Nem kér az MSZP a párducmintás modellből

Információink szerint a koalíciós partnerek egy kilencpontos listát vitattak meg az új biztosítási rendszerről tartott szerdai egyeztetésen. Ezen olyan kérdések szerepeltek, mint hogy mi szerepeljen a biztosítási alapcsomagban, hogyan finanszírozzák a külön ellátásokat, milyen legyen a járulék mértéke, milyen módon kapják meg a biztosítók a betegek után járó fejkvótát, mi szerepeljen a biztosítói szerződésekben, hogyan alakuljanak a menedzsmentjogok az 51 százalékban állami tulajdonban rendelkező társaságokban, ki ellenőrizze a biztosítók működését, és az, hogy a biztosítók milyen területi eloszlás alapján fejthetik ki tevékenységüket.

Információink szerint nyolc kérdésben politikai egyetértés volt. Az MSZP és az SZDSZ abban nem tudott megegyezni, mekkora területi egységeket jelöljenek ki a biztosítóknak, s hogy egy-egy területen csak egy biztosító vagy mindegyik működjön.

Kompromisszumok között

A két párt a nyár eleji válság után módosított koalíciós szerződésben abban állapodott meg, hogy közösen dolgozzák ki a több-biztosítós rendszer modelljét. Az SZDSZ-nek ezért félre kellett tennie az addigra már többé-kevésbé kimunkált modelljét, amely csak privát biztosítókkal oldotta volna meg az egészségügyi ellátás finanszírozását.

Kompromisszum született arról, hogy magáncégek részvételével 5-8 biztosító alakul, de ezek 51 százalékban állami tulajdonban lesznek. A megegyezés azt is tartalmazta, hogy az új rendszer lehetőséget ad az SZDSZ által fontosnak tartott versenyre és a betegnek választási lehetőséget nyújt, az MSZP pedig ahhoz ragaszkodott, hogy a biztosítók tevékenységét egy-egy régióhoz kössék, így ugyanis jobban szabályozható és szervezhető az egészségügyi ellátás.

A vita most azon van, mekkora területeket határozzanak meg a biztosítóknak Az SZDSZ szerint ha egy régió túl nagy, és ott csak egy biztosító működik, elvész a beteg választási lehetősége. Ha az ember nem elégedett a biztosítójával és a vele szerződött kórházzal, nem szívesen fog utazni 100-200 kilométert azért, hogy egy másik biztosító, számára távoli kórházában kezeltesse magát.

Az MSZP viszont azzal érvel, hogy az egészségügyi kiadások fékentartására, a pazarlás elkerülésére, a betegek útjának követésére és megszervezésére alkalmasabb, ha egy biztosító egy területen organizálja az orvosi ellátást.

Ehhez a korábban alkalmazott versegyházi irányított betegellátási modellt vették alapul (amely hozott ugyan eredményeket, de végső soron az Állami Számvevőszék nem volt túl jó véleménnyel róla). Ebben a rendszerben komoly költségeket lehetett megtakarítani azzal, hogy a beteget az állapotának leginkább megfelelő szinten, tehát a háziorvosnál, a szakrendelőben vagy a kórházi ágyon kezelték.

A vita hátterében igazából az áll, megéri-e egyáltalán üzletileg az új biztosítók működése, s tudnak-e profitot termelni (amelynek elvileg egy részét vissza kell fordítaniuk a kórházak fejlesztésére). Ugyanannyi betegre jóval több kiadása van egy biztosítónak Budapesten, mint egy falvakkal tűzdelt Szabolcs megyei területen. A fővárosi, városi ember ugyanis egészségtudatosabban él, többször megy orvoshoz, s nagyobb az intézményhálózat is. Egyes vidéki területeken viszont az emberek ritkán járnak orvoshoz, többek között azért is, mert ehhez utazniuk kell.

Verseny és választás

A biztosítók az ország különböző területein ugyanazon fejkvóta szerint kapnak majd pénzt a betegeik orvosi ellátásának megszervezésére. A példánál maradva így egy biztosítónak jobban megéri a szabolcsi, mint a budapesti betegekkel szerződni, a kiadása ugyanis kevesebb, s nagyobb megtakarítást, profitot tud elérni. A kérdés tehát az, hogyan lehet kiküszöbölni ezt az egyenlőtlenséget az üzleti feltételekben.

A szocialisták elképzelése szerint az elmaradottabb régiókban a biztosítóknál megmaradó profit épp arra lesz jó, hogy abból fejlesszék a kórházakat és az egészségügyi ellátást. Ehhez természetesen az kell, hogy jogszabályok kötelezzék a biztosítót a profit egy részének visszaforgatására. Az SZDSZ szerint azonban ez nem hoz eredményt, a kórházak fejlesztésétől ugyanis önmagában nem fog több ember orvoshoz járni és egészségesebben élni.

A szabd demokraták szerint a megoldás ezért az lehet, ha minden régióban szerepet kap mind a 6-8 biztosító. Ebben az úgynevezett "párducmintás" modellben az egyes területeket háziorvosi körzetenként osztanák a pénztárakhoz, vagyis egy-egy körzet egyben maradna, de a körzetek az ország teljes területéről kerülnének a pénztárakhoz.

Az SZDSZ szerint így megmarad a verseny, és megmarad a beteg választási lehetősége is. A szocialisták szerint azonban ez túlságosan bonyolulttá tenné a rendszert, s így nehezen lehetne egységesen szervezni és irányítani az orvosi ellátást. A szabad demokrata elképzelés szerint azonban minden biztosítónak az az érdeke, hogy a beteg gyorsan és olcsón (a pazarlás elkerülésével) gyógyuljon, így ez az elv is érvényesíthető lenne.

Maximált nyereség?

A szerda esti egyeztetés utáni nyilatkozatokból az világlott ki, hogy a felek megegyeztek az ellenőrzési rendszerben, deklarálták, hogy változatlan marad az alapcsomag, és nem változik az egészségbiztosítási járulék mértéke sem. Egyetértés volt abban is, hogy a törvénynek tartalmazni kell a nyereség- és költségmaximalizálást, és hogy arányosan kell megosztani a menedzsmentjogokat a magáncégek és az állam részvételével létrejövő biztosítótársaságokban.

Ha a területi megosztásról a jövő héten sikerül megegyezni, az új egészségbiztosítási rendszerről szóló javaslat hamarosan a kormány elé kerülhet. A törvényjavaslat várhatóan októberben kerülhet a parlament elé.