Közkeletű tévhit, hogy a média egyfajta ablak a valóságra, mely elsősorban a világ spontán eseményeiről számol be. Ha viszont közelebbről szemügyre vesszük a politikai híradásokat, rá kell jönnünk: jórészt megkoreografált látszatok bódító sorát habzsoljuk csupán.
A marketing szakirodalma a '60-as évek eleje óta
PSZEUDOESEMÉNYEKNEK
nevezi ezeket – az amerikai történész, Daniel J. Boorstin nyomán. A pszeudoesemények egyetlen céllal történnek meg: hogy a sajtó megörökítse őket. Nem azért adnak hírt tehát róluk, mert fontosak, hanem fordítva: azért tartjuk utóbb fontosnak őket, mert a média már tudósított róluk. A modern nyilvánosság ördögi köre ez.
Persze mindannyiunk életében vannak megrendezett, mesterkélt pillanatok olykor. Műmosoly egy fényképen, megjátszott érdeklődés egy társalgásban, rituális bemutatkozás aktuális kedvesünk szüleinek. Viszont a médiában bemutatott közéleti eseményeknek egyenesen a döntő többsége ilyen.
Black Lives Matter, Wir schaffen das, Je suis Charlie. Az elmúlt évek minden bizonnyal legnagyobb hatású közéleti szlogenjei ezek a nyugati világban. De vajon mitől?
Az első a faji alapú megkülönböztetés végét követeli az Egyesült Államokban, a második a migránsválsággal kapcsolatos kincstári optimizmus hangja Németországból, a harmadik pedig a szólás- és sajtószabadság melletti eltökélt kiállás a franciák részéről egy szörnyű tragédia kapcsán. Első pillantásra nem sok közös van bennük.
ÁM A KOMMUNIKÁCIÓTUDOMÁNY MÁSKÉNT VÉLEKEDIK.
Hármas tagolású jelszavaknak (tripartite motto) nevezi őket. És nem szimpla hencegésből ám, amiért némely bölcsész is képes elszámolni háromig. Hanem mert ez a hármas alakzat különös erővel bír a szakirodalom szerint.
Kampányfogások, marketingtrükkök, agitáció. Az Indexen új blog indul arról, hogyan manipulálnak a politikusok. Már csak egyet kell aludni!
A közélet nem csupán napi érvényességű pártpolitikai adok-kapok.
A MODERN POLITIKA BIZONY CIVILIZÁCIÓS TERMÉK IS.
Az emberi kultúra fontos része, sőt, vívmánya. Izgalmas és tanulságos jelenségkör. Tele örök szabályszerűségekkel, ősi reflexekkel és folyamatos dilemmákkal. A tömegmédia és az online interaktivitás korában ráadásul a szemünk láttára alakul, változik, fejlődik.
Rovataink a Facebookon