Jánosi Gyurcsány nélkül is el tudja képzelni

Almássy Kornélt megdöbbentették a CCCP-pólós nyugatiak

A politikusok 2006. februári divatbemutatóján szakkommentátorunk azt jövendölte, hogy biztosan ismert politikus lesz, ha túléli a választásokat. Túlélte, a most 31 éves egykori egyetemi vezér országos listás mandátumot szerzett. Legutóbb fél hónapja hallatott magáról, amikor sajtótájékoztatón jelentette be, hogy szemetet szedetne a szemetelőkkel. Ennél is nagyobbat durrant a jobbkéz-szabály eltörlését célzó ötlete.

Index: Mennyire lepte meg, hogy frakcióvezetője, Herényi Károly napirend előtt a parlament másik kis pártját, az SZDSZ-t támadta?

Almássy Kornél: Abszolút nem lepett meg. Az SZDSZ mindent megpróbál a túlélése érdekében, furcsa táncot lejt. Szóvá kellett tenni, hogy az nem működik, hogy bizonyos kérdésekben eljátsszák a Grál-lovagot, miközben az elmúlt öt év tragikus gazdasági teljesítménye az SZDSZ lelkén is szárad.

Nem arról van szó, hogy az MDF szívesen felváltaná az SZDSZ-t a koalícióban?

A. K.: Nem. Nem.

Szóval, nem?

A. K.: Nem. Semmi köze a kettőnek egymáshoz. Semmi köze. A választók figyelmét is fel kell hívnunk arra, hogy az SZDSZ nem teljesíti választási ígéreteit, ugyanakkor bizony számos összekacsintás van a Fidesz és az SZDSZ között.

Az MDF-et is szokta érni az a vád, hogy nem lehet tudni, kormánypárti vagy ellenzéki.

A. K.: Az MDF egy határozott ellenzéki párt, csak nyilván nem olyan stílusban, mint amit olykor a Fidesztől látni.

És van valamilyen folytonosság a régi és a mostani MDF között?

A. K.: Csak folytonosság van. Meggyőződésem, hogy az antalli értékeket csak a demokrata fórum képviseli a politikai palettán. Ha valamire büszkék lehetünk, az Antall József szellemisége. Annak idején én is Antall miatt választottam az MDF-et. Az ő stílusára és értékrendjére lenne szükség most, amikor Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor határozza meg a politikai napirendet.

Csak azért kérdeztem, mert Tamás Gáspár Miklós írta a múlt héten, hogy a mai MDF egy új párt...

A. K.: Az MDF a rendszerváltás legelső pártja, ebben a tekintetben nem új. Az MDF újjászületett 2003-04 körül, felébredt a hosszú, téli álomból. Ilyen szempontból új színfolt, de nem új párt. Abban a tekintetben újdonságot hoztunk, hogy lehet máshogy is a jobboldalon politizálni. A nyugat-európai konzervatív, jobboldali pártok programjai, gazdaságpolitikai elképzelései például közelebb állnak az MDF programjához, mint a Fideszéi.

Megszavazná-e, hogy kikerüljön a vörös csillag az önkényuralmi jelképek sorából?

A. K.: Nem. Határozottan nem. A vörös csillag ugyanolyan önkényuralmi jelkép, mint a horogkereszt. Más kérdés, hogy Nyugat-Európában másképp értékelik ezeket a dolgokat. Hallgatói vezető voltam, és láttam, hogy a nyugatiak CCCP-s pólókban rohangálnak, és felszólaltunk, hogy ez minket sért. Nem érzékelték, hogy a szüleinknek, nagyszüleinknek mit kellett átélniük a rendszerváltás előtt. De megdöbbent, hogy Magyarországon baloldali politikusok támogatják ezt a kezdeményezést.

És hogy áll a jobbkézszabály ügye?

A. K.: Még mindig vizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy ez bevezethető-e. Nemcsak a jobbkéz szabályét, hanem más közlekedési módosításunk is van. A sebességkorlátozás megváltoztatásán is gondolkodunk.

Felfelé vagy lefelé?

A. K.: Nyilván, a nyugat-európai gyakorlattal egyezően, felfelé lehet ezt elképzelni. Magyarországon a legolcsóbb autó is 140-150-et lazán megy, nem is nagyon kell neki odalépni. A jelenlegi szabályozás elavult.

Nocsak, közös platformra kerül Árpa Attilával, aki No speed limit névvel reklámkampányhoz is arcát adta?

A. K.: Nem, az azért túlzás. Mérnök vagyok, sőt forgalomtechnikát és úttervezést oktatok. Alapvetően a sebesség megnövelésétől az autópályán nincs több baleset. Nem biztos, hogy a no speed limit jó megoldás, mert bizonyos sebességhatár fölött a kocsi stabilitását veszheti, és a vezetői képességek is különbözőek, de növelni lehetne a sebességhatárt, de csak szigorú szabályozás mellett.

 

Gusztos Péter a bajban Horn Gábort hívja

A 31 éves politikus nagykorúsága napján lett a liberális párt tagja. Mobilszámát nemcsak a Kurucinfón, hanem saját honlapján is megtalálni, ahol egyébként főhelyen olvasható, hogy csakúgy, mint Gyurcsány, főállássá tenné az országgyűlési képviselőséget – csakhogy a javaslat jóval korábbi a miniszterelnökénél. A parlamentnek 2002 óta tagja, akkor is, tavaly is, országos listáról került be.

Index: Kikerüljön-e a vörös csillag az önkényuralmi jelképek sorából?

Gusztos Péter: [Mintha meglepődne. Az újságírók egymásnak adogatják, a most először egy százalékosra mért SZDSZ frakcióvezető-helyettese a parlament egyik legnépszerűbb interjúalanya volt] Nem. [Viszonylag hosszú szünet] Nem.

Ön szerint a horogkereszttel egy szinten van a vörös csillag, ami tudomásunk szerint Európában egyedül Észtországban és Magyarországon tiltott jelkép?

G. P.: A Heineken miatt problémákat vet fel a tiltás, de jó a mostani hazai szabályozás.

Az ember élete végéig nem felejti el, hogy hol szerzett tudomást olyan traumatikus eseményekről, mint a World Trade Center lerombolása. Fel tudja idézni azokat a pillanatokat, amikor először hallott a Tárki felméréséről, miszerint egy százalékon áll az SZDSZ?

G. P.: Szeptember 11-re tényleg pontosan emlékszem, arra is, hogy aznap mit csináltam, de a Tárki felmérése azért nem volt annyira traumatikus. Vannak események, a lányom megszületése is ilyen volt, amik keresztbe metszik az időt, és az ember kristálytisztán emlékszik mindenre. Az egy százalék az nekem nem ilyen.

Nem is döbbentette meg? Hol volt? Mit csinált?

G. P.: Otthon voltam, iwiwezés közben ruccantam át az Indexre, és ott olvastam a hírt még aznap este, amikor kikerült. Emlékszem, hogy szóltam Horn Gábornak, pontosabban küldtem neki egy sms-t péntek este. Ő baráti társaságban ült, és felhívott, és aztán ezt megbeszéltük.

Ilyenkor azt beszélik meg, hogy mit nyilatkoznak majd erről az újságíróknak, netán új állás után néznek, vagy új pártot alapítanak?

G. P.: Az utóbbi kettő nem merült fel, az elsőről nyilván beszéltünk. Nem örömteli egy ilyen dolgot magyarázni, de aki a közvélemény-kutatások módszertanát ismeri, az tudja, hogy egy 1000-1100 fős mintában a kispártok lutrijelleggel mérhetőek. Hogy egy párt 2 vagy 6 százalékos, ez azt jelenti egy ekkora mintánál, hogy most éppen kettő vagy hat ember szerepel benne.

Jó, de mondjuk elég jól megtippelték a 2006-os választás eredményét.

G. P.: Ez így van, például az a Tárki, amelyik most egy százalékra mérte az SZDSZ-t, az 2002-ben és 2006-ban is azt mondta a választások előtt több alkalommal, hogy az SZDSZ nem lesz parlamenti párt. Vagyis nem tartoznak azok közé, akik az SZDSZ választási szereplését jól meg tudták volna tippelni. [Valójában 2006-ban az utolsó nyilvánosságra hozható felmérésben az SZDSZ-t bejutónak mérték, de egyszázalékosra soha a közvélemény-kutatások történetében.]

Akkor hülyeség lenne rohanni új liberális pártot alapítani?

G. P.: Nem látom komolynak az új párt alapításának szándékát. Időnként fel-felmerül. Az SZDSZ joggal kritizálható, és örülök is neki, amikor elkötelezett liberálisok elvi alapon kritizálják az SZDSZ-t, mert attól jobb lesz ez a párt. Azzal pedig, hogy nem elkötelezett liberálisok mindig kárörvendően örülnek, amikor ez felmerül, nekem nincs dolgom.

Nem lenne érdemes tanulmányozni Donald Tusk sikerét Lengyelországban?

G. P.: Én azt mondanám, hogy a lengyel pártszerkezet, ugye, alapvetően más, mint a magyar, mást jelent ott a liberális, mint nálunk. Ami igazán érdekes, az az, hogy egy meglehetősen jobboldali liberális politikát folytat [Tusk pártja, a Polgári Platform például nem a Liberális Internacionálénak, hanem az Európai Néppártnak a tagja, ugyanannak, amelyiknek a Fidesz is], nem annyira a társadalmi kérdésekben liberális – mondjuk ezzel Lengyelországban biztos nem lehetne választást nyerni [észbe kap], mint ahogy Magyarországon sem –, hanem gazdaságpolitikájában. Nagyon szigorú, jobboldali liberális gazdaságpolitikát képvisel.

A kilenc-tíz koalíciós kormányzással töltött év alatt volt olyan pillanat, amikor az SZDSZ-nek ki kellett volna lépnie a kormányból?

G. P.: Nyilván lett volna ilyen, de én ebbe a párton belüli össznépi játékba nem szeretnék beszállni – néha SZDSZ-es politikusok elmondják utólag, hogy öt évvel korábban mikor kellett volna kilépni. Inkább arra kéne odafigyelni, hogy a jövőben lépjünk ki, ha olyan helyzet van, ha meg nincs, akkor nem kell utólag azt mondani, hogy akkor kellett volna, mert ez lúzerség.

Mennyire értett egyet Szilvásy Györgynek azzal a válaszával, amit Magyar Bálint napirend előtti felszólalására adott? [Magyar nehezményezte, hogy még mindig nem lehet hozzáférni állambiztonsági iratokhoz. Szilvásy a felvetést azzal ütötte el, hogy közös érdeknek nevezte a Kenedi-bizottság eredményes munkáját] Nem tudom, mennyire figyelt?

G. P.: [Hosszú csönd] Elüthetném azzal, hogy nem nagyon lehetett hallani, ami egyébként igaz, mert Szilvásy György is a halk szavú parlamenti felszólalók közé tartozik. Maradjunk annyiban, hogy én Magyar Bálint napirend előtti felszólalásának a tartalmával értettem inkább egyet, mintsem az arra adott válaszzal.

És nem vezethet szakításhoz, hogy ügynökkérdésben ennyire eltérő a két párt álláspontja?

G. P.: Hogy a két párt álláspontja eltérő, azt tudjuk. Ennek a napirend előtti felszólalásnak egy érdekes momentuma volt, nem tudom, ez mennyire tűnt fel: a miniszterelnök is meglehetős intenzitással tapsolta meg Magyar Bálintnak a felszólalását.

Ez a gesztus nem tűnt föl, az viszont igen, hogy az MSZP-ből, ezek szerint a miniszterelnökön kívül, senki sem tapsolt...

G. P.: A miniszterelnök viszont nagyon intenzíven. Ezt a kérdést sosem tartottam azok közé sorolandónak, amelyek önmagukban súlyos következményekkel kellene, hogy járjanak, dehát sokszor lett már lóvá téve az SZDSZ ügynökügyben. [Egyébként Gyurcsány már a 2004-es kettős népszavazás után is bedobta, hogy meg kell oldani az ügynökkérdést, aztán látványosan nem oldotta meg. Igaz, az még az őszödi katarzis előtti Gyurcsány volt, nem ez a mostani, őszinte.]

Argentínában az eddigi elnök felesége győzött a választáson. El tudja képzelni, hogy Magyarországon 2010-ben Dobrev Klára legyen az MSZP miniszterelnök-jelöltje?

G. P.: Erre azt tudom mondani, amit Kuncze Gábor mondott annak idején Medgyessy Péter azon javaslatára, hogy a parlamenti pártok állítsanak fel közös listát az európai parlamenti választásra: ez egy érdekes elképzelés.

 

Soltész Miklós gombászként volt először a Házban

A 44 éves kereszténydemokrata az V. Kerületi alpolgármester személyi titkáraként kezdett ismerkedni a politikával, országgyűlési képviselő 2002-ben országos, 2006-ban területi listáról lett. Az előző ciklusban Budajenő polgármestere, most az egyik legtöbb szocialista hurrogást kiváltó ellenzéki felszólalók egyike. Emlékezetes szereplése volt, amikor Gyurcsány hatalmát "nem is a Kádár-, hanem a Rákosi-rendszer" folytatásának nevezte. Most a Parlamentben jó tíz év után újranyílt alagsori éttermében találunk rá, és a valóságban sokkal szelidebb, mint parlamenti felszólalásai alapján hinnénk.

Index: Orbán Viktor az október 23-i beszédében említette, hogy a polgárságnak és a plebejusoknak történelmi szövetséget kell kötnie. Mit tett ön azóta, hogy ez létrejöjjön?

Soltész Miklós: Az urizálásnak véget kell vetni. Jelen állapotban a képviselői tiszteletdíjak emelése elfogadhatatlan.

A másik oldal erre mondja azt, hogy fontos: egy képviselőt jól meg kell fizetni, hogy ne lehessen megvenni.

S. M.: A költségvetésen kívül egy országgyűlési képviselő semmilyen pénzről nem dönt. Egy kis faluban voltam polgármester, ott egy helyi képviselő több pénzről dönt, mint egy országgyűlési képviselő. A másik meg: ha az emberek egy jó része kevesebbet visz haza, mint korábban, akkor nekünk is ennyiből kell megélni, ami még mindig átlag feletti.

Tölgyessy Péter a múlt héten arról nyilatkozott, hogy Orbán Viktor keveset gondolkodik és cselekszik, viszont annál többet beszél. Fogadjunk, hogy nem ért vele egyet!

S. M.: Sajnálom, hogy így gondolkodik, pedig megismerhette volna Orbán Viktort a Fideszben töltött néhány év alatt. Orbán Viktorral együtt dolgozom, és örülnék, ha megközelítően annyi tudás és annyi gondolat lenne a fejemben, mint neki.

Tölgyessy Péterrel volt együtt parlamenti képviselő?

S. M.: Voltam, és szeretem a Pétert, de én meg tőle vártam többet, megszólalásokban is.

Ha már Orbán Viktor szóba került: tudja-e, mit játszott a Felcsút a hétvégén?

S. M.: Nem tudom, temetésen voltam a hétvégén.

Egyébként sem követi a futballt? Azt gondolnánk, hogy Orbán Viktor mellett ez kötelező.

S. M.: De, szoktam, szeretem a focit.

Akkor most megnyugtatom: első helyen áll a Felcsút, mivel győzött Budaörsön.

S. M.: [Nevet] Jó.

Más. Nem alakulhatott meg a magyar—mongol interparlamentáris unió, mert nem jelentkezett elég képviselő. Nem bánja utólag?

S. M.: Milyen értelemben?

Abban az értelemben, hogy nem mélyülhet tovább a magyar és a mongol nép barátsága.

S. M.: Van egy mongol ismerősöm, és nagy szeretettel gondolok rá. Tudom, milyen nehéz a helyzetük és milyen életkörülmények között élnek – nemcsak a kommunizmus, szocializmus miatt, hanem az ország természeti adottságai miatt is. [Az interjú után kaptuk a szomorú hírt: megbukott a mongol kormány.] Én magam ezekben a munkákban kevesebbet veszek részt, mert akkor az itthoni munkáktól vonná el a figyelmem. Így nem is nagyon utazom. Az előző ciklusban sem voltam sehol. Nyilván, ha a munkámhoz nagyon kapcsolódna, és valóban tapasztalatokat szerezhetnék az utazással, akkor mennék szívesen.

Mit szólna hozzá, ha Dobrev Klára lenne az MSZP 2010-es miniszterelnök-jelöltje?

S. M.: Ha úgy tetszik: álom, álom, édes álom. De egyébként: [hosszú csönd] ha a szocialisták tényleg komolyan gondolják, hogy valamikor is tényleg szociáldemokraták szeretnének lenni, akkor először is meg kell azoktól az emberektől szabadulniuk, akik az 50-es éveket, a 60-as éveket, a 70-es éveket tovább képviselik. Vagy azért, mert tevőlegesen is részt vettek az ország irányításában, vagy pedig haszonélvezői voltak a korszaknak. Sok szép munka van az országban.

És hogy tetszik az újranyitott étterem?

S. M.: Szép, örülök, hogy végre kinyitott. Egy hadititkot elárulok: fiatal koromban gombásztam, és ebbe az étterembe is szállítottam gombát, még az Antall-kormány idején.

 

Jánosi György, az ambíciók nélküli ember

Az 53 éves népművelőt a Tolna megyei pártbizottság első titkáraként érte a rendszerváltás. Az MSZP alapító tagja volt, a parlamentbe csak 1991 februárjában, az országos listáról való behívással került. A szocialisták 2002-es győzelme után egy évig irányította az ifjúsági és sportminisztériumot, így most ő is járhat tanúskodni Zuschlag-ügyben a kecskeméti ügyészségre. Az újságírók szeretik megkérdezni olyankor, ha Gyurcsány valami rossz fát tett a tűzre, mert nem nevezhetők éppen barátoknak. Kabátban jön a parlamenti folyosón, kicsit liheg, de gyorsan belejön.

Index: Nem lenne-e értelme megfontolnia az MSZP-nek, hogy a demokratikus szocializmus és a marxi társadalomértelmezés bekerüljön a párt alapszabályába, úgy, mint a napokban a német szociáldemokratáknál?

Jánosi György: Annak idején, amikor az MSZP rendszerváltó párt lett, amellett voltam, hogy kerüljön be a párt dokumentumaiba a demokratikus szocializmus kérdése. Nincs okom változtatni. És Marxszal szemben sincs semmilyen kifogásom, nem az ő eszméi voltak tévesek, hanem amikor megpróbálták őket gyakorlati aprópénzre váltani, ott történtek olyan torzulások, amelyek vakvágányra vitték a baloldali gondolkodást.

Nem félő, hogy az MSZP úgy jár, mint a német szociáldemokraták, akikről még híveik egy része is azt állítja, hogy programjuk nem baloldali?

J. Gy.: Nálunk a demokratikus szocializmus azt jelentette, hogy a piacgazdaságnak bizonyos szociális, foglalkoztatási kérdésekben kemény és komoly korlátokat kell szabni.

Igaza van Szili Katalinnak, amikor populistának nevezte az MSZP-t a népszavazási háború miatt?

J. Gy.: Nekem mindig az jut eszembe, amikor Medgyessy Péter végjátéka zajlott a politikában. Az utolsó pillanatban Medgyessy Péter is furcsa közjogi javaslatokkal állt elő. Engem is meglepett ez a javaslat. Azt hiszem, hogy az országot sokkal komolyabb kérdések foglalkoztatják, mint azok, amelyeket most fölvetettünk, és népszavazásra kívánunk bocsátani. Nem értek egyet a népszavazás felvetésével.

Vagyis a mostani Gyurcsány lépései a kései Medgyessyt idézik?

J. Gy.: Emlékeztetnek rá.

Szili Katalin hétfőn reggel rá is tromfolt hétvégi nyilatkozatára, zsákutcának nevezve a kormány politikáját. Tényleg zsákutcában van a kormány?

J. Gy.: Inkább azt mondanám, hogy jelenleg mintha téves úton járna a kormány. Határozottabban kellene kormányozni, valóban az országot érintő problémákra fókuszálni, ezekről vitát generálni a parlamentben, odafigyelni az ellenzék javaslataira, megpróbálni keresni a közös nevezőt, még komoly viták árán is, de kompromisszumra kellene törekedni.

Na jó, de Gyurcsánnyal, vagy nélküle?

J. Gy.: [Most először gondolkodik el egy pillanatra.] Ez a párt döntése kell, hogy legyen. Annak idején a párt így döntött, a pártnak, egy kongresszusnak van joga változtatni azon, hogy ki legyen a miniszterelnök. Vele is lehet, és nélküle is lehet.

Önnek nem hiányzik a politika élvonala, nem lépne szívesen egy vonallal vagy kettővel előre?

J. Gy.: Nem, nekem ambícióim nincsenek, vezető szerepet sehol nem kívánok vállalni, azért viszont harcolni akarok, hogy a baloldali politika az ország ügyeivel foglalkozzon, érzékenyebb legyen jóval az embereket foglalkoztató kérdésekre, és őrizze meg értékeit, elveit. Most egy hitelvesztést látok, ez ellen fel kell lépni, és ebben mindenki számíthat rám a baloldalon.