Közkeletű tévhit, hogy a média egyfajta ablak a valóságra, mely elsősorban a világ spontán eseményeiről számol be. Ha viszont közelebbről szemügyre vesszük a politikai híradásokat, rá kell jönnünk: jórészt megkoreografált látszatok bódító sorát habzsoljuk csupán.

A marketing szakirodalma a '60-as évek eleje óta

nevezi ezeket – az amerikai történész, Daniel J. Boorstin nyomán. A pszeudoesemények egyetlen céllal történnek meg: hogy a sajtó megörökítse őket. Nem azért adnak hírt tehát róluk, mert fontosak, hanem fordítva: azért tartjuk utóbb fontosnak őket, mert a média már tudósított róluk. A modern nyilvánosság ördögi köre ez.

Egy újszülöttnek minden féknyúz új: Justin Trudeau és Barack Obama felváltva imázsfotózkodnak éppen

Fotó: Pool / Getty Images Hungary

Persze mindannyiunk életében vannak megrendezett, mesterkélt pillanatok olykor. Műmosoly egy fényképen, megjátszott érdeklődés egy társalgásban, rituális bemutatkozás aktuális kedvesünk szüleinek. Viszont a médiában bemutatott közéleti eseményeknek egyenesen a döntő többsége ilyen.

Black Lives Matter, Wir schaffen das, Je suis Charlie. Az elmúlt évek minden bizonnyal legnagyobb hatású közéleti szlogenjei ezek a nyugati világban. De vajon mitől? 

Az első a faji alapú megkülönböztetés végét követeli az Egyesült Államokban, a második a migránsválsággal kapcsolatos kincstári optimizmus hangja Németországból, a harmadik pedig a szólás- és sajtószabadság melletti eltökélt kiállás a franciák részéről egy szörnyű tragédia kapcsán. Első pillantásra nem sok közös van bennük.

Hármas tagolású jelszavaknak (tripartite motto) nevezi őket. És nem szimpla hencegésből ám, amiért némely bölcsész is képes elszámolni háromig. Hanem mert ez a hármas alakzat különös erővel bír a szakirodalom szerint.

Macron is jól ismeri a tripladörgést

Fotó: Eric Feferberg / AFP

Kampányfogások, marketingtrükkök, agitáció. Az Indexen új blog indul arról, hogyan manipulálnak a politikusok. Már csak egyet kell aludni! 

Fotó: Index

A közélet nem csupán napi érvényességű pártpolitikai adok-kapok.

Az emberi kultúra fontos része, sőt, vívmánya. Izgalmas és tanulságos jelenségkör. Tele örök szabályszerűségekkel, ősi reflexekkel és folyamatos dilemmákkal. A tömegmédia és az online interaktivitás korában ráadásul a szemünk láttára alakul, változik, fejlődik.