezelésén túl.

Magyar Péterrel már egyeztette a tervet, felvette a kapcsolatot?

Vele életemben egyszer találkoztam, amikor a Széll Kálmán téren az ajánlásgyűjtésnél kezet fogtunk. Budapest víziójáról is csak annyit tudok, amennyit a médiaszereplései során megosztott. Az viszont nagyon visszatetsző volt, ahogy Karácsony Gergely ugyanúgy rárontott, mint ahogy velem tette. Mindketten veszélyeztetjük a régi ellenzék pozícióját. A főpolgármester által zászlóra tűzött Budapest köztársaság csak addig tart, amíg el nem mer indulni vele szemben valaki. Nekimenni Magyar Péternek, aki csak egy gyaloghíd megépítésének szükségességét fogalmazta meg, vagy betolakodónak hívni engem – aki itt születtem, itt dolgozom 20 éve –, annak a politikai kultúrának a folytatása, amivel a budapestiek torkig vannak.

Még jó, hogy nem önt vette ezzel célba, hisz programjában nem egy, hanem egyenesen öt gyaloghidat ígér.

Igen, de ne valami grandiózus Duna-hídra gondoljanak az olvasók. Nem a Parlamenthez vagy a Várkert Bazár elé hoznánk egy rettenetesen drága nagy mederhidat (ahol a két partot nem osztja sziget), gyaloghidat, ami örökre megváltoztatná Budapest látképét. A külső kerületek parti szigeteinek, illetve parti sétányainak összekötéséről lenne szó: kettő az Óbudai-szigeten, kettő a Margit-szigeten, az ötödik Csepelen, a Királyerdő és a soroksári Molnár-sziget között lenne. Ezeket nem mind egy cikluson belül ígérem, de el kell kezdeni dolgozni rajtuk.

Maradjunk még a politikánál! Az LMP-vel folytatott együttműködést milyen feltételekhez kötötte?

Két feltételem volt: az egyik, hogy a listánkon 70 százalékban civil szakemberek kapjanak helyet, másrészt azt kértem, járuljanak hozzá, hogy megválasztásom esetén kisöpörjem a pártkádereket a fővárosi cégekből. Se Draskovics, se Papcsák, se Gál J. Zoltán, se Kolber István. Ezeknek a levitézlett pártkádereknek százmilliókat fizettek ki, miközben arról papolnak, hogy csődben van a város. Az igazgatóságokban náluk bukott politikusok helyett szakemberekre van szükség. A fővárosi cégek nem lehetnek kifizetőhelyek.

Nem kérték, hogy lépjen be az LMP-be?

Nem fogok semmilyen pártba belépni, soha nem is voltam párttag

Viszont most főpolgármester-jelölt mellett egyben listavezető is. Ha nem választják meg városvezetőnek, azért listás képviselőként beülne a Fővárosi Közgyűlésbe?

Főpolgármester leszek, induljunk ki ebből; de meg nem kerülve a kérdést, a válaszom: igen. Annál is inkább, mivel nagyon izgalmas, újszerű összetételű lesz az októberben felálló testület. Optimista emberként arra számítok, hogy nem egy összeegyeztethetetlen érdekekkel szétszabdalt közgyűlés lesz, így a programomat meg tudom majd valósítani. Eddig is szót tudtam érteni a város fejlesztése érdekében különböző politikai oldalakhoz tartozó szereplőkkel, most is nekem van egyedül esélyem többséget teremteni.

1994 óta egyébként a főpolgármestert jelölő pártoknak mindig többsége volt. Most azonban nincs olyan felmérés, amely azt mutatná, hogy ez továbbra is így marad. Ebből pedig az következik, hogy a leendő főpolgármesternek egy korábbinál szélesebb körű együttműködést kell majd a pártokkal kialakítania. Ebben az én alapvetésem az, hogy az új listákból építsünk új többséget, ne a DK-ra és a Fideszre támaszkodva.

Nem lesz abból baj, hogy ennek hangoztatásával kicsit a Kutyapártnak és a Tiszának is kampányol?

A választókat arra kérem, hogy a Vitézy Dáviddal Budapestért Egyesület és az LMP közös, szakemberekből álló listájára szavazzanak, ne a két, ön által említett pártra. Ugyanis mi két ponton is jobb ajánlatot teszünk. Egyrészt van részletes programunk, nekik nincs, másrészt van főpolgármester-jelöltünk, aki ezt meg is valósítja, nekik viszont nincs.

A legutóbbi Medián-kutatás viszont mindezt zárójelbe teszi azzal a megállapításával, hogy csak akkor maradhat versenyben Karácsony Gergellyel, ha Szentkirályi Alexandra visszalép az ön javára. Erre az esetre mekkora összegben fogadna?

Nagyon meglepne ez. A Magyar Nemzet a Fideszt érintő ügyekben eléggé jól értesült szokott lenni, ebben pedig azt írták, hogy nem lesz ilyen, ezt maga Szentkirályi Alexandra, sőt a miniszterelnök is cáfolta. A kutatás viszont egy fontos dologra felhívja a figyelmet, hogy az egyetlen kihívó, aki legyőzheti Karácsony Gergely főpolgármestert, az én vagyok. Abban bízom, hogy azok a szavazók, akik tudnak olvasni, látják a számokat, és változást szeretnének Budapesten, azok rám szavaznak. Ennek a döntésnek a helyességéről nem a Fideszt és nem Szentkirályi Alexandrát szeretném meggyőzni, hanem a Fidesz szavazóit. A Szentkirályi Alexandrára adott szavazat elveszik, neki nincs esélye győzni. Csak én tudom leváltani Karácsony Gergelyt.

Én mindenesetre nem láttam olyan közvélemény-kutatást, amely ne azt mutatta volna, hogy magasan Karácsony Gergely a választás esélyese.

Öt éve sem láthatott olyan közvélemény-kutatást, amely ne Tarlós István győzelmét vetítette volna előre. És mégis Karácsony Gergely nyert közel 50 000 szavazat különbséggel. Most is arra kérem a választókat, hogy ne különféle kutatásokkal foglalkozzanak, hanem azt a kérdést tegyék fel maguknak: elégedettek-e a város vezetésével. Ha nem, vasárnap támogassák egyetlen esélyes jelöltet, engem.

Kampány – és ami utána jön

Meglehetősen kiterjedt és erőteljes a főváros közterein jelen lévő vizuális kampánya. Egyes vélemények szerint még Karácsony Gergelyét is felülmúlja. Miből telik erre?

Óriásplakátból jóval kevesebbet tettem ki, mint a DK jelöltje, inkább oszlopokra szerelt plakátjaim vannak, amit lelkes önkéntesekkel helyeztünk ki. Ha összeszámolja, jóval több Karácsony–Kunhalmi–Dobrev-plakát van kint, mint az enyém és a Fideszé összesen. A kampányomat egyrészt a nem anonim magánszemélyek, másrészt Ungár Péter, harmadrészt az LMP mint parlamenti párt által kapott támogatásokból is finanszírozzuk.

A fővárosi választók lakhely szerinti eloszlása – kétharmaduk a külső kerületekben él – mekkora szerepet játszott abban, hogy ezek a területek kerültek programja fókuszába?

Nem elsősorban választásmatematikai megfontolások vezettek, sokkal inkább a valóság, hogy ezek a külső részek végtelenül elhanyagoltak. Jelenleg rendkívül belvárosfókuszú a várospolitika, amin mindenképpen változtatni kell.

Újpest-városközpont aluljárójában horrorfilmet lehetne forgatni, annyira kísérteties derengést tapasztalhatunk közvilágítás címszó alatt az aluljáróban, nincsenek mozgólépcsők, nincs akadálymentesítés se. A fővároshoz tartozó, lepusztult csomópontokat szinte felsorolni sem lehet. Az én felfogásom szerint a főpolgármesternek ezeken a helyeken jelen kell lennie, nem hagyhatja magára a körúton túli Budapestet sem. A kampányban pedig még az eredményes szereplés is ezt diktálná, ehhez képest Karácsony Gergely többet szerepel Dobrev Klárával Salgótarjánban, mint ahányszor öt év alatt Soroksáron járt.

Mit gondol arról az épületkomplexumról, amit Balázs Attila NER-közeli vállalkozótól vásárolt meg az állam Zuglóban 244 milliárd forintért? Jó helyen lenne ott az oda tervezett igazgatási negyed?

Önmagában a Bosnyák tér nem rossz helyszín egy városias beépítésre, annak pedig kifejezetten örülhetünk, hogy a korábbi tervekkel ellentétben végül nem egy pláza épül oda. Ezzel a mostani projekttel azonban ugyanaz a gond, mint a Mol-toronnyal. Nem szabadna ilyen volumenű építkezésbe belekezdeni, amíg nincs kötöttpályás kapcsolat, legalább nem vezet ki odáig a villamos. Az ilyen jellegű ingatlan vállalkozások nyomulásában tetten érhető „ősbűnt” egyébként az Arena plázával követték el még a NER kialakulása előtt. Ott látható, hogy mi történik akkor, ha semmilyen tömegközlekedés nem vezet oda.

Most ezt ismétli a jelenlegi beruházás, miközben a város csak kullog a közlekedésfejlesztéssel az események után. Az említett Bosnyák téri építés Karácsony Gergely, volt zuglói polgármester idején indult, de felelőssége van benne a jelenlegi kerületi és fővárosi vezetésnek, és persze a kormánynak is. Ha a sajtó nem tárja fel, az érintett városvezetők, Karácsony és szövetségese, Horváth Csaba lapítottak volna ezekben az ügyekben. Amíg a Thököly úti villamost nem építik vissza Újpalotáig, addig nem lesz megoldott a beruházás közlekedési kiszolgálása. A mostani újpalotai buszhálózatra még egy kormányzati negyedet nem lehet ráterhelni.

Jól szimbolizálja a kormány-főváros szembefeszülést egy másik zuglói fejlesztés, a Biodóm. Annak ügyét miként mozdítaná ki a holtpontról?

Én biztosan nem vágtam volna így bele. Eltúlzott célkitűzés volt. Jártam Szingapúrban és Zürichben is ilyen biodómban, láttam, hogy milyennek kellene lennie. Azokban csak növények voltak. Zárt térben, nagy állatok jelenléte elképesztően megdrágítja a beruházást. Gondoljuk csak el, milyen szellőztetőrendszereket kell beépíteni. Az egész egyébként onnan indult, hogy az állatkertben egyes állatok tartási körülményei nem feleltek meg az EU előírásainak, és így akartak erre megoldást találni. Kevés példát találni ugyanakkor ilyen léptékű tervezési hibára, miközben a fejlesztés már túl van a visszafordíthatósági ponton, azaz most már be kell fejezni.

Persányi Miklós győzte meg a miniszterelnököt, hogy ez egy jó ötlet, így kapott is hozzá kormányzati forrást. Nem akarom Tarlós Istvánt védeni, de ő ebben a történetben kifejezetten utánkövető pozícióban volt. Nonszensz, hogy ilyen megtörténhet egy egyébként fővárosi intézménnyel. Arra is emlékszem, hogy Karácsony két kézzel tapsolt az ötlethez zuglói polgármester korában, aztán fordult a hozzáállása, és most már a minél rosszabb, annál jobb politikai alapállást vette fel, így még a befejezéséhez szükséges kiviteli terveket sem készíttette el, pedig pénzük lett volna rá. Nagy kihívás lesz befejezni a Biodómot, de készen állok rá.

Hogyan helyezné új alapokra a kormány-főváros kapcsolatot?

Van olyan ellenzéki főpolgármesteri szerepfelfogás, amely szerint lehet konstruktív együttműködést kialakítani a kormányzattal, miközben megfogalmaz nyilvános kritikát, és kiáll vitázni a kormánnyal szemben. Én ezt fogom vállalni a maxi-Dubaj, az egészségügyi ellátás, a kórházak állapota, a HÉV-ek fejlesztése, a kínai gyorsvasút kapcsán, és természetesen az egységes parkolás kialakítása érdekében is.

Meg kell jegyeznem, ha valaki kinyitja Botka László vagy Őrsi Gergely ellenzéki polgármesterek Facebook-oldalát, nem fog találni az elmúlt hónapokból egy „anyázó” posztot sem, mert ők csak a helyi ügyekre koncentrálnak. Ehhez képest Karácsony Gergely oldalának nemrég megosztott képén az árnyékban álló főpolgármestert látjuk, amint az arcára vetülő napfényben áll, mint egy történelmi alak, és bölcsen tekint ki az ablakon, alatta pedig egy sajátjának beállított Tóta W. Árpád-gondolat olvasható, amelyben Orbán Viktort őszalonnaságának nevezi. Ilyen öncélú sértegetést biztosan nem olvashatunk Botka László oldalán. Karácsony viszont egy országos ellenzéki lájkbajnokság résztvevőjeként akar nyerni, amelyben ő a legradikálisabb beszólogató ember. Csakhogy ez ellehetetleníti a kormánnyal az érdemi párbeszédet. Gondoljunk bármit is Orbán Viktorról, ki az, aki szerint élhetőbb város lett Budapest attól-, pénzszerzési képessége javult attól, hogy a miniszterelnököt ilyen megszólítással illetik?

Érteni vélem, ha a kormány ezért azt érzi, hogy nem a fővárossal tárgyal, hanem az ellenzékkel. A kettő két különböző helyzet. Kormány és adott esetben egy ellenzéki város között is lehet win-win szituáció, mindketten el tudják adni a közösen elért sikereket. Amikor a kormány a saját országos ellenzékével tárgyal, akkor azonban nem születhet ilyen kölcsönösen előnyös eredmény. Azzal, hogy Karácsony beszállt az országos politikába, kétszer is elindult a miniszterelnöki tisztségért, lényegében megszüntette a kormánnyal az érdemi párbeszéd lehetőségét. Persze a kormánynak is van felelőssége abban, hogy ide jutott a főváros, mivel annyira szűkre szabta az anyagi mozgásterét, amennyire csak lehetett, vigyázva arra, hogy azért ne dőljön be.

Az évről évre jelentős mértékben növekvő szolidaritási hozzájárulás ügyében például egyetért a főváros állammal szemben képviselt perbeli álláspontjával?

Azt szeretném, hogy Budapestnek több pénze legyen. Megválasztásom után én is tovább fogom vinni a pert. Akkor örülnék a legjobban, ha egy forintot sem kéne fizetni a városnak. Azonban az ezt a konfliktust körüllengő áldozatkommunikáció nagyon is kényelmes a jelenlegi főpolgármesterre nézve. Karácsonyék több pénzt költenek a panaszkodásra (azaz kommunikációra, kreatív ügynökségre és reklámra), mint útfelújításra. Pénzért hirdetik, hogy elmondhassák, nincs pénzük. Amikor a BKK-t én vezettem, tehát Tarlós István első ciklusában, rosszabb volt a főváros anyagi helyzete, mint most, még Karácsonyék saját számai alapján is. Budapest gazdasága ugyanis rendkívüli mértékben nőtt a turizmus, az iparfejlesztés miatt, az iparűzésiadó-bevételek is minden várakozás fölül teljesülnek, csakhogy ezt a növekedési hozamot a kormány szolidaritási hozzájárulás címén a kis metszőollójával szisztematikusan levagdosta. A főváros vezetése viszont kifejezetten élvezi azt a helyzetet, hogy a kormányra mutogathat, mert ezzel építheti az ellenzéki arculatát. A már említett sorok idézésével pedig láthatóan még a vidék mucsaizásában is partner, ami Lázár János számára teremt hivatkozási alapot. A kormány ugyanis a vidéki szavazótáborának játszik. Úgyhogy ezzel a konfliktussal minden politikus elégedett lehet, ennek árát azonban a budapestiek fizetik meg.

A Fidesz elengedte a fővárost?

A Fidesz Budapest-politikájának Lázár János a szimbóluma. Itt vagyunk a kampány vége felé. Ha a kormányzó párt nyerni akarna a fővárosban, akkor nem most jelentenék be, hogy egyébként még a Közlekedési Múzeumot is Debrecen szélére vinnék egy autópálya-csomópont mellé. Az építési és közlekedési miniszter egész eddigi ténykedése budapesti szemszögből nézve egy felmutatott középső ujj. Az ő feladata, hogy addig élezze a vidék–Budapest-ellentétet, amíg az a lehető legtöbb vidéki szavazatot hozza. Ennek a budapestiek a kárvallottjai, ezen a viszonyon változtatni kell, vállalva szakmai vitákat is. Ennek érdekében újra tartalommal tölteném meg a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsát. Áldozatot bemutatni persze ezért nem fogok, de főpolgármesteri első munkanapomon tárgyalást kezdeményezek a miniszterelnökkel, és a programom alapján új fejezetet fogok nyitni ebben a viszonyrendszerben.

Hogyan?

Nincs illúzióm, pusztán a személyem miatt még nem nyílnának ki a pénzcsapok, de látok lehetőséget arra, hogy rozsdaövezeteket adjanak át bérlakásépítésre például a Józsefvárosi pályaudvarnál vagy másutt. Milliárdokat lehetne azzal spórolni, ha törvényben rendeznék az egységes parkolási rendszer alapjait. Rengeteg olyan szabályozási kérdésben lehetne talán közösen előrelépni, ami nem pénzkérdés. Én például az uniós források elosztása kapcsán is újratárgyalnám az eddigi megállapodásokat, hogy Budapestnek több uniós forrás jusson a programom szerinti célokra.

2026 után egy alapvetően más kormány áll majd fel, meglátjuk, hogyan és kikből, de gondolom, Lázár János se ugyanabban a szerepben lesz, mint ma. Ez azt jelenti, hogy a főpolgármesteri ciklus kétharmada egy másik összetételű kormány időszakában telik majd. A jövőt illetően most annyit mondhatok, bárki is álljon a kormányzati oldalon, én együtt fogok vele működni.

(Borítókép: Vitézy Dávid. Fotó: Papajcsik Péter / Index)

Lapunk főpolgármester-jelölti interjúsorozatának első részében, kedden Karácsony Gergely főpolgármestert kérdeztük, a mai, Vitézy Dáviddal, az LMP és civilek jelöltjével készített nagyinterjút követően, csütörtökön Szentkirályi Alexandra, a Fidesz–KDNP főpolgármester-jelöltje beszél a terveiről.

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Bookline

Murakami Haruki
Mesterségem a regényírás

4242 Ft

Dr. Máté Gábor, Dr. Gordon Neufeld
A család ereje

4250 Ft