Sorra tiltják be Európában az orosz háborús propagandát

A mostani törékeny helyzetben nagyon nem mindegy, hogy a világ közvéleménye mit gondol Oroszország ukrajnai inváziójáról; a nemzetközi népítélet az események alakulását és végkimenetelét egyaránt képes lehet befolyásolni. Nem csoda hát, hogy a tankok és bombák pusztításával párhuzamosan szintet lépett az információs hadviselés is.

Putyin háborús propagandája az elmúlt hetekben érezhetően erősödött Európában (is), egy dezinformációs kampányokra szakosodott elemzőintézet (DFRLab) megállapításai szerint az orosz állami propagandakiadványokban az ukránellenes hangok már januárban 50 százalékkal gyakoribbak lettek.

Egy másik, hasonló profilú kutatócsoport (Cyabra) pedig azt találta, hogy gyanús módon Valentin-napon az Ukrajna ellen hergelő Twitter-bejegyzések hirtelen 11 ezer (!) százalékkal ugrottak meg – ami összehangolt fiókkezelésre és tudatos félrevezetési stratégiára utal. Ezekre a tendenciákra is válaszul a Meta tegnap bejelentette, hogy az orosz államhoz köthető médiumok hirdetéseit kitiltja a platformjairól, és nem használhatják pénzszerzésre sem többé a felületeiket.

A YouTube még gyorsabban kapcsolt, igaz, csak részlegesen: a Kreml szócsövének számító orosz állami televízió (RT) német nyelvű adását már tavaly december közepén letiltotta.

Gibraltáron az orosz állami csatornát szintén az ukrajnai katonai invázióra hivatkozva vették ki a csatornakínálatból most, és Ausztráliában is felfüggesztették a putyini heccpropaganda sugárzását. Az Egyesült Királyságban még nincsen döntés erről, de a kérdés jelenleg is az asztalon van, ahogy Franciaországban is.

Magyar nyelvű adása nincsen az RT-nek (a UPC-t felvásároló Vodafone-nál 2020. január elseje óta nem érhető el az RT), ezért – jobb híján – az ellenzék miniszterelnök-jelöltje a magyar köztévét szólította fel arra, hogy vessen véget azonnal az Ukrajna elleni orosz agresszió mentegetésének.

(E cikk megjelenésével párhuzamosan szivárgott ki a döntés: az RT és a Sputnik orosz tartalomszolgáltatók sugárzását betiltják az Európai Unió egész területén. Két nappal később a YouTube is a teljes európai tiltás mellett döntött.)

Milyen dezinformációk?

Aki nincsen most Ukrajnában, és ilyen bizony a világ lakosságának lehengerlő többsége, az csak abból tud kiindulni, amit olvasott, hallott vagy látott az orosz invázióról. Itt jön képbe az információs háború fogalma.

Részint olyan, a szofisztikáltság látszatára sem adó moszkvai valóságolvasatokról van szó, mint például hogy a hivatalban lévő ukrán kormány népirtó neonáci drogosok gyülekezete, vagy éppen az események eltorzított „bemutatásáról”.

Terjedtek például olyan hírek, hogy Zelenszkij máris elmenekült Ukrajnából/megadta magát. Nem gond, hogy a két sztori teljesen ellentmond egymásnak – a dezinformációs kampányok már csak ilyenek. Az ukrán elnök ezekre az álhírekre válaszul arról beszélt videóüzenetében, hogy a végsőkig kitart:

Moszkva továbbá váltig állítja, hogy civil célpontokat nem támadnak, miközben a lerombolt lakóépületek képeivel tele van a világsajtó.

A legabszurdabb húzás mégis talán az a fabrikált videó volt „az ukrán agresszióról”, amelyet nyilvánvalóan háborús ürügynek szánt a Kreml, és a Putyin-barát konteók melegágyának számító Telegram közösségi portálon terjedt főként. A képzelt képriport létrehozási dátumát tüzetesebben megvizsgálva látható, hogy az korábbi, mint maga az esemény, amelyről állítólag beszámolt.

Egy szemfüles oknyomozó ráadásul rátalált arra a 2010-es finn hadgyakorlatot bemutató felvételre, melyből a „gyilkos robbanások” hangját kopizták át.

A birodalom visszavág?

Hogy valami nem stimmelhet az orosz dezinformációs kampány mostani hatásfokával (még odahaza sem), arra utal, hogy pénteken Moszkva bejelentette: korlátozza a hozzáférést a Facebookhoz Oroszország területén. Egyben ismételten kikérte magának, hogy a közösségi platformok rendszeresen tényellenőrzik és kétesnek címkézik az orosz állami tartalmakat.   

(Március 4-ére megtörtént a Facebook, a Twitter és a YouTube teljes állami tiltása Oroszországban.)

A legérdekesebb fejlemény azonban az, hogy Moszkva kommunikációjában a stratégiai elemek túlsúlyát felváltotta a taktikai dezinformációk özöne. Utóbbiak célja már nem a NATO örökös és gaz ármánykodásának leleplezése, hanem az ukrajnai civil lakosság megfélemlítése és az ukrán hadsereg demoralizálása. A gyors hadi sikerekről szóló eltúlzott üzenetektől kezdve az olyan felhívásokig, amelyek megadás fejében békés elvonulást ígértek az ukrán katonáknak.

Egyes elemzők szerint e tónusváltás csupán a hatékony katonai terjeszkedés természetes logikája, az orosz elnök pedig így is üzen a NATO-nak, hogy mindenképpen maradjanak ki ebből az egészből. 

Mások viszont úgy fordítják le ugyanezt, hogy Putyin kezdi elengedni azt a projektet, hogy a nyugati és ukrán közvéleményt mindenféle fondorlattal maga mellé állítsa, már csak a pőre erő maradt neki. Ami egyszerre modern kori diadal a dezinformációs kampányok felett és minden kilátások egyik legrémisztőbbje.