Szegedi betegcsere: nem az orvosok hibáztak
További Belföld cikkek
- Karácsony Gergely: David Pressman barátja és hódolója Magyarországnak
- Máthé Zsuzsa: Még nem tudjuk, milyen hatással van a gyerek mentális egészségére, ha két édesapja vagy édesanyja van
- Újra figyelmeztet a rendőrség, hogy mit nem szabad csinálni soha az interneten
- Katonai járművek lepik el Budapest belvárosát a TV2 realityje miatt
- Hiába nem választási év az idei, fontos döntéseket hozhatnak a magyarok
Nem volt kétséget kizáróan bizonyítható a harmad- és negyedrendű vádlottak bűnössége a szegedi betegcsere ügyében - mondta Rövid Csaba ügyész perbeszéde kezdetén, a Szegedi Városi Bíróságon folyó perben. Az ügyész a szakvéleményekre és a neurológus szakorvos véleményére hivatlozott.
A szegedi városi kórházból 2004. július 3-án egy 80 éves férfi helyett egy vele azonos korú másik beteget küldtek koponyaműtétre a Szegedi Tudományegyetem idegsebészeti klinikájára.
Az idős ember az operáció után néhány nappal elhunyt. A másik beteget több órával később szintén megműtötték, ő - a vizsgálatok szerint a betegcserétől függetlenül - szeptember végén halt meg.
Rövid Csaba ügyész azt javasolta, a bíróság az elsőrendű vádlott beteghordót és a másodrendű vádlott ápolót foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetésben mondja ki bűnösnek. Indítványozta, hogy rájuk a bíróság fogházban letöltendő szabadságvesztés büntetést szabjon ki.
Az ügyész szerint bebizonyosodott, hogy 2004. július 3-án az elsőrendű vádlott, a szegedi városi kórház egyik beteghordója, megszegte a rá vonatkozó írott és íratlan szakmai szabályokat, amikor azonosítás nélkül vitt el CT-vizsgálatra egy kommunikációképtelen, idős férfit.
A betegnél a vizsgálat koponyán belüli vérzést állapított meg, mivel azonban a dokumentáción nem az ő neve szerepelt, egy hasonló korú kisteleki ápolt került át az idegsebészeti klinikára, akit ott meg is műtöttek.
A férfi a műtét következtében fellépő vérzés miatt - amely a szakértői vélemények szerint a legnagyobb gondosság mellett is felléphetett - néhány nap múlva elhunyt. A másik beteget több órával később szintén megműtötték, ő - a vizsgálatok szerint a betegcserétől függetlenül - szeptember végén halt meg.
Az eljáró ügyész szerint a Sürgősségi Betegellátó Osztályon (SBO) a másodrendű vádlott ápoló úgy engedte meg a beteghordónak, hogy elvigye vizsgálatra az egyik későbbi sértettet, hogy nem ellenőrizte, a férfinak előírtak-e bármilyen vizsgálatot, s a beavatkozás tényét nem rögzítette az észlelőlapon.
Az ügyészség a harmad- és negyedrendű vádlott orvosokat azzal vádolta, hogy késve vizsgálták meg a szeptemberben elhunyt beteget, nem hívtak a beteghez neurológiai szakorvost, és esetében a CT-vizsgálatra is már csak akkor került sor, amikor fény derült a betegcserére, s ezzel veszélyeztették a férfi egészségét és életét.