Orbán Viktor az Indexnek: Bárki cserélne velünk Európában egy ilyen eredményért

Tizenhét éve nem adott hosszabb interjút az Indexnek, most mégis igent mondott a felkérésre. Miért tett ezúttal kivételt?

Önök túlélték az elmúlt tizenhét évet, amihez ezúton is gratulálok. Izgalmas és fontos választáson vagyunk túl. Ezért.

Rengeteg kérdést kell emiatt bepótolnunk, de kezdjük akkor a legaktuálisabbakkal. Amikor néhány nappal ezelőtt Dabason, az országjárása során arról kérdeztem, hogy milyen eredményre számít vasárnap, azt válaszolta, hogy nagyarányú békepárti győzelemre. Ez lett volna az? 

Valami ilyesmi, mert valóban egy nagyarányú békepárti győzelem született. A leadott szavazatokból egyértelműen kiderült, hogy a magyar közvélemény, talán még a baloldaliak tekintélyes része is, támogatta a kormányt abban a törekvésében, hogy kijuttassa Magyarországot a háborús veszedelemből. A béke melletti kiálláshoz szükséges megerősítést a kormányzat megkapta vasárnap.

Kétmilliónál is többen voksoltak a Fidesz–KDNP európai parlamenti listájára, ami szavazatszám tekintetében valóban magasabb, mint öt éve volt, de a magas részvétel miatt százalékosan mégis rosszabb eredményt értek el, mint korábban. A Medián még napokkal a választás előtt is 50 százalék körüli eredményt jósolt Önöknek, végül 44,79 százalékot kaptak.

Mi jobban szeretjük azt 45 százaléknak látni.

Rendben, akkor kerekítsük 45 százalékra, de ez még így sem az a szám, amit sokan vártak. Ráadásul a csupán néhány hónapja a közéletben feltűnő Magyar Péter által vezetett Tisza Párt meglepetésre 30 százalék körüli eredményt ért el. Csalódott?

Két dolgot mondhatok. Az egyik, hogy a 44 százalék is szép eredmény. A másik, hogy ez egy olyan választás volt, ahol egyszerre két ellenfelet is le kellett győznünk. A régi ellenzéket, meg az újat. Mi mind a kettőt legyőztük, méghozzá utcahosszal. Az ezüstérem is szépen csillog, de az arany még szebben.

Magyar Péter úgy fogalmazott, hogy lőtávolságra került a Tisza Párt a Fidesztől. Nem aggódik emiatt? 

A politikában mindig van ok aggodalomra, hol kisebb, hol nagyobb, aki ezzel nem tud együtt élni, rossz hivatást választott.

Hogy ki és milyen lőtávon belül van, meg hogy kinél van a puska, azt hagyjuk meg a következő választási kampány időszakára. Volt most egy választás Magyarországon, amit megnyertünk. Ráadásul úgy nyertünk meg, hogy soha ennyien nem szavaztak még ránk európai parlamenti választáson.

Egyfelől a 44-45 százalék kevesebb, mint amit legutóbb kaptunk, de mégiscsak több mint kétmillióan szavaztak ránk. 2019-ben, amikor 50 százalék felett nyertünk, akkor 1,8 millió voksot szereztünk. Én egy dolgot tudok, hogy most is és korábban is mindig azért nyertünk, mert sokat dolgoztunk érte. Erre a helyzetre az alázatos munka a válasz. Bennünket a teljesítmény tart meg mindig, ahhoz meg dolgozni kell. 

Korábban félig viccesen azt mondta, hogy akkor lenne elégedett, ha a huszonegy megszerezhető EP-mandátumból mind a huszonegyet megszereznék.

Elhoztunk belőle tizenegyet, az több mint a fele. Mindig, minden versenyen nem lehet világcsúcsot úszni, néha be kell érni az Európa-rekorddal is. Ezen a versenyen mi azt állítottunk fel, mert Európában senki – leszámítva persze a szokásos máltai munkáspárti kiemelkedő eredményt – nem kapott megközelítőleg sem olyan támogatást, mint mi. Ma a kontinensen bármelyik párt, amelyik indult ezen a választáson, szívesen cserélne velünk. Miért lennék elégedetlen? 

Mert a választás tétjét is magasabbra helyezték, mint eddig bármikor. Azt mondták, a háború és béke kérdéséről döntünk most.

Ha nem a pártszínpad felől nézzük a választást, hanem a valóban fontos kérdések felől, akkor ez volt a tét. Ezzel a választással az volt a célunk, hogy a háború felé robogó európai vonatot lelassítsuk, aztán meg is állítsuk. Ez sikerült is. Nemcsak Magyarországon, de Európában is megerősödtek ugyanis a békepárti erők. Egy kulcsországban például, Franciaországban, ahol talán a legelkötelezettebbek voltak amellett, hogy nyugati katonákat kellene küldeni az Ukrajnában zajló háborúba, fölborult a politikai rendszer. Ott most előrehozott parlamenti választásokat kell tartani, ahol jó esélye van annak, hogy a békepártiak megismételjék a vasárnapi győzelmüket. Én ezen dolgoztam az elmúlt hónapokban, erre tettem fel mindent, a béke ügyében jártam az országot is, erről beszéltem mindenkivel. Szerintem ebben a béke- és háborúpárti küzdelemben 1–0-ra mi vezetünk Európában, a félidőt most lefújták, az Egyesült Államokban rendezik a másodikat, ott is jó esély van nyerni.

Franciaországban valóban fordulat következett be, de Szlovákiában például az Ön politikai szövetségesei, Robert Ficóék csak a második helyre értek be, ahogy Lengyelországban a PiS is. 

Szerintem Szlovákiában is a békepárti erők adják a többséget, csak 3-4 különböző pártban vannak. Lengyelország más tészta, ott nyert a háborús párt, de ott a második helyezett is az. 

Ön régóta beszél arról, hogy szükség lenne Európában egyfajta jobboldali fordulatra. Ha most ránéz a térképre, ezekre az eredményekre, akkor lát ilyet? Vannak nemzetközi szövetségesei az európai politika fősodratában?

A jobboldal ma két pártba szerveződik Európában, az ECR-be (Európai Konzervatívok és Reformisták) és az ID-be (Identitás és Demokrácia). Ha ők össze tudnának végre fogni és a Fidesz csatlakozna ehhez a tömörüléshez, akkor ez lenne a második legnagyobb európai frakció. Megelőznénk a szocialistákat, a zöldeket és mindenki mást is, egyedül az Európai Néppárt lenne előttünk, bár úgy gondolom, hogy egy ilyen jobboldali párt megjelenése még tőlük is elvinne szavazókat. Tehát a fordulat karnyújtásnyi közelségbe került. A kulcskérdés az, hogy az olasz és a francia elnök asszony meg tud-e egymással egyezni. Ha igen, akkor a jobboldali fordulat nem csupán egy lehetőség, hanem tény lesz Európában.

Térjünk még egy kicsit vissza Magyarországra. Vasárnap nemcsak európai parlamenti, de önkormányzati választások is zajlottak hazánkban. Néhány budapesti kerületben és megyei jogú városban sikerült fordítani 2019-hez képest, de máshol Önök szenvedtek vereséget. Hogyan értékeli összességében az eredményeket?

Vidéken vannak fájdalmas veszteségeink és fantasztikus győzelmeink is. Fáj Szolnok és Győr elvesztése is, bár utóbbiban csak a polgármesteri széket nem sikerült megszereznünk, 15 választókörzetből 14-ben ugyanis győztünk.

A győri eset tanulság arról, hogy ha valahol régi rendezetlen ügyeket nem tudunk lezárni, azok előbb vagy utóbb, de utolérnek bennünket.

Itt a Borkai-ügy ért bennünket utol, azért vesztett a polgármester.

Ön szerint Borkai Zsolt visszatérése a helyi közéletbe megosztotta a jobboldali szavazókat?

Biztosan nem használt. Nem voltunk elég acélosak, mert egy országos elégedetlenséget kiváltó ügyet nem tudtunk teljesen magunk mögött hagyni. Szolnokért szintén fáj a szívünk, ott ugyanis nagyon sok munkánk lenne, a haderőfejlesztés szempontjából egy kulcsfontosságú településről van szó. Ebben az eddigi polgármester partnerünk volt, most várjuk, hogy mi lesz a helyzet a következő esetében. Büszkeségre okot adó diadalaink is voltak a hétvégén. Ilyen például Miskolc, abban a városban ugyanis nekünk nyerni egy hadikos hadicsíny, majdnem olyan nehéz bevenni, mint Berlint. Salgótarjánra szintén büszkék vagyunk. Örülök, hogy ott is sikerült visszakapni a lehetőséget, hogy bizonyíthassunk. Tudja, szép dolog a XII. kerületet, az V. kerületet vagy Győrt megnyerni, a hagyományosan sikeres nagyvárosokat, na de Dunaújvárost, Tatabányát vagy Salgótarjánt, az igazi politikai kihívás. A tanulság nekem ebből is ugyanaz: a sikerhez alázatos munka kell, még több meló.

A fővárosban mi történt? Szentkirályi Alexandra néhány nappal a választások előtt lépett vissza az Ön korábbi közlekedési államtitkára számára, akit nem a Fidesz, hanem egy ellenzéki párt indított. Karácsony Gergely már az elején azt mondta, hogy végül ez fog történni. Igaza volt? Vitézy Dávid indulása és a Fidesz főpolgármester-jelöltjének lépése a Karmelita kolostorban született konspiráció volt?

A főpolgármester véleményéről csak annyit, hogy ki mint él, úgy ítél. Ha mi elindulunk valahol, akkor ott nyerni akarunk. Mi vagyunk a nagy magyar kormányzópárt, amely most zsinórban nyerte meg a tizenkettedik, tizenharmadik választását. Ha mi egyszer beleállunk egy küzdelembe, azt teljes mellszélességgel csináljuk. Szentkirályi Alexandra szerintem egy olyan kampányt vezetett, amilyet a Fidesz régóta nem tudott Budapesten. Nagyon büszkék vagyunk rá.

Tényleg jó jelöltnek tartotta?

Kiválónak. Itt ő azért nem jutott ennél tovább, mert az elmúlt évek közösségépítési munkáját Budapesten nem a kellő színvonalon végeztük.

Ez egy kritika a budapesti Fidesz-vezetés felé?

Inkább csak ténymegállapítás. Ha valakit, hát magamat kell emiatt kritizálnom, mert én vagyok ennek a pártnak az elnöke. Nem voltunk könnyű helyzetben Budapesten, tekintettel arra, hogy Tarlós István úgy végezte a főpolgármesteri munkát korábban, hogy nem volt a Fidesz tagja, kívülről támogattuk őt. Tiszteljük a személyét és a munkásságát, de az ő főpolgármesteri időszaka nem hozta magával a Fidesz és a polgári nemzeti keresztény közösség felépítését és megerősítését a fővárosban, így Szentkirályi Alexandra körhátrányból indult. Én azok között voltam, akik hallgattak rá, amikor azt mondta, hogy változásra van szükség Budapesten, de ezt a változást ő most nem tudja elérni, ezért visszalép. Végül a fővárosiak többsége nem így gondolta. Ezt mint miniszterelnök és mint budapesti lakos elfogadom és tudomásul veszem.

Lehetett pletykákat hallani arról, hogy komoly casting folyt a Fideszben, hogy megtalálják Karácsony Gergely kihívóját. Miért nem alapból Vitézy Dávidra esett a választás?

Fel sem merült. Vitézy Dávid és a kormányzat között olyan konfliktusok voltak az elmúlt években, hogy nem tudtam volna vállalni, hogy ilyen megosztó jelölt induljon a mi színeinkben. Mögé a párt nem tudott volna teljes egészében felzárkózni.

Tarlós Istvánnak is voltak csörtéi korábban Lázár Jánossal. A mindenkori főpolgármester és a kormányzat között mindig is voltak konfliktusok annak kapcsán, hogy kevesellték a fővárosnak nyújtott finanszírozást. Vagy ez inkább személyes nézeteltérés volt már Vitézy Dávid és a közlekedési minisztere között? 

Inkább úgy fogalmaznék, hogy ez már mélyebbre szaladt, mint egy szakmai vita szokott. A konfliktusok a politikában a mindennapok részei, de a kormány, különösen Lázár miniszter úr és Vitézy Dávid között odáig fajult, hogy nem lehetett a Fidesz jelöltje.

Sajnálja, hogy így alakult?

Azt sajnálom, hogy bár sokan változást szerettünk volna Budapesten, ez nem történt meg. Van némi tudásom a város állapotáról, itt, kérem, nagy bajok vannak. A pénzügyi összeomlás szélén áll Budapest, vagy már össze is omlott. Szóval itt komoly munka vár a megválasztott képviselőkre és a főpolgármesterre, ha ki akarják húzni a várost ebből a helyzetből.

Karácsony Gergely ugye azt állítja, hogy ebbe a helyzetbe Önök lökték a fővárost a kormányzati elvonásokkal.

Ez egy olyan vita, amit nem érdemes folytatni. Ha valaki elvállal egy várost, és azt vezeti, akkor vezesse. Az nem elég, hogy ha az ember sikertelen, akkor mindig ügyesen megnevezi, milyen külső tényező ezért a felelős. Ha mellérúgom a labdát, akkor nem a cipőmet nézem meg a füvet, azt akkor én rúgtam mellé.

Úgy fest, Karácsony Gergely most öt évre ismét felhatalmazást kapott a budapestiektől. Szeretné rendezni a kormány és a főváros viszonyát? Mégiscsak együtt kell működniük számtalan kérdésben a városban élők érdekében.

Most könnyebb a helyzetünk, mert Szentkirályi Alexandra ott ül a fővárosi közgyűlésben, ő abszolút tárgyalóképes vezető.

Ha a főpolgármester el akar érni valamit a kormányál, akkor nem itt a Karmelita kolostorban, hanem a Fidesz budapesti frakcióvezetőjénél kell jelentkeznie?

A főpolgármesternek először Budapesten kell megoldania a problémákat. Mindig ott kell kezelni a bajokat, ahol keletkeztek. Ha ez nem sikerül, akkor a kormány áll rendelkezésre.

Végezetül beszéljünk még egy kicsit Magyar Péterről. A volt igazságügyi miniszter egykori férjében látják most sokan az Ön leváltásának esélyét az ellenzéki oldalon, mert ő egy Fideszből kiugrott ember, aki sokat látott, tapasztalt.

Mi soha nem tekintettük őt a Fideszből kiugrottnak. Az csak az ő legendája, hogy a belső körökhöz tartozott, erről ugyanis a Fidesz belső köreinek nincs tudomása. Megkapta az igazságügyi miniszter férjének kijáró udvariasságot, de egész egyszerűen nem volt soha a radarunkon.

Az ellenzéki oldalon mégis sokan bíznak abban, hogy megosztottságot teremt a megjelenése a Fideszen belül, hogy akár pártszakadás is lehet belőle. A Tisza Párt alelnöke is arról beszélt korábban, hogy a választások után lesznek majd olyanok, akik átmennek a Fideszből hozzájuk.

A politikai peep show, hogy leselkedjünk, ki mire készül vagy hova akar állni, soha nem hozott izgalomba. Van egy világos rendje a munkánknak. Mindenkinek megvan a maga feladata, amit el kell végeznie. Nekem az a dolgom, hogy az elkövetkező másfél-két évben, ami a következő választásokig hátravan, a lehető legjobb teljesítményt nyújtsa a kormány, a jelenlegi és a leendő fideszes vezetők. A hídon pedig majd akkor megyünk át, ha odaértünk. Most volt egy csata, amit megnyertünk, 15 százalékkal vertük meg a másodikat. Mi vagyunk messze a legnagyobb párt, ezért optimizmussal tekintek a jövőbe.

Magyar Péter korábban többször is a barátjaként hivatkozott Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszterre, akiről Török Gábor politikai elemző is azt mondta, hogy emiatt megrendülhetett a bizalom vele kapcsolatban. Tényleg felmerültek Önben bizalmi kérdések?

Gergelynek bőségesen van dolga, hogy az ezzel kapcsolatos ugratásokat elhárítsa, de ez nem több, mint öltözői cikizés. Abból viszont az erősebb fajta. Jól tűri. 

(Borítókép: Orbán Viktor. Fotó: Index)